Kanyargós hullámvasút - 33. Plitvice Maraton

Először Zsuzsi mesélt erről a versenyről és mivel még soha nem voltunk a tavaknál, meg persze futni is szeretünk már intéztem is a nevezést és a szállást - "csapjunk egy jó kis hétvégét" jeligével. Én "lesz ami lesz" alapon a maratoni távra neveztem, mert kell a hosszú futás az edzéstervbe, Zsuzsi most a félmaratont választotta.

A Szentedre Trail óta eltelt két hétben nem vittem túlzásba a futást, hosszú futásom nem is volt, így az egészet "rápihenésnek" fogtam fel. Az utóbbi pár futásnál jelentkezett egy enyhe bal külső talpél húzódás, ebből arra következtettem, hogy a Gel Nimbus 18-as 900 kilométer után megérett a nyugdíjazásra és bevetettem az UB-n már kipróbált Gel Nimbus 19-et ezen a futáson.

Pénteken ráérősen kiautóztunk, az utolsó kilométereken eléggé komoly záporok, majd egy kb. 5 perces heves jégverés jelezte, hogy a hegyek között azért lehet számítani délutánonként arra, hogy rendesen megázzon az ember.

Szállásunkra érve kisütött a nap, csodálatos helyen voltunk közvetlenül a félmaratoni és maratoni futóútvonal mellett Poljanak településen. A ház körül erdők, legelők és hatalmas víznyelők (töbör, dolina) mindenfelé, legelésző bárányokkal, alattunk mélyen a Korana folyó völgye sziklafalakkal, a csendben az ablakon behallatszik a vízesések távoli súgása.

Nagyon kedves szállásadónk is volt, aki nagyon lelkesedett mikor megtudta, hogy a futásra jöttünk, valamint megígérte, hogy személyesen fog szurkolni nekünk (és ez így is lett).

Miután berendezkedtünk, elautóztunk a versenyközpontba, felvettük a rajtcsomagot és megnéztük az expót, majd a szomszédos pizzériában kezdtük meg a korai szénhidrátfeltöltést:)

A 250 Kunás nevezési díjért cserébe eléggé sok mindent adtak, egy napos belépőt a tavakhoz, jó minőségű technikai pólót, fehérjeitalt, befutóérmet, ételt a verseny előtti napon és a célba érés után, színvonalas frissítést a teljes útvonalon és egy cipőtartó zsákot.

A pénteki vacsora után még megnéztük alsó tavakat felülről, az itteni nagy vízesést, szombaton pedig a teljes középső részt jártuk be gyalog, "kisvonattal" és hajóval. Itt pár helyen azért eléggé nagy tumultus volt (nagy vízesés), de az üvegtiszta és smaragdzöld víz, rengeteg hal, burjánzó növényzet, mészkőtufa képződmények és a minden irányból csorgó/zúgó/bömbölő vízesések sokasága mindenért kárpótolt.

A kirándulás után kihasználtuk a tésztapartit és megebédeltünk, majd a szálláson pihenősre vettük a figurát. Itt volt időm elgondolkodni azon, hogy holnap maratont futok, de nem különösebben érdekel, hogy felkészültem-e, hiszen egy jó kirándulásnak és edzésnek fogom fel az egészet, ami a Korinthosz 80-ra való "igazi felkészülés" első lépése.

Igaz, hogy az idén már 6-szor futottam maratoni vagy hosszabb távot, ez a műfaj mégis új, hiszen aszfaltos verseny, komoly szintkülönbséggel, amivel eddig csak a terepversenyeken találkoztam - mivel azonban ezek mind jól sikerültek, nem aggódtam a teljesítésen.

Vasárnap reggel szállásadónk a kedvünkért fél órával előrébb hozta a reggeli időpontját, okosan ettünk/ittunk, hogy ne legyen gyomor okozta hátráltatás, majd elindultunk a versenyközponthoz, a korai érkezés miatt a cél közelében tudtunk parkolni az út szélén, nem kellett buszoznunk és csomagmegőrzőt használnunk, így jóval kényelmesebb volt.

Zsuzsi nem akart gyorsat futni, így megbeszéltük, hogy a félmaratoni táv leágazásáig közösen megyünk (16 km). A rajt után több mint 7 kilométer lezárt országút - lejtővel kezdtünk, itt el is eresztettem a lábaimat 5 percalatti tempóban - mondván, hogy az itt nyert idő jól jön majd a végén.

A nyolcadik kilométernél aztán megkezdtük a mászást a völgy másik oldalában felfelé, tűző napsütésben, erre különösen odafigyeltem, hogy eleget igyak és hűtsem magamat. Poljanak nyaralói közé érve szállásadónk tényleg az út szélén várt minket és nagy szurkolást adott. Innen következett egy kis szakasz ahol nem volt komoly emelkedő és erdő nyújtott árnyékot, az itteni frissítőnél nyomtam be az első gélt, majd máris a 16-os kilométer jelzésnél találtuk magunkat, ahol Zsuzsi balra tartva futott tovább a félmaratoni mezőnnyel és pedig megkezdtem a mászást az előttem magasodó hegy felé (Kameniti 945m).

Már a délelőtti órákban meglehetősen magasra tornyosultak a felhők, ebből sejtettem, hogy biztosan ázni fog a maratoni mezőny.

