Körbemutató első rész. Hullámzás és kanyargás a Balaton-felvidéken a tanúhegyek kapujáig.
Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy a körülfutások mellett kicsit körül is írjam a tavat. Többször is hallottam, olvastam olyan kritikát az Ultrabalaton útvonalával kapcsolatban, hogy unalmas és egyhangú.
Eléggé meglep, amikor beleszaladok ilyen véleményekbe, hiszen a Balaton környéke egyike Magyarország történelmi, földtörténeti és földrajzi emlékekben és jelenségekben leggazdagabb régióinak. Ezen felül pedig az összes generációnak rengeteg emléke kötődik a tóparthoz, nyaraláshoz, nem beszélve az egyedülálló természeti környezetről.
Kérdés persze, hogy ebből az egészből mire is van szeme az embernek, hajlamos csak az aszfaltcsíkot látni, belefeledkezve a saját taposómalmába, vagy körbenézve kicsit részévé válni az egésznek, megfigyelni a részleteket.
Annyi biztos, hogy az út elején, mikor még frissebb az elme, könnyebb észrevenni a környezet érdekességeit és szépségeit. Az igazán nehéz dió ebből a szempontból az útvonal tekintetében eléggé egyenes déli part, ahol ráadásul az éjszaka is leszáll, majd később a hajnal is itt éri a legtöbb futót (na nem az élmezőnyt). Ez egy amolyan "zsibbasztó" szakasz, de aki lábon kihordja a déli partot és az éjszakát, annak segít a bioritmusban következő "ébredés", hogy aztán a szintén érdekes keleti partról ráforduljon ismét az északi part célegyenesére.
A ránk váró hosszú utazás ilyen típusú megéléséhez igyekszem egy kis segítséget nyújtani a következő négy részes sorozatommal, melynek során az útvonal, a környezet érdekességeit mutatom be. Persze a szokásos csapongó módon, nem egy struktúrát követve, csupán szemlézve és részletezve azokat a dolgokat, amelyek érdekelnek. Érinteni fog közeli és távoli történelmet, mondákat, geológiát, vízrajzot és társadalomföldrajzot egyaránt.
A leírások a személyes benyomások és élmények mellett több forrásból is táplálkoznak, a saját felhasznált balatoni szakirodalmamat az alábbi könyvek jelentették:
Eötvös Károly (politikus, író): Utazás a Balaton körül. A könyv egy Balaton körüli utazást ír le, rendkívül széles terjedelemben kalandozó történetágakkal. Taglalja a reformkori kulturális és politikai életet, betekintést nyújt a Balaton-felvidéken hajdanán viruló betyárvilágba, mesél a legendákról, leírja a Balaton környékének 18-ik század vége felé meginduló fejlődését. Tökéletes korrajz.
Lóczy Lajos (geológus, geográfus): Balaton Monográfia gyűjtemény a szerző kutatásai alapján.
A földrajztudós Cholnoky Jenő "Balaton" című könyve szintén leginkább tudományosan elemzi a tavat és környezetét, betekintést engedve a földtörténeti korszakok történéseibe és hatásaiba a tó mai arculatára. Ahogyan Lóczy könyve, úgy ez is tartalmaz pár azóta már meghaladott földtani elméletet, de összességében kitűnő könyv.
Bogáti Péter ma is zseniálisnak számító ifjúsági regénye: a Hóvirág másodkormányosa jelenti - amelyen erősen érződik, hogy a szerző első leginkább az Eötvös által leírt világot plántálta a hatvanas években játszódó ifjúsági történetbe.
Lassan szintén klasszikussá avanzsál Moldova György: "A Balaton elrablása" című műve, ami a tavat körbejárva leginkább a 80-as évek gulyáskommunizmusának világát eleveníti fel, valamint a rendszerváltás környéki rablóprivatizációt, ügyeskedést, a balatoni vendéglátás mélypontjait és az ehhez kapcsolódó jelenségeket.
