Dióhéjban a Fertő-tóról

Már csupán egy hét van hátra és elindulok, hogy megfussam életem eddigi leghosszabbját, mivel azt már tudom, hogy sok-sok körön keresztül nem szeretem szívatni magamat, ezúttal elég lesz egy kör is, egy 110 kilométer hosszú kör. Mindez az év elvileg leghidegebb időszakában a környék legszelesebb régiójában.

A Fertő-tó körül, mely maga egy klasszikus "sztyepptó", akárcsak az Aral, vagy a Balhas-tó Kazahsztánban, ennek megfelelően a szabályozása előtt lefolyástalan tó volt, rendkívül hektikus vízjárással, ugyanis a tó felületét tekintve Közép-Európa harmadik legnagyobbika, vízmélysége azonban a legmélyebb pontján sem éri el a 180 centimétert, átlagos vízmélysége mindössze 50-60 centiméter.

Komolyabb vízfolyásként csupán a Wulka-patak táplálja, viszont felülete miatt sokkal több vizet képes párologtatni, mint amennyi belefolyik. Ezen jelenség és a lefolyástalanság miatt szikes-sós tó, amelyet persze nem érzünk sósnak fürdés közben, sótartalma mégis kb. 33x magasabb, mint a Balatoné (akár 9 gramm oldott só (kálium és nátrium és egyéb sók) literenként).

Bár hihetetlennek tűnik, a tó az élete során kb. 110-120 évente teljesen kiszáradt, legutóbb 1868-ban jegyezték fel, hogy eltűnt a víz a mederből, azt felparcellázták és megművelték. Ez nem legenda, hanem történelmi tény, amelyről a Fertőrákos melletti Virágosmajorban található kápolnában elhelyezett emléktábla is tanúsít, miszerint a fertőrákosi hívek gyalog zarándokoltak a tó kiszáradt medrén át Boldogasszony településre (Frauenkirchen). A következő években aztán visszatért a víz.

Áradások és magas vízállások is jellemezték a Fertőt, ilyenkor a keleti partját elárasztva a teljes Hanságot elöntötte és azzal egy összefüggő vízterületet alkotott, amely méretében a Balatonnal vetekedett, igaz a hansági rész leginkább tavakkal tarkított nádas, mocsaras terület volt.

A települések elhelyezkedése, ahogyan a Balaton esetében, úgy itt is jelöli a tó és a mocsár hajdani legnagyobb kiterjedését, a Hanságban található magaslatokon is keletkeztek azóta is fennmaradt települések, pl. Osli, Acsalag és Földsziget (elnevezése is utal a múltbeli helyzetére). Sarród és Pamhagen között pedig egy hidakkal szakaszolt töltésen haladt az út a vízszint felett (1838). A Hanság belső területe napjainkig teljesen lakatlan.

Élettartamát tekintve a "végóráit" éli a tó, az iszap folyamatos feltöltő hatása, illetve a náddal borított terület növekedése miatt(a nádas évente akár 8 métert is képes elhódítani a szabad víztükörből), a becslések szerint kb. 100 év múlva a tónak nem lesz nyílt vízfelülete (lásd - tihanyi külső-tó). A folyamat bár szomorúan hangzik, de természetes, illetve történhet és valószínűleg történik is majd olyan mesterséges beavatkozás, amely a tó élettartamát meghosszabbítja (mederkotrás, nádas terület visszaszorítása, intenzív nádgazdálkodás, külső vízpótlás (pl. a Dunából))

Szóval ezt a tavat kell körbefutni, a különböző fórumokon már megkezdődött a találgatás a várható időjárást illetőleg, ez persze így egy hét távolságból még leginkább jóslásnak számít, de talán a viharos szél és a komolyabb csapadék az idén nem lesz jellemző. Az útvonal nagyrészt a fertő-tavi kerékpárúton halad és érinti a tó partjának mind a 21 települését.

Mivel ez alapvetően egy teljesítménytúra, nem bízhatja magát az ember a megszokott frissítőpontokra, mert itt összesen csak 10 helyen lehet frissíteni, de az elhelyezkedést tekintve néha eléggé messze vannak ezek a helyek egymástól. A hideg miatt különösen oda kell figyelnem az energia és hő-háztartásra, főleg a féltáv fölött, mikor már a felszívódás is elkezdhet problémássá válni és a tempó mérséklődése miatt a lehűlés is erősebben érvényesülhet.

Kb. 50 gramm/óra szénhidrát pótlással számolok, ezt sponser long energy-vel és gélekkel tervezem bevinni, illetve óránként só és BCAA kapszula lesz az étlapon. Persze majd beleeszem a frissítők kínálatába is - ésszel, valamint minden frissítésnél "feltankolom" a folyadékkészletemet. A legutóbbi hosszú futás közben kipróbáltam a Fénix 3 menet közbeni töltését, jól működik, úgyhogy majd 60-70 kilométer körül feltöltöm ha szükséges "biztos ami biztos" alapon, bár lazán ki kell bírnia a tervezett időtartamot.

A felkészülési időszak szerencsére jól sikerült, pontosan betartottam a (magam által írt) edzéstervet és a végén a "grand final"-t is megcsináltam, amitől azért tartottam némileg. Ez így nézett ki: Január 5-én szombaton gútai maraton, nagy hóban, szélben, latyakban 42,2 km (4:05), vasárnap és hétfőn pihentem, majd kedden még nagyobb hóban Győr-Zsejkepuszta-Győr 30 km (3:10)havazással és erős széllel kísérve, szerdán már erősen olvadt, de végig esőben 20 km (1:50), csütörtökön végre száraz időben újabb 20 km (1:58). Pénteken pihenőnap, majd szombaton terepen egy 400 méter szintes 20 km (2:16) olvadó de mély hóban, sok helyütt járatlan terepen, vasárnap pedig egy végtelennek tűnő 30 km (3:00) zárta a felkészülés legkomolyabb periódusát.

A havas/jeges futások közben vágyakozva gondoltam a "hóláncra", amelyet aztán Zsuzsi be is szerzett nekem munkából hazafelé, arra az esetre, ha letaposott havas/jeges út lenne a Fertőnél (remélhetőleg nem lesz), mert a Bondi jó száraz és nedves aszfalton egyaránt, ahogyan friss, nem letaposott hóban is, de a jéggel és a letaposott kemény hóval meggyűlik a baja, utólag úgy éreztem, hogy pl. Gútán akár a Speedcross-ban is jobb lett volna futni a problémás részeken.

Ezen a héten már csak lazán és keveset futok, összesen 4 futás, max. 60-70 kilométer összes távval, a verseny hetében pedig már csak egy átmozgató futást tervezek. Érzésre úgy gondolom, hogy "a főfogás elkészült, már csak melegen kell tartani a tálalásig".