Tanúhegyek nyomában 2018
...felérve a Csobánc platójára a várromok mellett elképesztő körpanoráma fogad, szemben szélesen terül el a Balaton csillogó tükre, körös körben a tanúhegyek.
Szemben a Tóti-hegy hegyes a többi testvérénél némileg alacsonyabb csúcsa, tövében a piacáról híres Káptalantóti, mellette egyből a ferdén dőlő, "kerekfejű" Gulács, mögötte a Badacsony masszívuma uralja a tájat, szemben a Balaton déli partján szintén van "távolba
szakadt" tanúhegy, a főként tufaszórással (a többi Tanúhegy felszíni lávaömlés - "rétegvulkán") keletkezett boglári és fonyódi dombok, majd a hajdani Balaton-öböl, a fonyódi nagy berek széles lapálya a berényi dombokig.
Körös körül lapályos, mocsaras rész, néhol legelőkkel, szarvas és szürke marha, valamint birkanyájakkal.
A Balaton szabályozása előtt gyakran önálló szigetként emelkedett ki a tóból a Szigliget és a Szt. György hegy, a Balaton pedig majdnem egészen Tapolcáig elért, mivel az aktuális vízszintnél átlagosan 2-3 méterrel magasabban hullámzott a víz.
Tapolca csillagházai (Bauxitbányász lakótelep) mögött a távolban ott a bazaltbányászatnak teljesen áldozatul esett Ság-hegy, nagyon közel a szintén szétbányászott Haláp maradéka, valamint jobbra tőle a másik távoli tanúhegy a Kisalföld peremén magasodó Somló, előrébb apró mészkőtüskén integet a sümegi-vár.
Továbbfordulva jobbra a Bakony nyúlványai következnek a két nyugati sasbérccel, az Agár-tetővel és a Kab-hegy a TV adótoronnyal.
Kelet felé a Balaton-felvidék lankái között látszik a félig elbányászott Hegyestű majd a távoli Tihanyi-félszigeten át ér vissza a tekintet a kiindulóponthoz.
Vissza a jelenbe - nos ebből az egészből most szombaton semmit sem lehetett látni:) mert kb. 300 méteres magasságban egész nap masszív felhő/ködréteg ülte meg a Tapolcai medencét - a fentebbi képek is jóval korábbról származnak - ugorjunk is hát az elejére.
Mint a korábbiakban írtam, pihenőhetet tartottam, három futásból csak egy volt igazán hosszú - pont kapóra jött a tanúhegyek nyomában teljesítménytúrára rászervezett terepfutás, azzal megegyező útvonalon, 42 kilométeres távval és mintegy 1600 méter szintemelkedéssel, melynek során 6 tanúhegy kerül meghódításra.
A hét órás rajt miatt hat óra előtt értem Badacsonytomajba, ami azt jelentette, hogy négykor kellett indulnom Győrújbarátról, így kb. fél háromkor szólt az ébresztő. Nem mondhatnám, hogy túlságosan kialudt voltam. Zsuzsi most nem tartott velem, mert bár a féltávra szívesen jött volna, de az utolsó nap kicsit becsípődött a nyakánál valami, arra pedig a pihenés a jó gyógymód, nem pedig a terepfutás.
Az úti célhoz közeledve a helyenként sűrű köd előrejelezte, hogy a futás során az elém táruló panoráma nem fogja zavarni azt, hogy a lábam elé figyeljek.
Két vékony felsőt veszek, a futózsákba pedig teszek egy plusz sapkát meg az eső/szélkabátot, pár gélt viszek, meg a szokásos long energy-t bekeverve két kulacsban.
Reggel hétkor aztán családias hangulatban mintegy 70-80 futóval megindulunk, egyenesen fel a Badacsonyra, hajnali szürkület van, ködtől csepeg az erdő, nedves avar borítja a köveket, ágakat, nagyon figyelni kell a lépésre. Első számú célként azt tűztem ki, hogy vigyázok a bokámra és nem fogok esni - ez sikerült is.
Az erős mászást még erősebb követi, a kőkapun keresztül, szerencsére ismerem a környéket. Gyorsan felérek a fennsíkra, a kilátó nem látszik, a Ranolder kereszt is úgy "ugrik elém" a ködből. Ezt követően a bujdosók lépcsőjének 464 fokán "adjuk le" a nehezen megszerzett szintet...ezeken a hegyeken, az alakjukból kifolyólag a fel és lemászások leginkább futhatatlanul meredekek. A lépcső után az út szélén "futópálinka - húzz bele"
felirattal üvegek, ezt most kihagyom:)
Badacsonytördemicen az UB-ról már jól ismert macskaköves úton keresztezem a vasutat és a főutat, majd enyhén emelkedő úton futok a Szigligeti vár aljánál lévő frissítőponthoz. A vár legutolsó fokára kell felmásznunk a lépcsősorokon, majd ugyanez lefelé. Itt még a Balatont is látom, azaz ahol a nádas véget ér, az a szürkeség a víz - valószínőleg, de az ég is ugyanilyen színben fest.