A földrajzi visszatekintéshez kitűnő segítség volt a fentrol.hu, ezen oldalon az egész országról rengeteg pozicionált, jó minőségű légi felvételt találunk az 50-es évektől egészen a 80-as évekig.
A területről, de az egész országról régi települések, nevek, épületek után kutatva érdemes a katonai felmérések során készült részletes térképeket böngészni: arcanum
A múlt képanyagait pedig a címszóra kereshető fortepan.hu-ról vettem
Az UB-t megelőző négy hét során minden héten egy fejezet kerül leírásra.
Az első rész a Balatonfüred-Badacsonyörs, a második a Badacsonyörs-Balatonberény, a harmadik a Balatonberény-Siófok, a negyedik pedig a Siófok-Balatonfüred útvonalat fogja leírni.
Balatonfüredről először a savanyúvíz, az Anna-bál, a reformkori színművészet és a világhírű szívszanatórium, valamint persze immár három éve az Ultrabalaton juthat eszünkbe. Innen indulunk utunkra.
A szív és tüdőszanatórium is a forrásokra épült, 6 forrás savanyúvizét vezették kazánokkal melegítve az itteni kádfürdőkbe. Gyógyító hatást tulajdonítottak a víznek bőr, gyomor és epebántalmak ellen, előbbire savanyúvizes fürdést, utóbbiakra ivókúrát javasoltak az akkoriban itt foglalkoztatott fürdőorvosok.
A város neve a közhiedelemmel szemben eredetileg nem a fürdő/fürdés szóból eredt, hanem a fürj/fürjesből. Később aztán a füred nevet pont a Balatonfüreden kibontakozó nyaraló és fürdőző kultúra miatt kapcsolták össze a fürdővel-fürdőkultúrával. Erre a mintára nevezték el később többek között Tiszafüredet, Mátrafüredet, Káptalanfüredet, Tátrafüredet is.
A fürdés pedig a 19-ik századi Balaton partján még messze nem a tóban való fürdőzést jelentette, hanem a gyógyvízre épülő fürdőkultúrát. A tóban való fürdéstől ezidőtájt még idegenkedtek az emberek.
Jól illusztrálja a kor emberének a Balatonhoz, mint fürdési lehetőséghez való viszonyát Eötvös jegyzete Badacsonyból:
"A sétából jóval napnyugta előtt visszatértünk Szentirmayhoz János püspök villájába.
A villa Balatonra néző oldalán erkély van az emeleten. Nagy Miklós kiállt oda az erkélyre, s szemeit le nem vette a Balatonról. Mi többiek az erkélyes szobában szivarozgattunk és társalogtunk.
Akkor még híre-nyoma se volt annak, hogy Badacsony fürdőtelep, vagy azzá lesz valamikor. Náddal volt beszegve a hegy lába, amint ott érintkezik a vízzel. Csak a nagyvendéglő irányában s még alig egy helyütt volt tiszta a part. Nagy Miklós ezt a tiszta bejárást nézegette. Odaszólt egyszer Szentirmayhoz:
- Tisztelt gazdánk! Le lehet innen a villából menni a vízhez?
- Le lehet. Mit akar ott?
- Fürödni.
- Fürödni?
Nagyot néz úgy féloldalvást elfelé Nagy Miklósra az én derék Szentirmay barátom. Ekképpen néz a macska a légyre.
- Nálunk csak a zsidó fürdik meg a kácsa.
Jó Nagy Miklós úgy megijedt ettől a bölcs mondástól, elő nem hozta volna hamarjában a világért se, hogy ő fürödni akar. Szentirmay azonban mégis megszánta, s embert adott melléje, aki lekísérje a vízhez, fürödni. De azért mégse ment a fejébe, hogyan fürödhetik magyar ember. Igaz is az.
Hiszen fürdik, fürdik most már a magyar ember. De ez már nincs az ő ősi természetében.
