Már csupán egy hét van hátra és elindulok, hogy megfussam életem eddigi leghosszabbját, mivel azt már tudom, hogy sok-sok körön keresztül nem szeretem szívatni magamat, ezúttal elég lesz egy kör is, egy 110 kilométer hosszú kör. Mindez az év elvileg leghidegebb időszakában a környék legszelesebb régiójában.
Immár "hagyományosan" Gútán futottam az idei év első hosszúját, igaz nem versenyként, hanem az edzésterv részeként.
Ismét eltelt egy év, így a számvetés ideje is elérkezett. Futás tekintetében az egyre hosszabb távok és a végre tervszerűbb felkészülések voltak jellemzőek, szerencsére idén is sérülés nélkül.
...felérve a Csobánc platójára a várromok mellett elképesztő körpanoráma fogad, szemben szélesen terül el a Balaton csillogó tükre, körös körben a tanúhegyek.
Gondoltam, hogy havonta azért egy poszt legyen a blogon, akkor is, ha a mindennapok a jól megszokott sok-sok futással telnek különösen kiemelkedő esemény nélkül.
A "nyári futószezon" lecsengésével, amely sok emlékezetes futást tartalmazott, eljött annak az ideje, hogy kicsit előrenézve kitaláljam, hogy a következő évben merre is induljak, ami a futást illeti.
Avagy a törpök élete, meg a gonosz hókuszpók (mindig melléfog!)- stb. elsőre ez ugrott be a hétvégéről. Azaz, a hosszú futások nem mindig esnek minden pillanatukban jól, de aztán csak sikerülnek, hókuszpók ide vagy oda.
Most, hogy az év egyik "nagy megmérettetése" már a hátam mögött van - meglehetősen sikeresen, a következő "kisultra" a már jól ismert Szőlőskör a maga szintes (596m+), de gyönyörű 50 kilométerével - pedig előttem, már kicsit leülepedtek az élmények.
Előbb egy kis technikai csemegézés, mégis miben, hogyan futok, jó illusztráció ehhez a K80 előtt az...
Futok az éjszakában, szól a zene, előttem és mögöttem villogó fények és írok, ahogyan szoktam, írom a blogot fejben - éppen azon gondolkozom, hogyan kellene kezdeni - hát éppen így!
Péntek éjszaka....felébredek valamire, Zsuzsi békésen szuszog mellettem, kint világít a hold, ciripelnek a tücskök.
Immár csupán kevesebb mint három hét választ el az év egyik legjobban várt célversenyétől, a Korinthosz 80-tól.
Először Zsuzsi mesélt erről a versenyről és mivel még soha nem voltunk a tavaknál, meg persze futni is szeretünk már intéztem is a nevezést és a szállást - "csapjunk egy jó kis hétvégét" jeligével. Én "lesz ami lesz" alapon a maratoni távra neveztem, mert kell a hosszú futás az edzéstervbe, Zsuzsi most a félmaratont választotta.
Ennek a versenynek a története már messzebbre nyúlik vissza, mivel Zsuzsinak már tavaly ősszel megvolt a nevezése a távra, én akkor még nem gondoltam, hogy egy ilyen nehézségű futást szintidőn belül teljesíteni tudnék.
A Félbalaton szupermaraton után két napot pihentem, majd megkezdtük a felkészülést a május huszadikai Szentendre Trail-re.
Csütörtök reggel...ébredezek, folyik az orrom, egész éjjel fújtam, tüsszögök, nyomott érzés a fejben, gyengeség az izmokban, eléggé megrémülök, hogy pont a Félbalaton hétvégéjére sikerül lebetegednem, odakint jéghideg borús idő, tegnap még a hideg rekord is megdőlt (-15C°), semmi nem emlékeztet arra, hogy tavasz van, a dátumon kívül.
Lassan már csak egy hét választ el a Balaton Szupermaraton félbalaton távjának rajtjától, az idei évben az összes futás az erre való készülésről szólt, az összes hétvégi ráduplázást lelkiismeretesen megfutottam, ebből a két utóbbi már tényleg hosszúnak volt nevezhető a szombati 30 és a vasárnapi 40 kilométerrel.