A várhegyet elhagyva kifutok a főúthoz és jobbra a bicikliúton futok egészen a Szt. György felé vezető útig, itt mocsaras-nádas rétek között érek a hegy lábához, itt csatlakozik hozzám egy nagyobb testű kutyus - aki úgy látszik megirigyelte a futókat és úgy döntött, hogy ő is kocog egyet. Persze közben összevissza cikázik, majdnem keresztülesek rajta párszor.
A hegyre nem olyan meredek az út, javarészt futható is, fent ismét tejszerű köd, körbefutunk a fennsíkon majd indulás lefelé. Itt a turistaháznál állok meg először a frissítőnél, kis kóla, csoki, olívabogyó, sajt, töltetek a kulacsba is. A turistaháznál már sok kiránduló van, innen indul a 20 kilométeres B táv is. Igyekszem keveset időzni itt, indulok lefelé, persze tudom, hogy a futás legkevésbé élvezetes része következik, földúton át Gyulakeszibe, keresztezve a vasutat és az Eger-víz patakot.
Az út eleje még füves, aztán cuppogós-csúszós sarazás következik.
A faluba érve már két súlyos sárkoloncot cipelek a cipőmön, itt aztán végre lerugdalom, amit csak tudok. A mászás a Csobáncra eseménytelen, szerpentinen megyek fel, érintve a rossz templomot (a hegyről bővebben itt).
Fent ismét köd, kapok egy sportszeletet fent, kezd fújni a szél, nincsen melegem, egészen jól esik mikor egy várárkon át visz az út, ott lent végre nem fúj:) Ismét
belebotlok a kutyusba, jól bírja, senki nem tudja kihez tartozik.
A várárok peremén futó ül elkámpicsorodva, vádligörcs, magnézium nincsen nálam, sótablettával kínálom. Lefelé kis meredély aztán szépen futható a szakasz, szőlők között ismét egy főútig, majd kanyar és irány Káptalantóti.
A kocsma előtt frissítőpont, örömmel látom, hogy a görcsöt kapott futó is ideér. Itt kicsit többet alibizek, mielőtt elindulnék a Tóti-hegyre. A hegy "szoknyájáig" szerencsére futható a terep, a csúcstámadás azonban bár rövid, de majdnem négykézlábra kell ereszkedni hozzá olyan meredek.
Fent már erősebben fúj a szél, minden tiszteletem a hegytetőkön egész nap fagyoskodó ellenőrzőpontok személyzetéé!
Itt már fázni kezdek, fel is veszem a kabátot és sapkát cserélek szárazra, így máris nagyon komfortosan érzem magamat. Miután lemásztam a hegytetőről, jól futható út következik, előttem egy futó hirtelen összeesik, odaérve egy másik futótárssal kérdezzük, hogy mi a baj, ugyanaz a futótárs akinek a sótablettát adtam, erős görcs mindkét vádliban, kb. öt percig nyújtjuk, gyúrjuk a vádliját, próbáljuk talpra segíteni, de a lábai ismét feladják,
aztán szerencsére másodikra sikerül elindulnia.
Lent a Tomaji országúton szólok a segítőjének, hogy induljon el a futója elé, mert eléggé rossz bőrben van - szerencsére sikerült kikecmeregnie a gödörből és negyed órával mögöttem aztán célba ért, nem kis kitartásról téve tanúbizonyságot.
Az utolsó hegy következik - a Gulács, a hegytetőre úgy tekeredik fel az út, hogy azt hiszem már soha nem lesz vége, közben széles kőfolyást keresztezek, nehezítve azzal, hogy a köveket is avarszőnyeg borítja. A hegyről lefelé ugyanez következik csak fordítva.
Továbbra is ismerős útvonalon futok az erdőben kígyózó lejtős ösvényen, aztán egyszer csak Badacsonytomaj üdülőterületére érek, itt a 2x2 sávos utat óvatosan keresztezve gyümölcsösök és szőlők között érek Tomajra.