Ha víz mellett lakik: azért nem fürdik, mert hiszen ott a víz, ha akar: mindennap fürödhetik. Ha pedig a víztől messze lakik: azért nem fürdik, mert hiszen nincs ott a víz, ha meg akarna is fürdeni. Szükségtelen utat pedig meg nem tesz a magyar ember azért, hogy vizet lásson. Inkább otthon pipál. De mégse ez a fő oka annak, hogy ritkán támad feredő kedve."
A város közigazgatási területén 11 db. forrás található, ezek közül az egyik legismertebb, amely mellett a rajt után elfutunk. Ez a Berzsenyi-forrás, vízéért általában sokan állnak sorban kannákkal.
A várom másik nevezetessége az Anna bál, nevét arról kapta, hogy hagyományosan július 26-án, Anna napján rendezik meg. Az első bált 1825. július 26-án rendezték. A bál időpontja később ettől már eltért, de a név megmaradt, ugyanezen név alatt más fürdőtelepüléseken is rendeztek régebben Anna bálokat.
Az első dunántúli kőszínház is a pezsgő kulturális életű Balatonfüredem épült fel 1831-ben Kisfaludy Sándor javaslatára közadakozásból. Közel 30 évig üzemelt, majd 1878-ban lebontották, oszlopai ma emlékműként vannak kiállítva.
A várost elhagyva az út bal oldalán láthatjuk a néhai hajógyárat, ezt 1881-ben alapították, ma már nem gyártanak itt hajókat, hanem fémszerkezeti elemek előállításával foglalkoznak. A gyártelep ennek ellenére a "hajógyár" megnevezést őrzi.
A Balatonon a legelső utasokat is szállító gőzhajó, a Kisfaludy-gőzös Balatonfüreden került összeszerelésére és innen indult első útjára 1846. szeptember 21-én, az építtetést kezdeményező Széchenyi István 55-ik születésnapján. A hajó 1887-ben vonták ki a forgalomból és bontották szét, viszont 2014-ben az eredeti tervek alapján újraépítették, ma ez a Balaton egyetlen lapátkerekes hajója.
Füredet elhagyva a kerékpárút és az országút közötti kő mellvéd mellett visz az út. Ez a mellvéd azért épült, hogy a tavaszi olvadáskor a "jégtörő" déli szél által mozgásba hozott hatalmas jégtáblákat akadályozza abban, hogy a partnak ütközés után a közvetlenül a vízparton futó országútig nyomuljanak. Ez a jelenség akkor fordul elő, mikor a részben már kiolvadt tavon az akár több négyzetkilométeres egyben maradt jégtáblákat amelyek még ekkor is akár 30-50 cm vastagok, a szél mozgásba hozza.
Ilyenkor a hatalmas jégtábla, bár lassan úszik, de súlya miatt óriási mozgási energiával ezáltal tehetetlenséggel rendelkezik, így a partnak ütközés után akár több tíz méter mélységig be tud nyomulni a partra, jelentős rombolást végrehajtva, több méter magas "jégturzásokat" létrehozva.
A tihanyi félszigethez érve balra a "diós" és "gödrös" elnevezésű településrészeket találjuk, utóbbi hely neve árulkodik arról, hogy régebben, mikor a hullámok kikezdte omló partoldalakból már nem tudtak elég "kecskeköröm" kagylót kinyerni az élelmes gyerekek az itt található agyagbányák gödreiben kezdtek keresgélni, hogy még több kecskekörömhöz jussanak.
A kecskeköröm maga a hajdanán a pannon beltengerben élt Congeria kagyló megkövesedett héja, amely formája miatt állati körömre emlékeztet. A pannon-tengeri üledékrétegből tömegével mosta ki régebben ezeket a Balaton hullámverése. A helyi gyerekek pedig ezeket a fosszíliákat a legenda rövidített változatának elszavalásával árusították az itt nyaraló, kiránduló közönségnek.
