"Ismerek itt minden kanyart és kavicsot" - Balaton Szupermaraton Félbalaton

Csütörtök reggel...ébredezek, folyik az orrom, egész éjjel fújtam, tüsszögök, nyomott érzés a fejben, gyengeség az izmokban, eléggé megrémülök, hogy pont a Félbalaton hétvégéjére sikerül lebetegednem, odakint jéghideg borús idő, tegnap még a hideg rekord is megdőlt (-15C°), semmi nem emlékeztet arra, hogy tavasz van, a dátumon kívül.

Szerencsére a nátha amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik is, pénteken reggel már teljesen jól vagyok.

Délután összepakolunk, felvesszük Csabit és megindulunk a "tett színhelyére", Balatonfüreden cél/rajt helyszíntől pár percre sikerült szállást foglalni, odafelé menet még megcsodáltuk a késői tél által hátrahagyott hótakarót a Bakonyban, bevásároltunk Zircen majd este még elmentünk egy kis szénhidráttöltő pizzázásra/sörözésre/borozásra Füreden.

Szombaton reggel fagyos, szeles, de felhőtlen időre ébredtünk, így a biztonság kedvéért az összes lehetséges futóruha bekerült az autóba. A kocsiba pakolás közben egy futótárs rákérdez, hogy véletlenül nem Badacsony irányába megyünk-e, mivel a tervezett buszát lekéste a Maratonfüred rajtjába - természetesen elvisszük Badacsonytomajig:)

Az út mellett, késői tél ide vagy oda, már látunk virágzó mandulafákat, az úton lévő autók többségén pedig ott virít a futó matrica, ezekben a napokban egyértelműen a futóké a balatonpart!

Szokás szerint korán érünk a rajthoz, még van két óránk indulásig, felvesszük a rajtcsomagokat, körülnézünk és üdvözöljük az ismerősöket. Az idő leginkább az autóból nézve volt barátságos, a napsütés ellenére igen csak hideg van. A rajtzóna környéke igazi futóparadicsom most, a benzinkút is jó forgalmat bonyolít, alig győzik főzni a kávét.

Az egyéni teljesítőkön azért már látszik az elmúlt két nap erőfeszítése, de a lelkesedés töretlen. A rajtig melegszik kicsit az idő, eldöntöm, hogy elég lesz egy technikai aláltöző és a futópulóver, téli sapka nem kell, kesztyű viszont igen.

Kis vágyódással nézem a piros rajtszámokat, mert volt olyan gondolatom még tavaly, hogy mégiscsak a négy napos teljes körre kellene nevezni, de aztán döntöttem, előbb a fél balatonszeletetet eszem meg, majd ha ízlik, jöhet az egész:)

Erőnlétileg teljesen jól érzem magamat, a futózsákba minden szükségest elpakoltam, szem előtt tartom a kitűzött célokat:

1. befutni szintidőn belül

2. élvezni a futást

3. rendesen enni inni végig, az összes frissítóponton is, mert hajlamos vagyok az eléhezésre.

Ez utóbbi "felfedezést" nemrég tettem, mikor is egy röpke 10 kilométeres laza futás 5 kilométerénél "elfogytam", szerencsére Zsuzsi sokkal tapasztaltabb és azonnal tudta, hogy mi az ábra, éhesen indultam, sok volt a futás ezt megelőzően is, nem figyeltem az energiapótlásra.

Így aztán, sok év futás után el kellett foganom, hogy "nyelnem kell a békát" - azaz géleket is kell ennem ha hosszabbat futok, mégpedig megfelelő mennyiségben. Valamint még rövid futásra is érdemes magammal vinnem valami apróságot, hogy ha megéheznék legyen mihez nyúlni.

Ennek a fényében három koffeines Powerbar zselé, egy kulacs víz, egy Carbonex tabletta és nyolc sótabletta kerül a futózsák zsebeibe az előttem álló 43 kilométerre.

A rajtban már nagy hangulat volt, Zsuzsi ellát még kellő motivációval és jótanáccsal (ne fussad el az elejét), majd utamra bocsájt, dugókázok és indulok.

Ha megkérdezik hol futok a legszívesebben, rögtön rávágom, hogy Balaton, azon belül is az északi part, tehát most itt vagyok, többször futottam már ezen az útvonalon, ismerek minden kanyart, ideális futóidő van mérsékelt oldalszéllel.

Jól megy a futás, nem is gondolok a távra meg a másnapra, olyan tempóban haladok ami jól esik. Gyors egymásutánban következnek a parti települések, kicsit szintezünk Pálköve fölött, Révfülöpön közvetlenül a parton futunk a platánsoron, majd újra szintezünk Balatonszepezden. Minden frissítőnél iszom egy vizet, kólát és kézbe veszek három banándarabot, amit már futás közben eszem meg. Szükség esetén utántöltöm a kulacsomat is.