A múlt hétvégére a tavasz is...
Most, hogy a BSZM Félbalaton már kevesebb mint egy hónapra van, következzen egy kis összefoglaló a felkészülésről.
A téli alapozás kevésbé napos oldalai az előző posztban már meg lettek említve, kis keresztedzésképp Február első hetét a Francia-Alpokban töltöttem síeléssel, ami röviden összefoglalva - pihenőnap nélküli nyitástól-zárásig javarészt...
Sötét, fáradtság, egész napos lóti-futi, hazaérsz, éhes vagy, köd van, szemerkél az eső és különben is hideg van - a napot általában csak a munkahelyedről látod, szerencsés esetben a hétvégén - már amennyiben nincsen több napos zárt felhőzet.
Január - február futás szempontjából talán a legkritikusabb időszak a legtöbb futónál, hiszen novemberben,...
Ennek a maratonnak a 2015-ös rendezésére még 2014-ben kezdtem el először a felkészülést, amelyet aztán gyorsan abba is hagytam időszűke miatt, most viszont eljött az idő, hogy amolyan "évnyitó jelleggel" lefussam ezt a maratont.
Ismét elérkezett az év utolsó napja mikor érdemes kicsit visszatekinteni az elmúló év történéseire, futás tekintetében.
A siófoki félmaraton óta nem futottam versenyen - a heti edzések rutinszerűen folytatódtak, a korai sötétség beálltával, ahogyan legtöbbünknek úgy nekem is eléggé nehézkes volt sokszor elindulni a napi rutin után - mikor az ember legszívesebben az orrát sem dugná ki a lakásból.
Erre a versenyre már nagyon régen beneveztem, a fő apropó az volt, hogy gyerekkorom összes nyarát legnagyobb részben a siófoki nagyszülői házban töltöttem, tehát adta magát, hogy "hazai pályán" fussak egy jót!
Mivel Hites Viktor versenyeit nagggggyon szeretem, nem maradhatott ki a csodaszép Balaton felvidéken rendezett terepfutó verseny sem. Velem tartott nagyon kedves futótársam Zsuzsi is, akinek térdsérülés/műtét után ez volt az első hivatalos versenye.
Ezúttal egy kedves kolléganőm, Marcsi invitálásának eleget téve - hatalmas kényelemben, mivel még a fuvaromat is biztosította - vettem részt a tatai Öreg-tó körül rendezett két körös versenyen.
Idén már harmadszor vettem részt ezen a terepfutó versenyen. Reggel immár "szokás szerint" összeszedtem Greff Katust és Horváth Csabit és már gurultunk is a Bakony felé.
Gyakran találkozunk ezekkel a kifejezésekkel, kérdésekkel futóéletünk során, leginkább a "miért futsz?", "semmi értelme", "tönkre fogsz menni" relációkban halljuk, olyan kérdezőtől, aki maga nem fut és nem is sportol.
Ez a történet úgy kezdődött, hogy egy kedves futótársam Greff Katus, akinek a nyáron az első 30K futását is lekísértem, két maraton után (illetve még az első után) kitalálta, hogy megnézné "mi van azon túl", nekem meg volt egy már több részben oda-vissza bejáratott szép útvonal javaslatom.
Fogós témakör, a felfelé viszonyítás - állandó frusztráció forrása, a kishitűség melegágya, mégis automatikusan az ember sokszor errefelé hajolna.
Írtam korábban arról, hogy 110 kg körüli súllyal kezdtem a futást, aztán egészen idén áprilisig 100 kg körül mozogtam, majd júniusra 83 kg-ig fogytam, majd sikerült "beállítanom" a 86 kg-os általam ideálisnak gondolt súlyomat. Hogy teljes legyen a kép, következzen pár kép:)
Ismét egy régebbi iromány (2017 áprilisban íródott) - amely most megérdemelt helyére kerül.