A néplélek, mint számos olyan jelenség esetén, amelyekre akkoriban nem volt még magyarázat, vagy ismeretlen volt a jelenség eredete, legendákat alkotott. Ebben az esetben egy legendában foglalta össze a kecskekörmök és a tihanyi visszhang eredetét:
"A régi szép időkben
Egy szép királyleány
Aranyszőrű kecskéket
Őrzött Tihany fokán.
Sok kincscsel ért föl a nyáj,
Mely a hegyen legel;
Még többel a leányka,
Szépsége ékivel.
Szemének, éjhajának,
Arczának párja nincs;
Csak rózsabimbó-ajkán
Van néma, bús bilincs.
«Adj, szép leány, nyájadból
Egy csésze fris tejet,
Beteg fiam számára,
S megoldom nyelvedet.»
Szólt Balaton tündére,
Az ősz hullámkirály;
Ajkáról térdig érvén
A hófehér szakáll.
Adott tejet fiának
A szép királyleány,
S a szót a viz királya
Megoldta ajakán.
S csengőbb lőn szép ezüstnél,
A méznél édesebb
A szép leány beszéde;
Meggyógyult a beteg.
De büszkeség kapá meg
A lánykát s vad negéd,
Hallván, mi szép, mi bájos
Most ajkán a beszéd.
Mint pénzfukar kincsével,
Bánt nyelve bájival;
Nem zenge, csak magának
E csattogányi dal.
Isten dicsőségére
Meg nem nyitotta azt,
Szegénynek panaszára
Nem zenge lágy vigaszt.
Testvérnek és barátnak
Irígyen zárta be,
Az esdő szerelemnek
Nem nyilt meg kőszive.
S a mily hamar megnyerte
Sok ifjunak szivét,
A rózsalánczot gőge
Oly rögtön tépte szét.
Csak egyet vitt sírjába
A mélyebb érezet;
Fiát a tókirálynak,
Ki érte elepedt.
Az aranyszőrü nyájnak
Tejéből itt szegény
Büvös, varázs szerelmet,
Mely méreg lett szivén...
A tónak ősz királya
Haragra gyult ezért,
A bércztől a leányra
S a nyájra átkot kért.
A bércz tüzet bocsátott,
Sziklája mind kigyúlt,
Három nap, három éj, mint
Itéletnapja dúlt.
A nyáj a Balatonba
Rohant, de benn veszett -
A tó maig kihányja
A kecskekörmöket.
A lányt pedig örökre
Bűbáj kötötte meg,
Foglyául tartja máig
Ki tudja mely üreg?
Szemmel nem látja senki,
Kézzel nem fogható -
De, bár ki megszólítja,
Visszhangja hallható.
Mert büntetésül mondta
A tündér átka ki:
Hogy nyelvével lakoljon,
Melylyel vétett neki.
S ki csengő, szép szavával
Kevélyen visszaélt,
Istennel és emberrel
Negédből nem beszélt:
Most - bár ki szóljon hozzá,
Bár gazdag és szegény:
Felelni köteles rá
E bérczek tetején."
Természetesen a kecskekörmökre és a visszhangra is léteznek még további helyi legendák. A tihanyi visszhang jelensége a tihanyi apátsági templomhoz köthető. Az itteni "Echo dombról" régen állítólag hét szótagot is képes volt visszamondani az apátsági templom északi faláról visszaverődő visszhang. Mostanra a fák növekedése és a beépítettség miatt a visszhang, bár észlelhető, már nem a régi.
Az "echó" Csokonait is megihlette, állítólag régebben a vers első két sorát is "visszamondta" a visszhang.
Szállj ki szent hegyed közűl."
A félsziget legkeskenyebb részén átfutva láthatunk egy fiatal levendulást közvetlenül az út mellett. A levendula igazi reneszánszát éli ma, különösen itt, ahol már komoly hagyományai is vannak eme növény termesztésének és hasznosításának.
