Helló 2021

2021.01.30

Ki gondolta volna tavaly kora tavasszal, hogy egy évvel később még mindig ugyanaz lesz a téma? Senki, de a valóság sajnos a legmeredekebb elképzeléseket is képes volt felülírni.

Egy éve ilyenkor még csak szállingózó hírek szóltak arról, hogy "Kínában van valami". Vidáman utazgattunk Zsuzsival, Gánt-trail, Bodri-trail és persze gondoltuk, hogy majd minden rendben lesz és az élet megy tovább ahogyan eddig. 

Aztán itt is lett helyzet, majd nyáron nem lett aztán ősszel megint lett és azóta is tart. Szóval megszoktuk (?) a hullámok jövését menését. 

A gazdasági/társadalmi hatások amelyekről tavaly már írtam, erősen érezhetőek.

A sport, a sportversenyek - pláne a kültériek - bármiféle idő és módbeli korlátozása nem csupán értelmetlen, de kifejezetten káros, ez által ismét azt a közösséget (is) büntetik (erre tényleg nincsen jobb szó), amelyik azzal, hogy rendszeresen erőfeszítéseket tesz a saját egészségéért, országos szinten milliárdos összegeket hagyott és hagy az államkasszában (szívesen).

Persze érdekes kontraszt, hogy tavaly tavasszal is az otthon tespedő, ki nem mozduló, tv-t bámuló polgár lett a felelősségteljesség példaképeként beállítva, miközben a szabad levegőn tartózkodást korlátozták, még én is megkaptam a rosszmájú beszólásokat, mikor elmerészkedtem futni egy távolabbi terepre (egyedül, autóval, micsoda kihágás!).

A szervilizmus csúcsát akkor a Győr melletti községek polgárőrei jelentették, akik képesek voltak a településeken kívül eső töltéseken strázsálni és lakcímkártyáért vegzálni/visszafordítani az ott futókat, sétálókat, kerékpározókat, mondván, hogy "a polgármester úr rendelete alapján csak helyi lakosok léphetnek be gyalogszerrel a településre".

Az, hogy a futóversenyek nem estek és esnek megkülönböztetett elbírálás alá jelenleg, döntéshozói lustaságról és/vagy nemtörődömségről tanúskodik (egyszerűbb mindent tiltani, nincsen vele munka).

Érdekes összevetés jelenleg, hogy pl. az eplényi sípálya szép létszámmal van nyitva minden nap (nagyon helyes!!) miközben "bárminemű csoportosulás tilos".

Remélem a tavaszra szépen a szabályok betartásával újra engedik a futóversenyeket is, hiszen többek között ezért is tartunk sportért felelős államtitkárt, nem pedig dísznek.

Vagy addigra esetleg a futóverseny szervezők is megtalálják a jogi lehetőségeket a rendezésre - szemléltetésképpen érdemes összevetni: zárt térben működő casino (kormány-szóvivői értelmezéssel nem szórakozóhely, hanem ÜZLET ezért nyitva tarthat!!!) vs. szabadtéren rendezett futóverseny.

Az este nyolc - reggel öt közötti kijárási tilalomról pedig sokat írni sem érdemes, megtették már előttem jó páran, egy öt éves gyerek belátása és következetessége is elég ahhoz, hogy tudjuk, mennyire abszurd és értelmetlen egy ilyen rendelkezés.

A kommunikáció a kormány részéről megegyezik a tavaszi módival - csak ezúttal kissé agresszívabb. Jogos kérdésfelvetésekre pökhendi, lekezelő és a lényegi kérdést nem megválaszoló, terelő válaszok, valamint ha észérv nincsen, akkor fenyegetőzés, ami visszataszító és bizony kontra produktív, azt a látszatot(?) kelti mintha sem formailag, sem tartalmilag nem akarná senki értelmessé, tisztává és nyitottá tenni a mondanivalót - így marad a diktátum, ami joggal vált ki ellenérzéseket sokakból.

Eddig a személyes véleményem.

Az élet szerencsére megy tovább, ahogyan tavaly úgy idén is igyekszünk mindent úgy csinálni, ahogyan eddig. A téli nagyszabású favágások után belső/külső csinosításokba fogtunk a birtokon, ahol továbbra is a csend és a béke uralkodik és szerencsére idén (még) az erdei utak mellé sem került ki olyan figyelmeztetés, miszerint az erdőben, friss levegőn tartózkodni tilos és életveszélyes :D

Versenyek és felkészülés - mondhatni nem egyszerű, mikor az embernek fogalma sincsen arról, hogy vajon például az UB meg lesz-e tartva májusban, vagy ismét ősszel kerüljük a tavat?

