Helló 2019! - Vízkereszt Maraton Gúta 01.05
Immár "hagyományosan" Gútán futottam az idei év első hosszúját, igaz nem versenyként, hanem az edzésterv részeként.
A héten kedd-szerda-csütörtökön napi 20 kilométer volt az adag (csütörtökön 23), pénteken egy pihenőnapot tartottam és a hétvégi hosszuzáshoz éppen jól jött ez a rendezvény.
Az időjárás pedig végre az igazi télies arcát vette elő, hogy ezzel is készüljek a Fertő-tó kerüléskor esetleg éppen ilyen időre. Az este kezdődő havazás szűnni nem akaró intenzitással folytatta reggel is, így "szűzhóban" autóztunk Győrújbarátról vissza Győrbe, Zsuzsi most nem tartott velem, hanem a fűtött és fedett helyen történő spinninget választotta (megértem:)).
Útitársként most Máté jött velem, hogy ő is zsebre tegye az idei első maratonját. Szépen elcsúszkáltunk Gútáig, beneveztünk, aztán komótos készülődéssel és a sok-sok ismerőssel való pacsizással múlattuk az időt a 10 órás rajtig.
Szokás szerint a harci üteg elsütése (szokás szerint fülsüketítő) volt a rajtjel. Az első 5 kilométeren a városon belül csúszkáltunk, mivel itt már pár helyen letolták a havat és a Bondi sajnos csak a laza friss hóban tud némi tapadást produkálni, jégen, keményre taposott havon és latyakban csúszik, mint "olvadó vaj a forró teflon serpenyőben" (ezt a hasonlatot futás közben találtam ki).
A városból kiérve a Vág hídján átfutva a töltésen, majd a töltés tövében vitt tovább az út, itt semmi hóeltakarítás nem történt ekkor még, így végre tudtam rendes elrugaszkodást és talajfogást produkálni. Igaz nagyon kellett figyelni a hó alatt megbúvó kátyúkra, illetve a hátulról és szemből érkező autókra, mivel bár kietlen hósivatagnak tűnt, ez mégiscsak egy közlekedési útvonal volt.
Szépen be is melegedtem úgy 10 kilométer után, a mezőny is kiritkult, mert a félmaratonosok már visszafordultak. A frissítőkön mindig volt meleg tea, most ez jött be nagyon, némi süteménnyel.
Vágfűzesnél éles balkanyarral befutottunk a faluba, itt latyakos volt az út, szóval ismét pingvinmozgást kellett produkálnom. A falu után az addigi havazás átváltott graupelzáporba (kis jéggolyók), valamint az előrejelzésnek megfelelően a hó is erősen elkezdett olvadni. Végtelennek tűnő országút vitt a maratoni táv fordítójáig, egyre erősebb oldalszéllel.
Próbáltam a csuklyám fedezékébe bújni, mert az égből záporozó jéggolyók és az erős szél kombinációja nem volt éppen "simogató" az arcnak.
Fordulás után ugyanez csak a másik irányból, igazi felüdülés volt visszaérkezni a falu házai közé a szélvédett részre.
A töltés aljában az utat eddigre már letolták, persze ettől még vastagon havas maradt, de jobban kellett figyelni a lépésre, mert az olvadás miatt egyre jobban csúszott a hó. Kezdtem érezni a combom első részét, mivel minden "ellépésnél" vissza kellett fogni az elrugaszkodó mozdulatot, hogy ne csússzon ki hátra a cipő, eléggé sok plusz energiát sikerült ezzel elfecsérelni, illetve az már az elejétől látszott, hogy ez nem a tempós futásról fog szólni (igaz nem is ez volt a cél).
A töltésre visszamászva már csak azt vártam, hogy végre visszaérjek az országútra, itt már nagyon csúszkáltam, amolyan korcsolyázó csoszogással araszolgattam előre, igyekeztem minél többet "dolgozni" közép és felsőtesttel.
Az országút eddigre már csak vizes volt, igazi felüdülés volt az utolsó 3 kilométeres végre rendes mozdulatokkal futni, itt még egy hosszú hajrázás is belefért.
A célban gyorsan vettem magamra némi száraz ruhát, megvártam Mátét, majd nagyon finom gulyást és túrós táskát adtak a versenyközpontban.
A hazaút már teljesen jó útviszonyok között zajlott, összességében megállapítottuk, hogy nagyon hasznosan töltöttük a szombatot.
Este Zsuzsi még felment a ház feletti rétre az olvadó, de még így is vagy 20 cm vastag hóba sí-futni kicsit, én meg kísértem, néha futva lámpával, levezetésképp. Szerencsére maga a futás és a héten lefutott 106 kilométer nem okozott különösebb fáradtságot vagy egyéb problémát. 4:06-al futottam be, a Strava szokás szerint lespórolta a frissítőpontokon ácsorgással eltöltött összesen majdnem öt percet.
A sok futás kezd meglátszani a kondíciómon, már csak kevesebb mint három hét és indul a Fertő-tó kör...