Maga a félsziget egy hajdani ikervulkán lepusztult maradéka, a két vulkáni kürtő, kaldera helyét tölti ki ma a belső és a külső-tó vize.
A bal kézre feltűnő szépen helyreállított Apáti templom (rom?) régi idők tanúja, hajdanán itt húzódott a római Galerius császár által ásatott csatorna. Ennek és a magasabb vízállásnak köszönhetően a Tihanyi félsziget egy stratégiailag jobban védhető szigetté vált.
Ennek a csatornának a partján állt Apáti települése, amelyet először 1211-ben említ írásos forrás. A település a törökök támadása miatt a 16-ik század elején elpusztult. A romokon a 17-ik században épült templom.
Az itt található fahíd amelyen átfutunk, valószínűleg szintén a régi csatorna maradványa fölött húzódik. A tihanyi ófalu felé vezető út kiágazásánál található parkoló mellett egy római-kori őrtorony alapjait is feltárták az útépítés során, de sajnos ez visszatemetésre került, az őrtorony nevet csak a parkoló őrzi.
Szemből lassan előtűnik a Bázsai-öböl csillogó vize, balra visszanézve a félsziget sajkodi oldala és a Csúcs-hegy, jobbra pedig Aszófő és Örvényes fehéren világító templomtornyai látszanak.
Az öböl vize valószínűleg egy római kori település vagy villa romjait rejti. A mondák és a korabeli nem túl egyértelmű feljegyzések alapján az öbölben volt az azóta már eltűnt "Losta-sziget", amelyen a római villa, majd később egy halászfalu állhatott.
Az aszófői és örvényesi halászok vették észre, hogy az öböl egy pontján rendszeresen elakad a hálójuk, mely egy alkalommal egy teljesen ép római agyagkorsót hozott a felszínre. Bár történt búvár régészeti vizsgálat, a részletes feltárás itt is elmaradt, főleg a víz alatti helyszín miatt, illetve, hogy az óta a romok javarészt már vastag iszapréteg alatt rejtőzhetnek.
A néplélek által kiszínezett régi helyi legendák a tóból időként előbukkanó templomtoronyról, valamint vihar idején a vízből hallatszó harangkongásról is szólnak.
Akkoriban az ide kirendelt római helytartóknak és nemességnek is kedvelt lakóhelye volt a mediterrán jellegű Balaton felvidék.
Bővebb információ itt:
https://www.hirbalaton.hu/a-balatonba-sullyedt-sziget-titka-veol-hu/
https://toretro.hu/site/2019/12/21/rejtelyes-epuletek-a-balaton-feneken/
Aszófőre érve a főúttól balra nyíló mellékutcában futunk tovább, innen balra a tóparton egy fasorral szegélyezett út végén található a kövesdi templomrom és az Almás-forrás, érdemes ellátogatni ide.
A falut elhagyva megkezdődik a mászás a Balaton-felvidék első dombvonulatára. Ez a Balatonfűzfőtől egészen Révfülöpig húzódó magaslat zárja északi irányból a "Balatoni riviérának" nevezett parti tájegységet.
Mögötte a déli-Bakony fennsíkja húzódik Várpalotától Veszprémen át egészen az Eger-víz völgyéig. A fennsík és a Balaton közti rész a Balaton felvidék hullámzó dombsága kisebb-nagyobb medencékkel. Ezek közül most a Pécselyi medencébe ereszkedünk le a hegymászás után. Pécsely fölött magasodik a Zádor-hegy a hegyen még megtalálhatóak a Zádor-vár romjai.
https://balatoniromok.blogspot.com/2009/
Pécselyt elhagyva a pécselyi medencében futunk, az út egyik kanyarulatában még látszanak a hajdan itt állt Szalai-malom romjai szinte teljesen benőve, szomorú mementó ez, hiszen számottevő vízfolyást sem találni itt manapság, holott a 19-ik század elejéig Vászoly környékén még a település címerében is látható 5 vízimalom őrölte a környékbeli gazdák gabonáját.
