Késő őszi mindennapok

Gondoltam, hogy havonta azért egy poszt legyen a blogon, akkor is, ha a mindennapok a jól megszokott sok-sok futással telnek különösen kiemelkedő esemény nélkül.

Kegyes volt az időjárás ősszel futó szemszögből, még november elején is nyári futócuccban lehetett csapatni, aztán persze az óraállítás már szükségessé tette, hogy a fejlámpa is állandó szereplő legyen a hétköznapi futásoknál, a lehűlő levegő pedig végre eltakarította az október végén már kritikus méretben elszaporodott repkedő rovarokat (volt, hogy "sűrű volt a levegő" és csak lehajtott fejjel lehetett futni sok szakaszon a rajzó rovarok miatt).

Időközben új cipő is érkezett a terep szekcióba, a sárga Speedcross3-ba másfél év alatt több mint 900 kilométert tettem, a bal felsőrésze erőteljes foszlásnak indult illetve már sok csillapítása sem maradt, a talp bütykei még egészen jó állapotban voltak.

Maradtam a jól bevált típusnál, egy világoszöld Speedcross4-et állítottam "csatasorba", már bele is tettem az első 100 kilométert, hosszú terepfutások során. Ez az ötödik Speedcross cipőm.

Ha már kiugrottunk Ausztriába cipőért, futottunk egy gyors húszast a Fertő-tónál, Jois-ból Purbachig és vissza, sok-sok szőlő és diós, gyümölcsös között.

A terepcipőt pedig többek között egy szurdokbejárós futás során avattam fel, Zsuzsival a nyúli hegyoldalban, amolyan "csavargófutással":)

Élveztük, hogy bár alacsony dombok ezek, mégis szépen lehet gyűjtögetni a szintet és
még el is lehet tévedni, annyira szövevényes a hegyoldalba vágódott szurdokok útvonalrendszere.

Mindenütt jobb/rosszabb állapotú pincékkel/pincesorokkal és eldugott házikókkal találkoztunk.

A Hoka Vanquish 3 is elérte az 1000 kilométert, viszont a csillapítása még teljesen rendben van, így majd decemberben tervezem fokozatosan behozni helyette aszfaltra a már beszerzett Bondi 6-ot, remélem legalább ennyire jó cipő lesz az is - lévén ezzel tervezem az első szintlépést a Fertő-tó körülfutásával.

Apropó Fertő-tó, Zsuzsi talált nekem egy régi (kb. 1992-es kiadású) térképet a tóról amit be is áldoztunk erre a célra, felragasztottuk a konyhaajtóra, hogy nézegethessem kedvemre az útvonalat és barátkozhassak a kilométerszám feliratokkal. Egészen jó megoldás ez a lelki felkészüléshez.

Az edzéstervemet eddig sikerült (túl)teljesítenem, bár a múlt héten egy kiküldetés és egy egész napos gyomorrontás (vírus) okozta totál erőtlenség miatt a két pihenőnapom nem éppen a regenerálódásról szólt, mégiscsak sikerült behúzni a 100 kilométeres hetet - pont ennyi írtam elő magamnak.

Mivel a két pihenőnapot muszáj volt összecsúsztatni, így előtte utána elég jó sorozatterhelések jöttek össze, pl. négy nap, négy hosszú futás, jól bírtam.

Különös hangulatúak ezek a fejlámpás futások, hétköznap a jól bejáratott szigetközi kerékpárúton futok ki Győrzámoly-Ladamér környékéig, aztán a tervezett hossztól függően (15-20 km) megyek ki a töltésre, hogy azon fussak vissza Győrbe.

Ami a legfeltűnőbb, hogy szinte teljesen eltűntek a futók, pláne a töltésről, így általában tök egyedül vagyok, ráadásul csak a fejlámpa által megvilágított körben látok valamit, illetve sok őzet/macskát világító szemekkel.

