A dolgok állásáról - második rész.

Már több mint egy hete kint lakunk a várostól távolabb a kis nyaralónkban a vadon szélén, visszagondolva mindig is bennem volt, hogy ez a kis alternatív menedék "abban az esetben" (jelen esetben) nagyon hasznos lehet, nem mellesleg futó szempontból - meg főleg idegileg:) Éltem itt három éven keresztül folyamatosan, szívemhez nőtt a hely.

Ide nem hallatszik el a város zaja, itt madárfütty van. Soha nem voltam paranoiás, de egy kis egészséges "prepperség" azért volt és van bennem. Persze alapvetően introvertáltként nem, hogy nehezemre nem esik kivonulni a hétköznapok zajából, hanem egyenesen igénylem ezt:D

Nem is beszélve a most nagyon nyomott egyedül futás témaköréről...mivel kis kivételtől eltekintve mindig egyedül futok.

Hálás vagyok, hogy Zsuzsival "összezárva" is jól elszórakoztatjuk egymást, aztán ha meg arra van szükség, akkor elvonulunk a kis privát szféránkba. Jókat főzőcskézünk, kertezünk, sétálunk, fotózunk, tervezgetünk, kialakítottuk a napirendünket, igyekszünk jól érezni magunkat a körülmények ellenére is, ami persze nem jelent felhőtlenséget. 

Innen a viszonylagosan biztonságos távolságból is eléggé félelmetes látni, hogyan buggyan ki sokakból az elfojtott frusztráció, a négyzetre emelve a páni félelemmel. Lássuk hová is vezetett ez.

A közösségi és egyéb médiák elkezdtek összeállni egy óriási, nyomasztó, ragacsos, egyre puffadó amorf katyvasszá, amelyből megállás nélkül, egyre hangosabban dől a jajgatás, nyüzsögnek, zsizsegnek a mindig mindenkinél mindent jobban tudó megmondóemberek, az összefüggések mentén és higgadtan kommunikálni képtelen, de a hangjukat mindenképpen hallatni akaró átlagpolgárok nyájával kiegészülve. Tényleg mindenki virológus lett és alapból mindenki sokkal jobban tudja azt, hogy a másiknak szerinte mikor/mit/hogyan kellene csinálnia, azonnal, vagykülönben legyen lincselés, statáriális büntetések, szobafogság, akármeddig!

Mintha egyfajta nyomorlicit lenne, hogy ki hányszor osztja meg ugyanazt, vagy ugyanazt pepitában, hasznos(-nak vélt) információ, rémhír, generációs feszültség mentén egymás ekézése ("nyuggerezés", "maifiatalozás") azon állandó ellentétre alapozva amely szerint az egymástól időben egy generációra lévő csapat kölcsönösen tartja egymást felelőtlennek, önzőnek, vagy elkorcsosultnak és életképtelennek ("bezzegamiidőnkben!)".

 Az összes létező álláspontnak azonnal akadnak lelkes helyeslői és bősz ellenzői is, hogy aztán a viták hamar egymás verbális meglincseléséig eszkalálódjanak...vécépapír mizéria, liszt mizéria, olaj mizéria, túlvásárlás, pánikvásárlás, boltkifosztás...oh Baby-Baby it's a wild world!.

A hét elején pontosan megjósoltam, hogy pár napon beül az utcára akármilyen indokkal kilépő ember gyakorlatilag gyilkossá lesz kikiáltva, hogy a gyógyultak számáról nagyon kevés szó fog esni, valamint, hogy az összes igazolt fertőzöttet en bloc halottként fogja tálalni a média...pontosan így lett.

Viszont, van ok optimizmusra. Idővel a rendkívüli állapot bizonyos szempontból megszokottá szelídül, mint minden újdonság, ez a dolgok természete. A stresszt a szervezet nem engedi hosszú távon fennmaradni, amikor az emberek rájönnek, hogy a légszomjukat pl. nem a vélelmezett fertőzésük, hanem a rájuk nyomott szorongás okozza, akkor megtanulják ignorálni, de legalább megválogatni az információáradatot.

