Út az UTH-ra
A Félbalaton szupermaraton után két napot pihentem, majd megkezdtük a felkészülést a május huszadikai Szentendre Trail-re.
Első lépésként a verseny térképével kidekoráltuk a hálószoba ajtaját, bejelölve minden lényeges dolgot, ezek után elméletben itt szemlélődve szoktuk "lefutni" a távot:)
A kivitelezés és az ötlet is Zsuzsi érdeme:)
Folyamatosan barátkozunk fejben a ránk váró 54 kilométerre és a majd 1800 méter szintemelkedésre - mindezt 10 órás szintidőn belül kell teljesíteni.
A futásaink egy részét ezért is igyekeztünk terepen kivitelezni. Mivel a várható szintidőre is figyelni kell, így az órát nem állítottuk meg a frissítések és megállások alkalmával sem, hogy lássuk mennyi a teljes bruttó időnk egy adott távon.
Az első "főpróbát" április 8-án a Bakonyban tartottuk. Bakonynánáról indulva a Gaja patak völgyében futottuk a Római-fürdő érintésével Jásdra, majd innen felmásztunk a tési fennsíkra, Tésről keleti irányba tartva megnéztük az Alba Regia víznyelőbarlangok kürtőit, majd délnek fordulva futottunk Királyszállásig, ahol a Nagy-Magyarország parkban frissítettünk, majd egy nagy kerülővel délről értünk vissza Tésre, ahonnan már csak ereszkednünk kellett Bakonynánáig. 33.3 kilométert futottunk 665 méter szintemelkedéssel 3:40 alatt.
Hazafelé aztán végre alaposan betáraztunk az úton végig zöld szőnyegként minket kísérő medvehagymából.
A következő komolyabb futáshoz nem kellett sokat utaznunk, április 14-én a győrújbaráti nyílt országos bajnokság terepmaratonja pont ideálisnak bizonyult hétvégi hosszú futásnak. A hét kilométeres, meglehetősen szintes pályán három kört kellett teljesíteni.
A pálya hazai volt, sokat futunk itt, Zsuzsi az amatőrök között női első helyen végzett 1:48-al, én is kifutottam magamból amit lehetett, sikerült is az amatőr mezőny első felében végezni, 20.8 kilométer 506 méter szinttel - 2:02.
A május elsejei hosszú hétvégét is eléggé aktívan töltöttük, vasárnap a kicsit visszatértünk az aszfaltra, a mosonmagyaróvári Szigetköz félmaratonon. Ezen a napon már eléggé magasra kúszott a hőmérséklet, kora nyári időben rajtoltunk a népes mezőnnyel. A tavalyival megegyező útvonalon egészen 15 kilométerig eléggé jól ment a futás, aztán kissé sok lett a melegből, illetve mivel kedden még egy futás várt ránk, már nem is nagyon erőltettem neki a tempót, a 281 indulóból a 80-ik helyre sikerült beérnem 1:50 alatt. Zsuzsim nem kímélte magát, korosztályos első helyezéssel és abszolút női harmadik helyezéssel zárt 1:31-el.
A futás után még ebédeltünk egy jót a futóklub tagjaival, majd győrújbaráti megállóval Badacsonyba autóztunk.
Itt hétfő egy kis séta kivételével pihentettük a lábunkat, majd kedd reggel gyönyörű időben indultunk futni. Badacsonyból Káptalantóti felé futottunk az országúton, majd megmásztuk a Tóti-hegyet, itt a hegycsúcs közelében volt futhatatlanul meredek szakasz, mondtam is Zsuzsinak, hogy ilyen a többi hegyen már nem lesz - dehogynem:) Fentről gyönyörködtünk a kilátásban, aztán lefutottunk Káptalantótiba, innen toronyiránt a Csobánc felé vettük az irányt.
Csobánc várához keleti irányból másztunk fel, fentről a panoráma és a romok megtekintése után Gyulakesziig ereszkedtünk, ahol a kocsmában frissítettünk. Innen nyugati irányba indulva kereszteztük az Eger-patakot, tavaly ezen átgázolva későn vettük észre a karnyújtásnyira lévő hidat, most már a hídon futottunk át. A Szent-György hegyre északi irányból másztunk fel, fent a szokásos körülnézés után Kisapáti irányába ereszkedtünk.
Út közben egy csodálatos kis kápolnát is találtunk, ahol egy szakállas ortodox szerzetes éppen végzett a fű kaszálásával, be is invitált miket az általa már 15 éve épített kápolnába.
https://www.vasarnapihirek.hu/friss/isten_orgonai_husvet_szerzetes
Kisapátiba érve már eléggé megfogyatkozott a vízkészletünk, így egy barátságosnak ítélt nénitől próbáltunk meg vizet kérni (mögötte az előkertben 5 méterre vízcsap), de nem igazán bizonyult segítőkésznek, azaz nem adott vizet, csak elmondta, hogy a temető mellett van egy csap, ott próbálkozzunk - nos ez a csap tényleg ott volt, csak víz nem folyt belőle.
Kocsmát sem találtunk, így lelombozva hagytuk el a falut, viszont Nemesgulácson volt működő kút, így itt végre alaposan tudtuk tölteni a készleteket.
Felfrissülve indultunk neki a Gulács megmászásának, útközben érintettük a bővizű Sér-kút forrást, majd a hegyet körbeölelő úton felmásztunk a hegytetőre, innen már csak egy hegy volt hátra, a Badacsony, az általunk érintett tanúhegyek közül ez a legmagasabb, meg is tapasztaltuk, már eléggé fáradtan másztunk fel a kőkapun keresztül a kilátóhoz.
Innen a Kuruc-körút érintésével futottunk le a hegyről, a Szegedy Róza ház környékén óriási tömeg özönlött minden irányban az utakon, meglehetősen kapatós állapotban - győztük kerülgetni az embereket, meg is kaptuk a rosszabbnál rosszabb beszólásokat a futásra vonatkozólag.
A vége 38.5 kilométer lett 1416 méter szintemelkedéssel és sok vízkereső tévelygéssel Kisapátiban 6:21.
Most már csak az UB ránk eső része következik - Gyenesdiástól Balatonlelléig kb. 50 kilométert futunk Zsuzsival az éjszaka egymást váltva, aztán jöhet a Szentendre Trail!