Két verseny közt

Most, hogy az év egyik "nagy megmérettetése" már a hátam mögött van - meglehetősen sikeresen, a következő "kisultra" a már jól ismert Szőlőskör a maga szintes (596m+), de gyönyörű 50 kilométerével - pedig előttem, már kicsit leülepedtek az élmények.

Előbb egy kis technikai csemegézés, mégis miben, hogyan futok, jó illusztráció ehhez a K80 előtt az összekészített futócuccomról készült kép:

Van itt minden (a futás olcsó sport? Egy bizonyos szintig igen).

Kezdjük felülről.

Egyszerű "Decathlonos" futósapka, sokat látott darab, egy a három közül (a legfrissebb:)) én azért hordom, mert nyári napsütésben véd a napszúrás ellen, mivel napszemüvegben csak vezetni tudok, egyéb sportot űzni nem (zavar, lötyög, huzatos, párásodik) - a sapka árnyékolja a szemet, nem kell hunyorogni, ráncolni.

Valamint, izzadtság nem folyik a szemembe, mert a sapka a napellenzőn át elvezeti azt, mérsékelt izzadásnál el is párolog onnan, fokozott izzadásnál, vagy magas páratartalom esetén pedig szépen lecsepeg elöl.

Fejlámpa - nem igényel különösebb magyarázatot, éjszakai (télen késő délutáni is) futások elengedhetetlen tartozéka, ez is egy Decathlonos modell, de a komolyabbak közül, hat órás üzemidővel, USB-ről tölthető akkumulátoros.

Futópóló, mostanában Salomon, jó minőségű, illeszkedik, nem dörzsöl ki (túlságosan).

Láthatósági mellény - speciálisan futóknak, kötelező felszerelés volt, bár eléggé jól látszottunk ez nélkül is, örültem azért mikor levehettem.

Zenelejátszó (tökolcsó miko SD kártyás, Concorde vagy mi) könnyű, egyszerű, bírja a strapát és elsősorban, tud vagy 12 órát egy töltéssel. Fülhallgató, a jól bevált sport Sony, fülre rögzíthető "agybadugós" kialakítású, kényelmes, nem jön rázódik ki, a vezeték sem törik meg egyhamar (az elődje napi használat mellett négy évet bírt, ez is elmúlt másfél éves már).

Ebből kiderül, hogy a "zenével futók" táborát erősítem, engem ez kapcsol ki, nem is szoktam beleszállni a "zenével vagy zene nélkül" végtelen vitákba.

Óra - Garmin Fenix3, sokkal többet tud mint amire szükségem van, lehet rá előre elkészített útvonalat tölteni, amelyen aztán végigvisz, grafikusan ábrázolja a megtett útvonalat, szintet, stbstb.

Nagyon komoly üzemideje van egy töltéssel - normál GPS mód a K80-on a 8 óra 40 perc alatt 50%-ig merítette, tehát úgy 16 órát simán tudhat GPS módban, ritkított útpont rögzítéses "Ultra Trac" módban pedig még többet is (katalógus szerint kb. 40 órát). kezeli az ant+ kódolású pulzuspántokat, valamint Bluetooth-on és közvetlenül WiFi-n át is tud szinkronizálni.

Félig-meddig okosóra is, telefonhoz kapcsolódva jelzi a hívást, üzeneteket lehet rajta olvasni, stb.

Compressport Freebelt - az utóbbi idők egyik leghasznosabb "találmánya" futók számára, egyszerű derékra húzható, rugalmas, nem csúszkál, nem dörzsöl és nagyon jól pakolható, a K80-on a képen látható módon belefért egy kulacs (Salomon Softflask), 10-10 só és BCAA tabletta kis zacskóban, 6db. Powerbar gél, 1 csomag papírzsebkendő, 1 csomag nedves törlőkendő ("arra az esetre ha"), a kocsikulcsom, meg az mp3 lejátszó, valamint a telefon - és még nem is volt megtömve.

Compressport futónadrág, nagyon praktikus, jó kialakítású, varrásmentes, nem csúszkál, nem dörzsöl, nem szorítja a hasat, szépen feltapad a testfelületre, nem kell futás közben húzkodni, igazgatni, jól szellőző vékony anyagú.

Compressport kompressziós szár - futás után és futáshoz is kitűnő, "egybentartja a vádlit" (igaz nem akar szétesni), javítja az alsó lábszár vérkeringését, csökkenti a vádli rázkódását.

Rajtszámtartó öv, szintén nem igényel magyarázatot.