Kb. 10 éve még így festett a malom, mára a romjait is nehéz felfedezni:
1885-ben az összeírás szerint 9173 db. ún. patakmalom üzemelt az országban, mint például a Balaton-felvidék összes vízimalma, valamint további 4301 db. hajómalom, ezek a nagyobb hazai folyókra telepített úszó malmok voltak.
A hazai vízimalmok sorsát az államosítás, ezáltal a tulajdonosok ellehetetlenítése, a malmok szándékos rombolása, valamint a nagyszabású iparosítás pecsételte meg.
Az nagy számú patakmalomból szerencsére sok megmenekült az enyészettől és került felújításra, hasznosításra lakóépületként, vagy múzeumként, a teljesen fából épült hajómalmok sajnos gyakorlatilag nyom nélkül tűntek el, mára csak pár, a régi terveknek megfelelő, de újonnan épített múzeum hajómalom található az országban.
A karsztvízszint csökkenése miatt a vízfolyások, amelyek a malmokat hajtották, nagyrészt eltűntek, részben pedig már a hajdani vízhozamukhoz képest jóval kevesebb víz csordogál bennük.
A pécselyi medencéből való kimászás az UB egyik legkomolyabb emelkedője, a jobbra forduló út komótosan emelkedik Vászolyig, az emelkedő tetején érdemes visszanézni Tihany irányába, csodálatos a kilátás innen. A településen található a Szent-Jakab kút, amely négy másik forrással közösen táplálja az itteni Forrás-tavat.
Vászoly után továbbra is emelkedőkkel tarkított futás vár ránk, hangulatos erdőben kanyarog az út. Ahogyan minden hegymászásnak, úgy ennek is vége szakad és indulhat az ereszkedés a Balaton partig, Kisdörgicse szőlőhegye mellett az út bal oldalán műemlék kőhíd látható, ennek építését sokan tévesen a rómaiaknak tulajdonítják, valójában azonban jóval fiatalabb, a régi országút hídja a 18-ik században épült és a Kű-völgy időszakos vízfolyását hidalja át.
Dörgicse a derékszögű kanyarok, jól futható lejtők a templomok, templomromok és persze a Balatonra nyíló csodás kilátás hazája.
Bővelkedik műemlék romokban is, van itt rögtön három templomrom, egymástól kis távolságban, a felsődörgicsei, az alsódörgicsei és a kisdörgicsei (a 16-ik században még 5 szomszédos település viselte valamely előtaggal a "Dörgicse" nevet).
Miután kikanyarogtuk magunkat, a falut elhagyva folytatódik a hosszú ereszkedés egy nyílegyenes úton, jobbra nézve már rálátni a tanúhegyek púpjaira, szemben a Balaton tükrén túl a déli part és mögötte a somogyi-dombság.
Az út meredekebb lejtőbe vált közvetlenül Akali előtt. Akali a híres "60-as mandula" hazája, ez a fajta onnan kapta a nevét, hogy 1 kg. termésből 60 dkg a tiszta mag. A Zánka felé vezető kerékpárút mellett is ott sorakoznak a kora tavasszal rózsaszín virágban pompázó mandulafák.
Szemben a tó túloldalán van Balatonszemes. Most kb. 24 kilométert mutat az óránk a megtett távnál, ott majd 138-at fog, nagyon ne terheljük persze a fejünket ezel a gondolattal.
