Nem csak játék és mese - Szőlőkör 2018

Avagy a törpök élete, meg a gonosz hókuszpók (mindig melléfog!)- stb. elsőre ez ugrott be a hétvégéről.  Azaz, a hosszú futások nem mindig esnek minden pillanatukban jól, de aztán csak sikerülnek, hókuszpók ide vagy oda.

A K80 után eléggé elhanyagoltam - na nem a futást, hanem pont a pihenést - mint kiderült, rögtön utána egy 76 kilométeres, majd egy 70 kilométeres (5 futás/hét) hetet zártam, persze akkor nem éreztem soknak - csak most, de erről később.

Ha már szőlőskör, összekötöttük egy kis balatoni nyárzáró hétvégével, az "alaptábort" a balatonfüredi Koczor pincészetben "vertük fel", odaúton Zsuzsi péntek délutáni edzésként gyorsan letekert Zircig, ott kocsiba tettük a bringát és meg sem álltunk a Balatonig. Este kitűnő vacsorát ettünk, majd másnap egy gyors reggeli után átautóztunk a szállástól légvonalban csupán úgy 2 kilométerre lévő Balatonszőlősre.

Itt a megbeszéltek szerint találkoztunk Krisztával és Ervinnel, ők is mindketten egyéniben indultak az 50 kilométeren. Zsuzsi bringával vitt előre nekünk két pontra amit kértünk, közben pedig ellenőrizte a helyzetünket és állapotunkat.

Az egyre népszerűbb verseny eddigi legnépesebb majd 700 fős mezőnye sorakozott fel a rajtzónában (10km, félmaraton, valamint 50 kilométer egyéni és váltók). Sok ismerőssel sikerült találkozni, a rajt után a tavalyihoz hasonlóan még a faluban futottunk egy kis szintes bemelegítő kört, majd megindultunk neki a csodaszép Balaton-felvidéknek.

A tervem csupán annyi volt, hogy amíg csak lehet időt nyerek a verseny nehezebb részeire, azaz jól megfutom az első félben felfeléket és a lejtőket egyaránt, főleg a Kisdörgicse-Akali szakaszt.

Az időjárás ezúttal jóval melegebb volt mint tavaly, elég komoly páratartalommal, az összes frissítőállomáson ittam egy két pohár vizet és kólát.

Szépen kígyózott a mezőny az út szélén át a pécselyi-medencén át egészen a vászolyi emelkedőig. Pécselyen a 10 kilométeres mezőny, Vászolyon a félmaraton mezőnye fordul. Vászolyon ismét volt egy kis kitérő fel-le egy murvás út felé, mint tavaly. A falu után még másztunk kicsit felfelé, szerencsére itt már árnyékban, majd megkezdődött a hosszú lefelé a Balaton-partig. Kriszta ezúttal már Dörgicsénél elhúzott mellettem, Ervin pedig valahol mögöttem volt. A kilátás szokás szerint lenyűgöző volt Akali előtt, jobbra és balra rengeteg szőlő és présház (állandó téma Zsuzsival, hogy idővel majd kell itt egy ház), jobbra a távolban a zánkai víztorony, balra a szőlők fölött az erdős Zimer-tető, szemben a Balaton víztükre, itt a futás is könnyű, bár most nehezebben viseltem a hosszú "trappolást" lefelé.

Akalin a szokásos helyen frissítő és váltópont, sok-sok biztatás érkezik.

Akali végén a Csárda úton vezetett vissza (fel) az útvonal a főút mellé, itt 31 fokig emelkedett a hőmérséklet, hiába hidratáltam, folyamatosan szomjas voltam. Ez valószínűleg sokaknak "nem szeretem szakasz" - nekem is.

Az országút melletti bicikliút után Fövenyesre leérve meglepődve tapasztaltam, hogy a vártnál sokkal fáradtabb vagyok, pedig még csak 28 kilométernél járok...mivel elkezdtem lassulni, az óra "zsarnok képernyőjéről" (eltelt idő/pillanatnyi pace/átlag pace) átváltottam az útvonal grafikus megjelenítésére minden adat nélkül, így legalább ezzel már nem kellett foglalkozni (azaz hiába nézegettem az órámat).

Örvényesen átvillant a fejemen, hogy mennyire jó lenne betérni a mellékutcában lévő strandcikkeshez, lekapni egy flamingós vagy unikornisos felfújható matracot aztán lekocogni a szabad strandra be a vízbe...persze ezek csak ilyen gondolatok konkrét cselekmény következmény nélkül:) Közben az teletöltött kulacsom minden javító intézkedés ellenére csepegtetéssel öntözte a hátsómat futónadrágostól, ezen eléggé felidegesítettem magam, olyannyira, hogy ki is öntöttem az összes vizet a kulacsból, mondván elég lesz ami a frissítőkön van.

A "kedvenc" Örvényes-Aszófő ferde bicikliút után már gyorsan a fordítónál voltam, itt kicsit "kempingeztem", azaz ittam amennyi csak belém fért, igyekeztem nem látványosan kínlódni, majd gyorsan továbbálltam. 

Ervin már Aszófő elején érkezett szemből, így előle kezdtem "menekülni" a továbbiakban (bár nem állt szándékában kergetni:)), szerencsére bőven volt még mögöttem is egyéni és váltós futó, csak az vigasztalt, hogy nekik sem könnyebb, azért sok integetés volt egymásnak - de a tekinteteken látszott már a fáradtság.