Szerencsére nagyon jól elvagyok magammal ilyenkor is.
Standard kérdés, hogy mindig könnyű-e elindulni? - Persze, hogy nem, mikor munka után hazaérve egyből át kell öltözni és elindulni legyen bár hideg/köd/szél/eső, viszont mindig szívesen indulok el futni, mert tudom, minden belelapátolt erőfeszítés megtérül.

Természetesen ez kívülről úgy látszik, hogy az ember kilép a komfortzónájából, de én inkább azt érzem, hogy a komfortzónámhoz ez elengedhetetlenül hozzátartozik, ha arra lennék kényszerítve, hogy otthon üljek a tervezett futás helyett, na az nagyon nem lenne komfortos.

A fizikai fejlődést érzem, egyelőre jól bírom a heti 5 futást és az össztáv növekedését, valamint leginkább fejben lehet szépen fejlődni, mikor az ember csak a saját kis fénykörében rója a kilométereket nem mindig kipihenten és frissen, változatos időjárási körülmények között.

Erre leginkább majd a Fertő-Tó körül lesz szükség, mert bár remélem, hogy szerencsénk lesz az időjárással és egy szép nyugodt téli napunk lesz, valójában bármilyen időjárási szélsőség előfordulhat.

Egy extrém hideg, vagy csapadék, viharos szél, esetleg ezeknek az egyvelege, vagy váltakozása egy maratoni távon még elmegy, de 100 kilométer fölött azért eléggé megnehezíti az ember (egyébként sem könnyű) dolgát.

Közben Zsuzsival beneveztünk a jövő évi UTH Szentendre Trail 54 kilométeres távjára, az idei nagyon jó élményekre alapozva. Tavaly nagyon sok versenyen futottam, idén pont fordítva, kicsit "kiéheztettem magamat", de már nagyon hiányzik a hangulat. A mostani pihenőhéten csak háromszor futok, igaz ebből a szombati a tanúhegyek nyomában TT - terepfutás verziója, 42,3 kilométer és több mint 1600 méter szint.

A terepet már ismerem, legutóbb a tavasszal futottunk itt Zsuzsival, jó zárása lesz a pihenőhétnek:)
A futás Badacsonytomajról indul, először megmásszuk a Badacsonyt, majd onnan lecsorogva Badacsonytördemicen át futunk Szigligetre, fel a várba, innen fel a Szent-György hegyre, aztán Gyulakeszin át fel a Csobáncra, onnan le Káptalantótin át a Tóti-hegyre, majd zárszóként még megmásszuk a Gulácsot és visszafutunk Badacsonytomajra.

A hosszú hétvégi futásoknál igyekeztem új útvonalakat találni, csináltam 30 kilométeres terep karikát a Sokoróban, futás közben találtam egy körülbelül 35 éves tejeszacskót (Egyetértés TSZ Kajárpéc - 1 Liter: 7,60 Ft) elég jó állapotban, nem volt szívderítő látvány, ezek tényleg soha nem bomlanak le.

Valamint a Győrújbarát-Győr vasárnapi hazafutásokat is elnyújtottam 30 kilométerre Koroncó, vagy Rábapatona felé és a Rába töltésen Győrig futva, meglehetősen egyhangú terep, de ezt is szokni (és tűrni) kell.

Január végéig a 70-80 kilométeres pihenőhetektől eltekintve már csak 100 kilométer feletti hetek következnek - remélem ahogyan eddig is, sérülés és egyéb probléma mentesen.

Zsuzsival pakolás közben végre sorra került a futós könyv szekció, le is csaptam egy rakás olvasnivalóra - elsőként a Simonyi Balázs által nagyon szórakoztatóan kivonatolt Schirilla életmű került sorra (első rész, második rész).

Az önéletrajzi könyvben leírtak tényleg kimerítik a szélsőséges elhivatottság fogalmát amit végrehajtott - az általában csak zajló Duna átúszásairól ismert sportember. Szórakoztató olvasmány, antikváriumokban biztosan fellelhető - igaz a Zsuzsi példányában egy autogram is van könyvjelzőként a mestertől, címmel, telefonszámmal:D