A parton jobbra fordulva szőlők mellett futva a kerékpárút bal oldalán a zánkai úttörőváros zárt vízműterületén láthatjuk a ságdörgicsei templom feltárt romjait.
https://epitettemlekek.hu/templomok/veszprem-megye/sagpusztai-templomrom-balatonakali/
Zánka előtt érjük el a hajdani úttörőtábor bejáratát. Ma már az "Erzsébet-tábor" nevet viseli, építését részben a 68-as diáklázadásoknak köszönheti, ugyanis az akkori rendszerben rájöttek az illetékes elvtársak, hogy az ilyenfajta lázongás legjobb ellenszere, ha már idejekorán, lehetőleg gyermekkorban elkezdődik a nyaralással könnyebben fogyaszthatóvá tett ideológiai (át)nevelés.
https://epiteszforum.hu/uttoronek-kedve-mindig-jo--a-zankai-uttorotabor-multja-es-jelene
A tábor előtt elterülő parkban különböző harcászati és szállító eszközöket vehetünk szemügyre.
Lassan ismét elhagyjuk a partot és a 71-es főutat, jobbra fordulva lankásan, majd fokozottabban emelkedő úton futunk tovább egészen a Hegyestű félbebányászott hegyének lábához. Innen már a Káli medencében vagyunk, előttünk már látszik Köveskál templomtornya.
A Hegyestű persze teljesen másképp festett a múltban, szerencsére a bazaltfejtés csak a hegyorom egy részét érintette, ennek köszönheti a hegy a jelenlegi aszimmetrikus formáját, valamint, hogy így láthatóvá vált lávacsatorna oszlopalakban megszilárdult kőzetanyaga. A hegy szoknyája, ahogyan a Balaton-felvidéken majdnem mindenhol, rengeteg apró présházzal, pincével és a hozzá tartozó szőlőültetvénnyel van teleszórva. Az aszimmetrikus forma ebből az irányból nem látszik, csak mikor Köveskálról visszanézünk a mögöttünk lévő hegyre.
A Káli-medence elsősorban a kőtengerek hazája, kialakulásuk annak köszönhető, hogy itt húzódott a Pannon tengerből kiálló ős-Bakony szigetének fövenyes partvidéke, később a pliocén kor folyamán a mélyből feláramló forró karsztvíz és a Káli-medencében akkor még jelen lévő homokban tárolódó enyhén sós víz keveredése speciális kémiai viszonyokat teremtett.
Ennek hatására egyes gócpontokban kovás oldatok cementezték össze a homokot. Ezek a sokszor óriási gumó alakú, vagy lepényszerű kemény kőzettestek mára a környezetük laza anyagának lepusztulása által már a felszínből kiálló bizarr formákat alkotnak.
Ezen a térképen a mai határokhoz és városokhoz lehet viszonyítani a hajdani pannon beltenger kiterjedését:
Három jelentősebb kőtengert tartanak számon ma, a szentbékállait, a kővágóörsit és a salföldit, két utóbbit útvonalunk is érinteni fogja.
Köveskálon a kereszteződésben balra fordulunk Kővágóörs irányába, hosszú, egyenes, előbb lejtő, majd emelkedő út visz a következő település felé.
Körös körül a Káli-medence sík területe látható a medencét körbezáró vonulatokkal szegélyezve.
Lóczy így ír a tájról:
"Hegyek fogják közbe ezt a medenczét,
amelyből Zánka, Révfülöp és Nemeskáptalantóti felé alacsony nyergeken
vezetnek ki az országutak. A medencze síkja puszta kőség, ebben ül a
soha ki nem apadó Kornyi-tó."
Ezzel szemben sajnos a Kornyi-tóra a közelmúltban többször a látszólag kiszáradt állapot volt jellemző, az útról ritkán látni a víztükröt, általában a zsombékos nádas látszik csupán.
A tó időszakos kiszáradása mögött a csapadékszegényebb időjárás, a múltbéli intenzív bányászatnak és az ezzel együtt járó karsztvíz szint süllyesztés és részben a kékkúti Theodora ásványvíz palackozó fokozott vízkivétele állhat, ez utóbbi azonban nem nyert egyértelmű bizonyítást.