Talán az (alapvetően bizony nagyon) unatkozó emberek is rájönnek, hogy a non-stop megosztás és rinya helyett akár sokkal hasznosabb dolgokkal is tölthetnék az időt. Nyilván az egész történet erősen deficites vállalkozás lesz azoknak akik rövid távon sem viselik el egymást, nem, hogy tartósan összezárva, egymással és a százfejű szorongással. Ezért és sok más okból is az ami jelenleg társadalmilag megy, erősen hajlik a kontraproduktivitás felé.

Evezzünk inkább békésebb vizekre.

Túl vagyok egy hét "hómofisz"-on, amelynek során bebizonyosodott, hogy az esetek többségében sokkal hatékonyabban tudok itthonról dolgozni, talán végre enyhül a számos cégre jellemző alapvetően téves munkaadói hozzáállás, miszerint a helyhez nem kötött munka esetében is "csak akkor dolgozol ha bent vagy az irodában", illetve akkor dolgozol igazán jól, ha sokat vagy bent az irodában. Nem beszélve az utazási idő/költség megspórolásáról és még lehetne sorolni.

Dolgozásokba':

A hétfői és szombati pihenőnap kivételével minden nap futottam, mivel az UB halasztása miatt beiktattam  most egy pihenőhetet, csak a szokásos kis "hegyi körömet" futkostam a maga 12 kilométerével és 300 méter szintjével (ohh, azért emlékszem mikor ez számított hosszú futásnak:)).

Azért volt egy feelingje, hogy munka befejez, laptop lecsuk, futócucc föl és irány erdő!

A tavasz nagyon bedurrantott az erdőben is, virágoznak a kökénybokrok, zöldell az erdő alja, virágba borultak a vadcseresznye és vad, vagy elvadult őszibarack fák is a futóutamon (hányszor frissítettem már róluk:))

Vasárnap azért elmegyek a 20as körömre, jövő héttől meg ráállok az átírt futási tervre. Igaz ehhez át kellene írni, szándékosan hagytam el az "edzésterv" kifejezést, mert nem igazán nevezhető annak.

Furák voltak ezek a rövid futások, az utóbbi hetek hosszú edzései után, gyakorlatilag mindig hazaértem, mielőtt belemelegedtem volna:D Lehetett végre full nyári cuccban futni a 20 fok feletti hőmérsékletben.

Volt mókus koma látogatónk is, szerencsére a gép is éppen kéznél volt:) Itt éppen kötéltáncos akcióban.

Versenyek, hát, szerencse a "szerencsétlenségben", hogy a Spartathlon várólistán elfoglalt kettőszázhatvanakárhányadik (ha jól emlékszem) helyem megnyugtató arra nézve, hogy az idén semmiképpen nem "fenyeget" az a "veszély", hogy elinduljak Leonidasz király lábai elé (hmm...vagy már rég el is indultam és úton vagyok?), most a helyzet miatt azért a felkészülési időszak is "cifrább lenne".

A munkahelyem a jövő héttől leállt, egyelőre két hétre, ami optimista becslés és legyen így, én remélem, hogy megússzuk max. egy hónap állással. 

Viszont így aztán bőven van idő futni, foglalkozni a házzal, kerttel, elmaradt dolgokkal és persze továbbra is sztoikus nyugalommal szemlélve a helyzetet, türelmesebbé és bölcsebbé válni. Amolyan előrehozott vakáció.

Az UB-t szerencsére alaposan beletolták az őszbe, addigra már valószínűleg így vagy úgy de lecseng ez az egész (ha nem, akkor kisebb gondunk is nagyobb lesz annál, mint, hogy hol futunk vagy nem futunk). Bízom még a júliusi Mamma Montana-ban is, aztán ha úgy alakul, akkor beiktatok egy Szőlőskör 50-est is edzésként az UB-re. 

A Fertőfutás sajnos kiesik, mert a két tókerülő verseny így mindössze két hétre lesz egymástól. Viszont amennyiben elmaradna az UTT, az ottani indulóknak jó alternatíva lehet a Fertő-tó is (szerintem 100x szebb:)).

Mindaddig még sok víz lefolyik a Dunán és persze mit is kívánhatnék, mint, hogy legyen úgy, ahogyan leírtam.