Emlékszem gyerekkoromban mindig nagyon vártuk a "hosszú utazást", mikor a nagyszülőkhöz tartottunk a 80-as években a Balatonra, Győrből, befészkelve magunkat a Trabant hátsó ülésére figyeltük az elsuhanó tájat jó három órán keresztül.
Rendhagyó poszt lesz, mert futásról csak érintőlegesen fog szólni, annál inkább a jelenlegi helyzetről és annak a visszásságairól és hatásairól. Képek sem lesznek, csak a saját véleményem.
Alapvetően egyre inkább a zöld uralkodik a környezetünkben és ez a friss áprilisi zöld az ég kékjével, nos, időjárásilag legalábbis nagyon kitett és kitesz magáért a tavasz.
Lássuk csak, mi is történt az elmúlt napokban.
Már több mint egy hete kint lakunk a várostól távolabb a kis nyaralónkban a vadon szélén, visszagondolva mindig is bennem volt, hogy ez a kis alternatív menedék "abban az esetben" (jelen esetben) nagyon hasznos lehet, nem mellesleg futó szempontból - meg főleg idegileg:) Éltem itt három éven keresztül folyamatosan, szívemhez nőtt a hely.
"Egy dolog a szimuláció alapján világos lehet: a fekete lyukak nagyon furcsa objektumok, és nagyon különleges környezetet teremtenek maguk körül, ami arra is komoly hatással van, hogyan látszanak a megfigyelők számára. Az utóbbi évek során azonban egyre pontosabb modellek készülnek azzal kapcsolatban, mit is kellene látnunk, ha egy aktív fekete...
Mivel Zsuzsinak volt egy átvett nevezése a Gánt-trailre nekem is kapóra jött, hogy a hétvégi futást mezőnyben hajtsam végre.
..és a cím bizony a megszokottal ellentétben nem szarkazmus.
Mikor leadtam a nevezésemet az Extreme Burgenland 2020-as klasszikus tókerülő távjára, az járt a fejemben, hogy ha a tavalyi receptet követem, nagy baj talán nem lehet, miszerint ez egy jó rápróbálás a májusi UB-re, igaz idén még egy Black Hole is ott van a balatoni karika előtt, egyelőre ismeretlen kilométerszámmal és kimenettel:D
Mikor futni kezdtem még nem néztem sem a távolságot, sem pedig a megtételéhez szükséges időt - olyan dolgok pedig, mint a véroxigénszint, laktátküszöb, aerób, anaerób pulzus tartományok, teljesen ismeretlenek voltak számomra - bár ugyanez igaz a futócipőkre (prónál, szupinál, stabil, neutrális, drop kifejezéselés társaik), futóruházatra is,...
Nem múlhat el Szilveszter úgy, hogy ne foglaljam össze kicsit az elmúlt évet futós szempontból, előbb azonban az ünnepek - most is nagyon meghitten teltek, rengeteg pihenéssel és még több futással persze.
Ismét elérkezett az év azon időszaka, mikor mindenki számot vet a történésekkel és kicsit előre néz a jövőbe. Jó alkalmat adnak erre a hosszú sötét estéken véghez vitt futások, mikor az embert körülvevő fénykörön kívül csak sötétség van, meg persze a töltésoldalban lapuló macskák, rókák és a legelésző őzek villogó szemei.
ééééééés végre! Megnyílt a várva várt de eddig teljesen ismeretlen Black Hole Ultra nevezési felülete!
A címnek megfelelően idecitálom a runnersworld egyik véletlenül szembejött cikkét - persze sikít róla, hogy egy az egyben lett átvéve és fordítva - de legalább megtudtam, hogy ezen felsorolás szerint nem számítok megszállott futónak, phű!
Soha nem voltam jó irodalomból ezért a címválasztás sem feltétlenül fedi a fogalmak klasszikus jelentését.
Most, hogy már meglehetősen közel került a következő komolyabb futás, ideje lett egy blogbejegyzésnek is. Lesz benne elmélkedés meg persze futás és tervek is!
A Korinthosz 80 óta nem vittem túlzásba a futást, egyrészt a tartós hőség miatt, másrészt jobbnak láttam "rápihenni" a Szőlőskörre, hogy ne fulladjak ki a végére mint tavaly.
Az idei Korinthoszra immár "hagyományosan" tértünk vissza a tavalyi pozitív élmények után.
Az előzményekről röviden: A sopron trail-en igen elengedtem a lefeléken a tempót, amelyre a bal térdem érzékenyebben reagált - ez aztán oda vezetett, hogy mivel a térdemet kíméltem futás közben, alhason-combtőnél kezdett el húzódni valami, kizárólag futásnál, nem volt erős fájdalom, éppen csak kellemetlen.
Az UTH után végképp beköszöntött a nagybetűs nyár, ez első sorban abban mutatkozott meg, hogy minden különösebb tavaszias átmenet nélkül egyből egy hőségriadós hétbe futottam bele, a szó szoros értelmében, mármint a belefutás tekintetében.
A tavalyi verseny annyira megtetszett mindkettőnknek, hogy nem is volt kétséges, hogy idén is ott a helyünk.
Most, hogy már lélekben is hazaértem az UB-ról, jöhet egy, a körülményeket/gondokat/gondolatokat jobban elemző bejegyzés.
Felébredek éjjel, fájnak a lábaim, ég a lábfejem, főleg a talppárna és az ujjak, a múló láz még egy-egy hidegrázással tudatja, hogy a szervezet küzd a 221 kilométer következményeivel és ez a küzdelem még csak most kezdődik. Zsuzsi is kiütve szuszog mellettem a meleg takaró alatt, a szálláson az összes cucc szanaszéjjel hever, de ott van közöttük...
A múlt héten befejeződött az edzésterv ez pedig már az UB hete, "megfőtt" az étel, lássuk miről is szólt ez:
Gyorsabban elérkezett a felkészülés hajrájára, mint gondoltam, a sok kilométeres hetek nagyon pörgették az időt.
Kezdődik az utolsó felkészülési blokk, visszanézve nagyon gyorsan eltelt (telik) az UB-ig hátralévő idő.
Az idő meg telik, egyre gyorsabban, az Ultrabalaton oldalán bizony feltartózhatatlanul pörög a visszaszámlálás a rajtig.
Egyre többször üt szöget a fejembe a futás közösségi médiára való "tálalása", mégpedig a túlkapások és a rémisztően rossz példák okán, amelyek egyrészt káros divatot teremtenek, másrészt alaposan frusztrálják azokat, akik elhiszik/azt hiszik, hogy ez a futás, erről szól a futás.
A fertő-tavi élmények leülepedése után csináltam egy kis számvetést, ennek az az alapja, hogy bár elégedett vagyok az időeredménnyel, lehetett volna akár jobb is, a kulcs ehhez pedig leginkább az alvás lett volna, a futást megelőző éjszaka szinte teljes alváshiánya 100 kilométer fölött nagyon beütött. További hátráltató tényező volt az első 50...
Az előző bejegyzésben vétettem egy hibát, a tó hivatalos neve csupán annyi, hogy: "Fertő", nem pedig Fertő-tó persze ez így elsőre nem egy kifejezetten pozitív jelentéssel bíró szó, ezért jobban is hangzik az utóbbi név.