A Black Hole amely tavaly elsőként esett áldozatul a körülményeknek, bizonytalan, ígéret szerint amint lehet megrendezik, erre persze nehéz bármilyen felkészülést ütemezni és építeni, de egy 100 km körüli ultrával már úgy vagyok, hogy annak azért mennie kell bármikor, ha úgy hozza az élet.

Jó edzés lett volna a márciusi BSZM a körülmények miatt idén egy naposra csonkított verziója, de ennek a megrendezése a jelen állás szerint erősen kétséges, így muszáj lesz ismét "maszekban" nyomni a hosszú futásokat.

Marad az UB és a remény, hogy májusban már nem lesz probléma a megrendezés.

Ennek megfelelően mennek persze a futások is, az első ütemezett három hetes 90-100-110 heti össz. kilométer már le is ment. A héten pihenőt tartottam (a pihenőhét 50-60 kilométer és heti 4x futás), most pedig jön a második blokk 100-110-120 kilométerrel. 

Jobban nem emelem egyelőre a kilométer adagot mert fogalmam sincsen az első esedékes verseny időpontjáról.

Idén eddig max. 30 kilométeres edzések voltak, igyekeztem új útvonalakat találni, hogy legyen valami változatosság a dologban. Nemsokára azért majd lesz hosszabb edzés is, de a jelenlegi szürke-esős-sötét időben inkább az a jellemző, hogy "begubózom" a fejlámpa fénykarikájába, aztán lepörgetem a távot. 

Ezekről az edzésekről értelemszerűen nem lehet túl sokat írni:D

Ez két harmincas karika két héttel ezelőttről, az egyik esetében sikerült megcsodálni a "Nyúli-havasokat", mikor lent már elolvadt a hó, a 200 méterrel magasabb dombokon még fehérlik, innen az elnevezés.

A másik meg a végeláthatatlan töltésről szólt, egy szép naplementével, meg az utolsó 10 kilométeren viharos szembeszéllel.

Közben persze gondolatban bejárom a Balaton partját, Szekszárd-Baja töltéseit és egyéb izgalmas rám váró versenyek távjait, ilyenkor hatványozottan fontos az ilyen vizualizáció és a motiváltság.

Elérkezett a cipő kiszanálás ideje, egyszerűen már nem fértem el a lakás és a ház cipős szekrényeiben és persze rájöttem, hogy a Hokákat csak a hozzájuk fűződő emlékek miatt tartogatom.

Miután nem volt szívem kidobni ezeket, kíváncsiságból feltettem mindet ingyen elvihetőnek a FB-ra, kb. 5 perc alatt 7 pár 1000-1200 kilométeres Hoka talált új gazdára (4 pár Speeedgoat és 3 pár Bondi), remélem pár 100 kilométerre még jók lesznek a nálam kevésbé érzékeny lábú (és könnyebb súlyú) új gazdáiknál.

Végre ürültek a csurig rakott cipős szekrények, érkezett is két pár újabb cipő. Egy pár Bondi7 - terv szerint ez lesz az UB cipő, valamint a Speedgoat 3-k után egy Speedgoat 4 (ez meg a VUT), ezek még a dobozukban várják a bevetést.

Szerencsére jó erőnlétben, változatlanul jó egészséggel várom a szezont és nyomom a felkészülést.

A tél idén sem kényeztet el havas futásokkal, eddig mindössze háromszor sikerült a többé-kevésbé havas erdőben futni. Nagyobb baj, hogy mivel fagy sem nagyon volt és van, az erdei utakon a hatalmas sár sem fagy meg, így az erdei útvonalaim számos helyen járhatatlanok.

Zsuzsival az újévben kipróbáltuk az új M85-ös utat, amelynek köszönhetően Sopron immár 45 perc alatt elérhető Győrből.

Ha pedig már ott voltunk, futottunk egyet a Lővérekben, a néhai határzár nyomvonalán, útba ejtve a Sopron-trailről ismert Tolvaj-árkot és Ciklámen-tanösvényt.

Ja igen, időközben beneveztem a Korinthosz 160-ra is, az UB mellett ez lesz az idei szezon másik nagy aszfaltos próbatétele.

Tavaly ilyenkor futottam a Fertő-tavat körbe másodszor.

Krisztával külön-külön, de mindketten jártunk már többször az Extreme Burgenlandon, idén ez is elhalasztásra került, bár a márciusra beharangozott pótidőpont sem fog működni jelen állás szerint.

Az idei eredetileg tervezett időpontban messze nem volt télies a hőmérséklet (8-10 fok), volt viszont olyan viharos szél, hogy cseppet sem vágytam arra, hogy "bárcsak most futhatnék ott". Rájöttem, hogy az esőt, hideget sokkal jobban tűröm, mint a szembeszelet, ott azért el tud fogyni a türelmem.

Türelem-türelem, ez most a kulcsszó, jobb híján. Remélem a következő bejegyzésemkor már több jó hírnek tudunk örülni, már ami a futást illeti.