Zánka után a Tusakosi úton jön az első hosszabb emelkedő, de simán futható, majd gyönyörű panoráma mellett futunk a zánkai hadipark mellett Akaliba, itt ismét megnézem a pár merész, de már virágzó mandulafát, közben az út mellett számos ibolyát, primulát és egyéb virágot is felfedezek, azért mégiscsak tavasz van!

Akali után a Mandula csárda felé egy komolyabb emelkedőn futunk fel a partról az országút mellé, majd kis hullámzás után lerobogunk a nagy kedvenc fövenyesi strandhoz. Közben eszegetem a sótablettákat is, sajnos a kapszulákból kirázódik a finom fehér por a tartóba (kindertojás belseje), a kesztyűm banánfoltos és fehér poros is:).

Udvari és Örvényes után kezdődik az erősebben jobbra dőlő bicikliút, ezt soha sem fogom megszeretni, Aszófőre érve elbújik a nap és beborul az ég, innen közel a cél, a füredi hajógyár, pár hotel és már fel is tűnik a célkapu, ahol Zsuzsi vár kabáttal és bekevert fehérjével, a gyorsabb regenerálódás érdekében.

Pár perccel utánam Csabi is befut, kicsit még bandázunk az ismerősökkel majd a szálláshelyre sétálunk, gyors zuhany és végre ismét jön a várva várt pizzázás. Induláskor észrevesszük, hogy a szállás előtt parkoló autómon egy "büntetőcédula" fehérlik az ablaktörlő lapátja alatt, közelebb érve kiderül, hogy egy Merci csoki, valószínűleg a reggel Badacsonytomajba fuvarozott sporttárs tette oda, ezúton is köszi:)

A pizza úgy érzem rögtön "vérré válik" bennem, a sörrel együtt. Lendületből megeszem Zsuzsi fél pizzáját is:) Lefekvés előtt még áthengerelem a lábaimat és nem spórolok a Richtofittel sem. Zsuzsi a hátamat is megmasszírozza, köszönöm:)

Éjjel sikerül jót aludni, vasárnap korai nyolc órás rajt van és még az órát is át kellett állítani - sajnos rossz irányba. Még szép sötét éjszaka van mikor hatkor felkelünk, kint -2 fok, borult idő, az előrejelzés nem is jósol javulást.

Összepakolunk majd dilemmázok azon, hogy mit vegyek fel a futáshoz, a végén a teljes téli menetfelszerelés mellett döntök, két réteg plusz futókabát, téli sapka, kesztyű, futózsák, valamint a Zsuzsitól ajándékba kapott csősál, ami nagyon jó találmány, a szeles hidegben is mintha egy darabka meleg otthont vinnék magammal a teljes futás alatt.

A mai 51 kilométerre 3 Powerbar és 3 Sponser zselét teszek el, valamint a szokásos kulacs víz, tíz sótabletta és a Carbonex.

A rajtnál ismét nagy bandázás és télies időjárás, de kitűnő hangulat, a lábamban semmi izomláz és fáradtság vagy nehézség. Zsuzsi ismét elbúcsúztat, megbeszéljük, hogy Siófokon vár a célban. Pár száz méter után már fel is veszem a kényelmes utazótempót, hamar rá is fordulunk a nap első szintes szakaszára a Gemering utcán, előre nézve nagyon jól mutat a hosszan kígyózó színes felfelé futó tömeg.

A világbüfé mellett aztán megkezdjük az ereszkedést, jó tempót lehet futni, közben megérkeznek hátulról a később rajtoltatott váltófutók, villám tempóban húznak el mellettem, de ezt meg kell szokni egy ilyen versenyen. Jobbra a gyönyörű paloznaki öböl nádasokkal, balra a csopaki szőlőhegyek, a borult idő ellenére is nagyon szép, a levegő annyira párás, hogy nem látni át a túloldalra így a siófoki cél egyelőre a "ködbe vész".

Csopakon jobbra fordulunk és egy tiszta ki patak mellett futunk az erdőben, az egyik kedvenc szakaszom ez (persze sok van:)), következik a csopaki halas kút, a kertmozi, majd le a partra. Innen ismét futunk felfelé kicsit, de az égen elhúz egy nagy V alakban kelet felé vonuló gólya csapat - tényleg tavaszodik! Jön a fakapu és Alsóörs, majd Káptalanfüred és Almádi.

Almádi után ismét mászás felfelé aztán újra le a fűzfői strandhoz a balatonparti bicikliút legszebben kiépített részén továbbfutva.

Fűzfőt elhagyva következik az erdei szakasz, az erdő alja teljesen zöld a medvehagymától, majd Kenese, balra már fölénk tornyosul a magaspart, el is kezdjük megmászni a szintet egészen az országútig, hogy aztán jobbra fordulva egy nagyon meredeken lejtő utcán érjünk ismét vissza a partra.