A hegyre menet előbb legelős/üdülőházas részen kaptattam felfelé, aztán egy szép erdőben, szerpentinen gyűjtöttem tovább a szintet, itt már eléggé szétszakadt a mezőny. Az árnyas erdőben szerencsére hűvös - ideális futóidő volt. A hegytető közelében nagy szurkolást kaptam a váltóponton, illetve futás közben egy horvát sporttárs megkínált szőlőcukorral (pedig nem nézhettem ki annyira rosszul:)). A 20 kilométernél levő frissítőponton az ásványvízen kívül powerade is volt, meg is ittam egy palackkal, megettem a második gélt, alaposan megöntöztem magamat vízzel és megkezdtem a jól megérdemelt száguldozást lefelé.

Nagyon jó tempót lehetett itt menni, pont jó volt a lejtés, kanyargós, szerpentines úton, így tudtam egy kicsit javítani az átlagomon. A hegyről leérve csak enyhén hullámzott a terep és feltűnt a felső tó kékje a fák között. 30 kilométer körül megérkezett az eső is, itt volt egy beiktatott fordító a Matica patak völgyében fel és lefutva. Ezen a szakaszon gyenge zápor áztatta a mezőnyt, de nagyon jól esett. A tópartra visszaérve már annak a partvonalát követte az út, elállt az eső is, nagyon szép volt a kilátás.

A rendkívül kanyargós, hullámzó szintes úton gyorsan teltek a kilométerek, következett még egy erős lejtő, ezen teljesen lefutottunk a középső tó partjára, valamint megérkezett a korábbi zápor durvábbik (de szerencsére jégmentes) kiadása, a tóra való kilátás elhomályosodott a vízfüggönytől, miután az erdő lombkoronája feladta a küzdelmet a vízzel a csepergés után egyszerre zúdult a nyakamba minden csapadék, ami persze az úton is hömpölygött, de a lábfejemnek is jól esett a hűtés.

A pálya szintrajzáról tudtam, hogy a "célegyenes" (itt igazából semmi nem volt egyenes) egy laza, több mint 3 kilométeres mászás lesz, a tópartról vissza a versenyközponthoz - ezt az égiek is megéreztek, mert elállt az eső és pont a szerpentin egy árnyékmentes részén nekiállt tűzni a nap. Az aszfaltról azonnal óriási gőzölgéssel párolgott az esővíz, ami így 40 kilométerrel a lábamban, felfelé futás közben nem esett annyira jól - mintha a trópusokon lettem volna. Itt sokan sétáltak már, de én úgy gondoltam, hogy eddig és ezután sem gyalogolok bele, tisztességgel meg is futottam az egész emelkedőt. 40 kilométerhez kerek 4 óra alatt értem el, innentől persze már erősebben romlott az átlagsebességem:)

A cél előtt Zsuzsim várt rám erőt adó öleléssel és friss vízzel, így innen már csak simán bekocogtam a célba - utána nagyon jól esett a hideg sör és a kóla.

Persze volt titkos időcélom, 4:30-at terveztem "elégedettségi küszöbnek", 4:20 alatt sikerült beérnem, ebből az utolsó 3 kilométer volt 20 perc:) Összesen 650 méter szintet kellett megmászni.

Jó ötlet volt a szervezőktől, hogy palackos ásványvizet adtak, nem tetézték a környezetterhelést még műanyag poharakkal is, ez praktikus, mert mindig magammal tudtam vinni, illetve mikor szükségét éreztem a hűtésnek, mindig találtam eldobott félig tele palackot amiből ezt megoldhattam:)

Nagyjából 4 liter folyadékot ittam és 4db. koffeines gélt ettem meg, + egy negyed narancsot, a gyomrom teljesen rendben volt végig, a titok nyitja valószínűleg a mértékletes reggelizés (kinek mi persze - nekem egy csokis palacsinta, két mini bundás kenyér, egy mini kenyérszelet vaj-sajt-sonkával, + egy kis croissant, kávé, narancslé)

.

Ismét sikerült megcsípnem a középmezőnyt, a 336 indulóból a 151-ik, kategóriámban 92-ből 52-ik helyen végeztem, Zsuzsi most kímélte a lábát, így visszafogottam futott de azért a félmaratoni távon 725-ből a 140-ik, kategóriájában a 121-ből a 10-ik helyen ért célba (1:54)

A befutó utáni étkezéshez még "sétáltunk egy kicsit" azaz leereszkedtünk a tópartra majd visszamásztunk, pont elkerülve az újabb megázást. Ezt követően egy zalaegerszegi megállóval jöttünk haza.

Jó kis futás volt, komolyabb holtpont nélkül, egy csodálatos futóterepen, jól esett átélni a fáradtságot, nehézségeket és megküzdeni velük, átlendülni rajtuk.

Most következik a felkészülés két hónapja, a legmelegebb nyárban, gyakorolni kell a monoton hosszú futásokat, a hőség tűrését és ki kell próbálni egy éjszaka induló hosszú futást is tekintettel a K80 éjféli rajtjára - ezek a kevésbé látható, élvezetes és látványos részei a futó életének, de minden bizonnyal meg fogja érni:) Mindig megéri.