Hoka Vanquish 3 - erről sokat írtam már, a K80-on is bizonyított, végig nagyon kényelmes volt, annyira erősen csillapít, hogy a K80 után két pihenőnapot követően elmentünk futni Zsuzsival egy tizes átmozgatót, a vadiúj Asics Gel Nimbus 19-et vettem fel, de a Hokához képest nagyon fapapucsnak éreztem.

Compressport csuklószorító - a tenisz világából érkezett, leginkább a futás közbeni izzadtság törlésre használják, én speciel az órámat veszem rá, mert nagyon nem szeretem mikor futáskor a csuklómon a bőr és az óra között az izzadtság meg a kopó hámréteg és az út pora által alkotott "szmötyi" keletkezik és fészkeli be magát az óra háza és a szíj közötti nehezen tisztítható részre.

Ami a képen nem látható, mellbimbó leragasztás, nos ez főleg nyáron visszatérő probléma volt a hosszú futásoknál, mivel több féle leukoplasztot is próbáltam és mindegyiknél előfordult az, hogy futás közben leesett.

Viszont lett megoldás - a legfontosabb a bőrfelület megtisztítása a felragasztás előtt - itt a megoldás az alkoholos kéz vagy arclemosó, zsírtalanítja a felületet. Tapasztként pedig a kinezio tapasz vált be, erősen ragad, rugalmas, átengedi az izzadtságot, így nem dobja le a bőr az izzadás során sem.

Ennyit a technikai részről.

A K80 után sok beszámolót elolvastam a versenyről és örömmel állapítottam meg, hogy általában több bennük a szenvedésről szóló rész mint amennyit én átéltem. Nyilván nem is vártam azt, hogy 70 kilométernél friss és kipihent legyek, légies futómozgással, viszont ahhoz képest, hogy milyen állapotot vártam, kitűnően voltam.

Ilyen hosszúságú futásnál tudtam, hogy a lényegi része majd úgy 60 kilométer felett fog kezdődni, addig csak el kell futni terv szerint.

Nálam eleve úgy működik mostanában, hogy 10 kilométerig még csak "melegszik a rendszer", itt úgy 20-30 nál gondoltam egyáltalán arra, hogy "na, futok", igazából kikapcsolt fejjel futottam és nézegettem a sötét éjszakát. 30-tól 60-ig, mikor először spanoltunk hosszabban ismerősökkel és feljött végre a nap, valami transzban futottam, megvannak a részletek az útról, de az időtartam egyáltalán nem tűnik annyinak amennyi valójában volt.

Ilyenkor sötét van, az ember elvan magában a gondolataival, eleve olyan napszak van, mikor az agy általában alszik és pihen, így én az éjszakai részt könnyebbnek éltem meg.

Anap felkelte után már jobban látszottak a távlatok, viszont folyamatosan karnyújtásnyira volt a célegyenest jelentő szőlőhegy, tudtam, hogy bőven belül vagyok a legjobb idő elképzelésemen, a bokámra is vigyáznom kell, meg persze fáradtam is 70 fölött, így nem igyekeztem már túlzottam, a cél "behúzott", próbáltam itt is élvezni a futást.

Reggel pedig a kisütő nap fényénél sütkérezve a versenyközpontban figyeltük az eredményeket, kellemes ellazult állapot volt, feladat végrehajtva, nem is akárhogyan.

A futás másnapján még éreztem némi izomfáradtságot, a bokám viszont már majdnem teljesen rendbejött. Hétfőre oké voltam minden értelemben, de szigorúan betartottam a két pihenőnapot.

Kedden viszont elmentünk egy gyors tízes körre Zsuzsival, kitűnően ment a futás és azonos pulzus mellett jelentősen gyorsult a tempóm, jó átmozgatás volt. Aztán szerdán a futóklub edzésen kipróbáltam, hogy mennyire vagyok gyors.

Meg is futottam életem legjobb 1 kilométerét (4:17), illetve a 2,4 kilométeres edzőkörön futottam egy kört 4:40-es átlaggal, jól állok a regenerálódással.

Jövő héten kicsit ráerősítek még aztán jöhet a szeptember 1-i 50 kilométeres Szőlőskör - nehezítő tényezők itt, hogy van szint bőven, ami magában nem gond, viszont ha hőség is lesz mellé az már bonyolíthatja a helyzetet.

Úgy 130-140 induló lesz az 50 kilométeres távon, sok ismerős névvel, a cél a tisztes helytállás és lehetőség szerint a tavalyi 5:11-es időm megjavítása.