A tó feletti kis dombon Veszprémi Imre szobrászművész "Emberi komédia" szoborcsoportja látható.
https://likebalaton.hu/telepules/kovagoors/hireink/emberi-komedia-szoborcsoport-169048/
Kővágóörs, ahogyan a neve is mutatja, a honfoglaláskor ezt a területet birtokló Örs nemzetségről és a hajdan itt élő kőfaragókról kapta a nevét.
A kőfaragás alapanyagául a falu előtt balra található kőtenger szolgált, a jól faragható kovás kőzetből leginkább malomköveket faragtak. A település környékén több templomrom is található, ezek a török megszállás alatt elpusztult települések (Sóstókál, Kisőrs, Ecsér) utolsó emlékei.
A falut elhagyva kisvártatva élesen balra fordul az út, a kanyarban pedig egy úgynevezett mosóház látható. Ezek a mosóházak a nevüknek megfelelően a település lakóinak ruhamosási céljait szolgálták. A mosóházon átfolyó patak biztosított a vizet, a tető és a falak pedig védelmet nyújtottak a nyári napsugarak, vagy a téli viharos szelek és a csapadék ellen. A mosóház szolgált a mészárszék helyszínéül is ezeken a településeken.
A nyárfasorral szegélyezett úton átlépjük az első maratoni távolságot, aztán feltűnik a híres kékkúti, ma Theodora ásványvíz palackozóüzem. Az üzem melletti forrásnál megkóstolhatjuk a természetes állapotú (nem vastalanított és szénsavval nem dúsított) ásványvizet.
Ennek a forrásnak a vize már a rómaiak idejében közkedvelt volt, erről tanúskodik a környéken előkerült számos római építészeti emlék. A római birodalom bukása után aztán feledésbe merültek az itteni források, csak a 18-ik században figyeltek fel rájuk, a vizet pedig 1907-től palackozzák. A forrás először az Anna nevet viselte, majd Kékkúti néven palackozták. Később pedig Justicianis bizánci császár feleségének, Theodorának a nevét kapta a víz, amelyet ma is visel, a hozzá fűzött legenda szerint a császárné szívesen fogyasztotta a forrás vizét. A tudománytörténészek azóta bizonyították a legenda valóságalapjának tarthatatlanságát.
Kékkút település Veszprém megye legkisebb falva, lakóinak száma nem éri el a nyolcvanat. A falu után kis emelkedő következik, majd az elágazásnál ismét a Balaton felé fordulunk. Salföldre érve hangulatos utcán futunk át a településen.
Salföldet elhagyva ismét keresztezünk egy kőtengert, majd megkezdődik a Burnót patak völgyében az ereszkedés Ábrahámhegyre. Az ábrahámhegyi strand - az északi parton szokatlannak számító, természetes homokfövenye elsősorban ennek a tiszta vizű pataknak köszönhető, ugyanis ez a káli-medencéből és a salföldi homokbánya területén átfolyva a pannon tengeri homokot hordalékként folyamatosan szállítja a Balatonba.
A salföldi homokbánya látványát nézve könnyű elképzelni, hogy itt tengerpart húzódott.
Ábrahámhegy hamisítatlan parti nyaralóterület, hosszan kanyargó úton a vasútállomásnál érjük el ismét a 71-es utat, hogy aztán ismét a balatoni-kerékpárúton folytassuk a futást, innentől a célig már nem is hagyjuk el a kerékpárutat, igaz addig még van hátra pár kilométernyi futás.
Badacsonyörsön van az első nagy frissítőpont a hajdani Badacsonyi Állami gazdaság (ma Varga pincészet) területén található, akinek van kedve, lehetőség nyílik egy kis átmozgató, opcionális lépcsőjárásra és futó pincelátogatásra.
Ezen a helyen ér véget az első rész leírása és az első szakasz futása, hogy egy szusszanás után aztán folytatódjon az út a következő résszel innen egészen Balatonberényig.