Az utolsó 2-3 kilométer lejtős aszfalt út, ez nem esik annyira jól, de már látom is a kéttornyú kőtemplomot és végre a célkaput is, ahonnan öt és fél órája, 42 kilométerrel és 1696 méter mászással és ereszkedéssel ezelőtt elindultam.
A célba érést követően nagyon finom lencsegulyással kezdem meg az energiapótlást - a rendezők jóvoltából, finom és gazdag leves, nem a "megúszós fajta", semmi mócsing, vagy nem bele való dolog.
Az eredményhirdetés után a megeredő esőben hazaautózom és közben hálát adok, hogy futás közben az eső miatt nem kellett áznom. A középmezőnyt ezúttal is sikerült pontosan belőnöm, a 75 indulóból a 38-ik helyre voltam elég.
Pár mondat még a hegyekről, az alaposság és a teljesség igénye nélkül - szegény Ság és Haláp, a maradványukat elnézve könnyen el lehet képzelni milyenek lehettek még a bányászat előtt.
Az ország macskaköveit és vasúti töltésének zúzott bazaltját leginkább ezekből a hegyekből bányászták ki. Majdnem az összes tanúhegyet érintette a bányászat, az előbbi kettő nem úszta meg, a Hegyestű csak félig, de majdnem elbányászásra került a Badacsony és a Szent György-hegy is - szerencsére aztán felülkerekedett a józan ész - de a hajdani bányák nyomait mindegyik esetben megtalálhatjuk.
Pár helyen még manapság is teljesen tévesen csúcsos/kráteres hamut és magmát a magasba lövellő vulkánokként írják le ezeket a hegyeket - lásd ezt a 2008-as cikket:
"Gulács, Hegyesd, a Tóti-hegy és a szigligeti Várhegy szinte szabályos kúpsüveg; Badacsony és a Szentgyörgy-hegy domború háta arról árulkodik, hogy egy-egy robbanásszerű kitörés leröpítette a vulkán csúcsát." - hát, a szerző talán a Mount St. Helens katasztrófájára gondolt...
Valamelyik bulvárlap pár éve pedig egyenesen a "Balaton-felvidéki tűzhányók" újbóli kitörésével is fenyegetett. A leghajmeresztőbb talán egy grafika volt, amelyen megrémült ősemberek szemlélik a kitörő Badacsonyt és annak a Balatonban visszatükröződő tükörképét...nos, amikor ezelőtt 3,5 - 4 millió évvel a tanúhegyek aktívak voltak (akkor sem a képen ábrázolt formában), a felegyenesedett ősember még nem létezett (1,5 millió éve jelent meg), Balaton meg pláne (a tó mindössze kb. 20 ezer éves).
A tanúhegyek csupán a hajdani talajszint magasságát "tanúsítják", ugyanis felszíni lávafolyásokként - amelynek során némi tufa és hamuszórás után lencse alakban terült szét a magma a földfelszínen (pannon üledéken) - ezek a bazaltsapkák megóvták a szél és víz eróziójától az alattuk található talajt, így míg a földfelszín magassága a szél és lemosódás/víz munkájának (pl. az akkor itt még déli irányban folyó ős-Morva és ős-Duna erodáló hatását) köszönhetően lesüllyedt, a hegyek "kiemelkedtek" a környezetük síkjából.
Ennek köszönhető a formájuk is, felül a bazaltlencse, szélén a meredek omladékokkal/bazaltorgonákkal, lejjebb pedig a szétterülő, kevésbé meredek "hegyszoknya" a talaj és a bazaltmorzsalék elegyéből, amelyen a jellegzetesen ásványos ízvilágú bort adó szőlőültetvények találhatóak. Hogy lapos vagy csúcsos-e a hegy, azt a lávaömlés mértéke és a magmacsatorna/csatornák mérete határozza meg.
A hegyek napsütötte lejtői a rengeteg sötét bazaltkőzet hőtároló képessége miatt sajátos, a szőlőnek kedvező mikroklímával rendelkeznek, amelyhez a Balaton temperáló hatása is hozzájárul.
Bár a Bakony leginkább mészkőből épül föl, a fentebb említett két sasbérc, az Agár-tető és a Kab-hegy szintén vulkáni eredetű, de nem tanúhegy, itt a láva a már meglévő hegység mészkőrétegén áttörve terült szét, itt nem volt a későbbiekben a tanúhegyekhez hasonló térszint süllyedés.
A fonyódi és boglári domboknál pedig csak hamu és tufaszórás volt, lávaömlés nélkül, így ezek a hegyek aztán a bányászatot is megúszták.
Vissza a futáshoz, másnap azért akadt némi izomlázam, de a felkészülés a Fertő-tó kerülésre folytatódik.