Persze tudtam mi következik Udvarira visszaérve - jobbra át és fel az udvari Öreg-Hegyre, a "Vászolyi gyilkoson" - 5 kilométer felfelé úgy 150 m szinttel és sok autóval. Zsuzsi közben mellém szegődött bringával és próbált szórakoztatni, pedig nem voltam túl hálás közönség, közben persze itatott is szorgalmasan. 

Hamar elfogyott a lendületem és inkább tempós sétába váltottam, mert tudtam, hogy futva sem lennék annyival gyorsabb, hogy megérje az energiabefektetés. Persze mivel volt aki őszintén  sajnáljon, neki is álltam rinyálni, hogy "szúr a térdem" (semmi extra), meg, hogy "álmos vagyok" (ilyen marhaságot), stb.

Megfigyeltem korábban is, hogy mivel Zsuzsi empatikus és "nem rúg seggbe", hanem tényleg sajnál, így még inkább nekiállok sajnálni és sajnáltatni magamat, belecsúszva egy negatív spirálba.

Ezt "lemenedzselendő" Zsuzsit hátraküldtem, hogy Ervint segítse a felfelén, visszatettem a zenét és nekiálltam futni, végül is nem sétálóversenyre jöttem, pláne nem rinyálóversenyre - szépen be lehet fejezni a nyünnyögést, ráadásul egy "sima" 50 kilométeres versenyen, jól néznék ki így odaállni majd egy 12 órásra, vagy 100 kilométeres futásra - na.

További elmés felfedezés, hogy a mélypontokon, míg azon jár a fejem, hogy most ez nem esik jól és nehéz, meg fárasztó - azért csak megy az idő és ha rakom a lábamat szépen egymás után mindettől függetlenül, csak fogyogat a táv is és minden holtpont véget ér egyszer.

Végre simul a terep a faluhoz közelítve, pár emberrel folyamatosan kerülgetjük egymást közben - Vászolyról vissza a Pécselyi-medencébe a meredek lefelé már nagyon nem esik jól, nehezemre esik teleszívni a tüdőmet levegővel, szúr az oldalam és a kulcs csontomnál is beszúr - egyelőre fogalmam sincsen az okról, csupán találgatok - a túl sok lefelé trappolás okozta rázkódás lehet, illetve gyanús, hogy pisilnem sem kell, de nem is izzadok eléggé - pedig ennél többet nem tudok meginni a frissítőkön. 

Innen már eléggé egyedül futok már, mögöttem senkit sem látok, előttem messze pár futó. Zsuzsi ismét megérkezik, megnyugtatom, hogy jól vagyok a körülményekhez képest, tekerjen előre nyugodtan Balatonszőlősre, innen már bemászok.

Pécsely után erős szembe szél fogad, gyanús az égkép, igazolódni látszik az előrejelzés miszerint délutánól jönnek a zivatarok errefelé. Szőlős előtt már teljesen jól vagyok, elmúlik az összes kínom, közben megelőz még egy egyéni, rá is tapadok, tudom fokozni a tempót, már "húz a cél" nincsen gond.

Balatonszőlősön a kocsma mellett végre ráfordulok a célegyenesre, a törzsközönség meghajráz, én meg végre befutok - Zsuzsi vár rám, máris minden rendben van.

Ervin is beérkezik, Kriszta bőven behúzta 5 óra alá a versenyt. Néha rákezd az eső, kicsit nézegetünk, pihengetünk, Zsuzsival megesszük a befutóvirslit és pogácsát (nyami!) majd Akaliba autózunk, Pécselyig még szembetalálkozunk a mezőny végével, ők már nem úszták meg az ázást.

Pécselyen és Vászolyon jég és durva felhőszakadás nyomait látjuk mindenfelé. Ugyanez a helyzet a strandon is, a gyep jó része víz alatt van, de azért elevickélünk a büfékig, hogy egy kis megérdemelt energia visszapótlást abszolváljunk, pizza, hekk, fröccs és kávé formájában.

Este aztán óriási vihar érkezett alaposan lehűtve a levegőt, meglehetősen ítéletnapi panorámát varázsolva. Éjjel párszor felébredtem arra, hogy farkas éhes vagyok.

Vasárnap aztán még elkirándultunk a dörgicsei templomromhoz, hazafelé pedig útba ejtettük a káptalantóti piacot.

Az idei évre a tervezett komolyabb futások ezzel lementek, sok tanulságot levontam ismét, a rápihenés fontosságáról, meg arról, hogy mennyire észrevétlenül tudok belecsúszni az önsajnálatba, holott erre a világon semmi okom sincsen. Valamint világossá vált, hogy a szintezés miatt az ilyen futásokra jobban (okosabban) kell felkészülni.

A vászolyi lejtőn megtapasztalt légzési nehézségekkel kapcsolatban még eszembe jutott, hogy éppen brutál mértékű a pollenterhelés és sajnos errefelé is igen szépen tenyészik a parlagfű és a fekete üröm. Bár rutinos allergiás vagyok, vasárnap nagyon durva tüsszögés/orrfolyás kínzott szinte egész nap. Szerencsére futás közben ilyen tekintetben nincsen probléma, de közvetve lehetett köze a polleneknek ehhez a jelenséghez.

Pár kisebb terv azért van még erre az évre is - komolyabbak meg jövőre, de ez már nem ennek a posztnak a témája.

Ja igen, az eredmény - 50,3 kilométer, 598 méter szint, 5:27, ebből úgy 10 perc ment el a frissítőasztaloknál ácsorgással (rengeteg!!!)

136 egyéni indulóból 59-ik hely, kategória 72 indulóból 34-ik hely - középmezőny azért csak meglett szerencsére.