Már majdnem elérem a mai nap legkomolyabb emelkedőjének számító Bercsényi feljárót, mikor ismerős alak tűnik fel, Zsuzsim elém jött és agyondícsér, hogy milyen jól bírom:) Majd felfut velem végig a feljárón, fent a frissítő/váltópontnál majdnem elveszítem a dugókámat, szerencsére pár lépés után észreveszem a hiányát és megtalálom a földön.

Zsuzsi tovább fut velem még pár száz métert, óriási dopping nekem ami pont jókor jön, mert 30 és 35 km között elért egy komolyabb holtpont (persze az átlendülés már nagyon megy...csak futni kell tovább:))

A párásság ellenére szép a kilátás az aligai és balatonvilágosi magaspartról, itt repülnek a kilométerek, a távolban mintha a siófoki szállodasor is felderengene...

Világos végefelé átkelünk a vasúton és lefutunk a partra egy meredek útszakaszon, innentől nekem már "hazai pálya", gyermekkorom összes nyarát legnagyobb részt Siófokon és Szabadi-Sóstón töltöttem, minden kavics ismerős itt már.

Elfut mellettem egy váltó, megtapsol, ezen felbuzdulva két kilométeren keresztül "húzatom magamat" vele, 5:40 körüli tempóban. Szabadi-Sóstón eléggé egyhangú a vasút melletti szakasz (igazi déli parti feeling), de ez már a célegyenes, nemsokára kifordulunk a partra, már látni a célkaput, Zsuzsim ismét elém fut, óriási érzés, végre bent vagyok! Megkapom az érmet, bemondják a nevemet "egyéni teljesítő", a célban a versenyigazgató rákérdez, hogy "jövőre akkor a teljes táv ugye?" - még szép, ez már bőven a futás közben eldőlt.

Csabi ismét pár perccel mögöttem fut be, mivel meglehetősen hideg van, csak felpróbálom a rajtcsomagban kapott - de becserélt pólót, pont a méretem! Persze ennek törénete van, elsőre XL-es méretet kértem, kicsomagolva láttuk, hogy elképesztő, kb. kétszer beleférnék, megnézem Csabi L-es pólóját, hát az is hatalmas, így a végén M-es pólóm lett, 186 centis magasságomra...eléggé elméretezték:)

Meggratuláljuk egymást az ismerősökkel, mindenki szerencsésen beért!

Erre a versenyre sokat készültem, azon kívül, hogy két és fél hónap alatt futottam 640 kilométert (és síeltem még vagy 300-at egy hét alatt) számtalanszor bejártam gondolatban a teljes szakaszt. Átestem a "ráduplázások" okozta próbatételeken, futottam hóban, metsző minuszokban és unásig ismert szakaszokon, megszoktam a "fáradtan is elindulni" érzést, még jobban úrrá tudtam lenni a holtpontjaimon is.

Mindkét napon jó tempót mentem magamhoz képest, az első 30 kilométereken tudtam tartani a 6 perces alatti kilométereket, a második napon még jobban esett a futás mint az elsőn.

Most már megértem, hogy miért lelkesednek olyan sokat ezért a versenyért, mivel a második napon is úgy ébredtem, hogy vágytam arra, hogy futhassak, valamint a hazaérés utáni reggelen is el tudtam volna indulni futni, nem maradt kétségem az felől, hogy jövőre én is piros rajtszámmal indulok és megkerülöm négy nap alatt a teljes tavat futva.

A verseny előtt egy papírcetlin azért leírtam magamnak, hogy milyen szintidőt szeretnék elérni, az első napra (43 km 217 m szint) 4:30-at tűztem ki és 4:23 alatt teljesítettem, a második napra (51 km 223 m szint) 6:30-at, de 5:26 alatt értem célba.

Összetettben a 61 férfi egyéni félbalaton indulóból a 23-ik helyen értem be, ami messze felülmúlta azt, mint amire számítottam.

A legnagyobb köszönet Zsuzsimnak jár, aki végig gondoskodott rólam és a teljes felkészülést végigcsinálta velem, függetlenül fáradtságtól, időjárástól, magát nem kímélve, valamint rengeteg jó tanáccsal látott el. Rengetegen szurkoltak, buzdítottak, nekik is köszönet.

A verseny kitűnően volt megrendezve, végig nagyon sok szurkolást kaptunk, ritka volt az olyan kilométer, ahol ne lett volna szurkoló, nagy erőt adtak ők is!

Most két nap pihenés a jutalom, bár kedvem lenne futni, de ennyi most kell:) aztán megkezdődik a felkészülés a két hónap múlva esedékes Szentendre Trail-re.