Ember tervez, hőség végez. UTT126 - 2020
Szóval, mint korábban már írtam, beneveztem az UTT126-ra, ahová egyáltalán nem is állt szándékomban benevezni.
Mégis miért neveztem be? Azért amit a versenyről elöljáróban másoktól már hallottam, miszerint: hosszú, unalmas, szúnyogok, böglyök (bögölyök?), nulla árnyék, forró aszfalt, hőség. Maradjunk annyiban, hogy nem a "pro" lista hossza volt a meggyőző a "kontra"-val ellenben.
Viszont, végre volt ultraverseny, két hónapja még azon ment a para, hogy megy-e az egész szezon a lecsóba ami a versenyzést illeti, vagy sem?
Ehhez képest szerencsére az UTT gyakorlatilag az eredeti terveknek megfelelően lett megrendezve, ezúton is köszönet a rendezőknek és a teljes staffnak, hogy kitartottak és a lefújás opció helyett türelemmel (és gondolom sokat kockáztatva és stresszesen) de kivártak egészen addig, amikor már biztosra tudták mondani a rendezést.
Ez mindenképpen erős ütőkártya volt a "miért is induljak itt?" listán.
Persze voltak a "pro" listában is további jó indokok.
Még soha nem jártam a Tisza-tónál, tudtam, hogy csodás és az ismert és szeretett szigetközihez sokban hasonlító környezet vár ránk. Mégiscsak kis nyaralás, élmények és persze az, hogy újra be lehet olvadni a hazai ultrás közönségbe egy kicsit, látni az ismert és kevésbé ismert arcokat.
Valamint a legfőbb indok - mivel nem szeretem és nem is igazán bírom jól a hőséget és gyakorlatilag nem is volt 50 kilométer feletti teljesítésem a nyár közepi időszakban, nappali hőségben eddig, így ezt a fajta tapasztalást mindenképpen szerettem volna begyűjteni.
Ahogyan tavaly az UB előtt, úgy most is megpróbálkoztam egy kis előrejelzéssel, ami az időjárást illeti. Szerencsére egy eléggé stabil helyzetet hozott ez a hétvége, gyakorlatilag egy héttel előtte pontosnak bizonyult a hosszú távú előrejelzés erre a napra.
A futást alapos tervezgetés előzte meg most is.
Ami fix volt, hogy kísérő nélkül megyek és a fordítónál találkozom Zsuzsival aki ott feltölt, minden értelemben:D Tudtam, hogy hőség várható, még ha nem is akkora, mint az ilyenkor szokott lenni, ezért a freebelt pro-ba szándékoztam bezsúfolni mindent a 63 kilométerre oda és ugyanennyire vissza.
Készült táblázat, térkép, ezekkel szeretek elbíbelődni, valamint Zsuzsinak is jó mikor közben figyeli a helyzetemet, hogy tudjunk rögtönözni.
Pénteken délután utaztunk Tiszafüredre, megpakoltuk az autót enni és innivalóval, Zsuzsi bringájával, hogy tekereghessen a tó mellett míg én sanyargatom magamat a töltésen. Közben megint megállapítottuk, hogy számunkra nincsen eléggé nagy autó, de azért most jól elfértünk.
A kezdeti napsütés után az előrejelzésnek megfelelően belefutottunk az Alföldön bóklászó kiterjedt zivatarrendszerbe, így aztán Füzesabonytól Tiszafüredig óriási felhőszakadásban autóztunk.
Tiszafüreden már mérséklődött szerencsére. Gyorsan beparkoltunk a versenyközpont közelébe, majd felvettük a rajtcsomagot.
A szúnyoghelyzettel kapcsolatban már Krisz korábbi üzenete után is kezdtem gyanakodni, de a kocsiból kiszállás utáni 10 másodpercben rám támadó vérszívók megerősítettek abban, hogy "szúnyoghelyzet van", ami aztán a későbbiekben számtalan megerősítést nyert.
Kis bevásárlás után pedig továbbmentünk a szálláshelyünkre.
Pár mondatot mindenképpen érdemel a szállásunk is, a hangzatos "homokbérc" nevet viselte, persze kisalföldi gyerekként tudom, hogy a töltésoldal itt már dombnak, a 10 métert elérő szintkülönbség meg már akár bércnek is számíthat.
Nagyon hangulatos hely volt, egy felhagyott és részben rekultivált homokbánya mélyedésében, sajátos mikroklímával és persze az elmaradhatatlan szúnyogokkal, valamint rengeteg madárral.
Parti és füstifecskék seregei űzték a szúnyogokat, valamint színpompás gyurgyalagok fészkeltek még a szállás közvetlen környezetében is.
A képen hátul bal oldalt lévő kb. 4 méteres partszakasz lehet a bérc.
Igaz világtól eldugott hely volt. Éjszaka szinte vágni lehetett a csendet.
A levendulás házat kaptuk, minden igényünknek megfelelt, tágas, hűvös és szerencsére minden ablakon volt szúnyogháló:D
Zsuzsi előre főzött, így finom meleg ételt vacsoráztunk, megittunk egy ringató sört és ágyba dőltünk.
Én megint eléggé összevissza aludtam, ezek a verseny előtti éjszakáim továbbra sem a hatalmas alvásokról híresek. Bizsergett a lábam, de ilyen érzés, mikor az ember minden nap fut és ha van is pihenőnap, max. 1. Most pedig mindössze egy futásom volt a héten, tehát a lábaim már "mentek volna".
Azért úgy három és fél órányi alvást összehoztam így is.
Hajnalok hajnalán aztán szokás szerinti reggeli rutin, kávéfőzés, evésivás - futónak öltözés. Mivel a Mizuno nagyon jó minőségű pólókat csinált az UB-re is, idén nyugodtan felvettem a rajtcsomagban kapott egyéni pólót. Alulra alapos vazelinezés után a Compressport nadrágot vettem fel
Az alábbi tételek kerültek az övembe az indulásnál:
egy fél literes puha kulacs LongEnergy bekeverve, egy fél literes kulacs tele csak LongEnergy porral (kb. 5 kulacs oldatra elég), 5db. gél, ebből három koffeinmentes GU Liquidenergy és két GU Roctane - csokis kókuszos. "Kindertojásban" 15 sótabi (óránként 1), egy csomag papírzsepi, mp3 lejátszó, összecsukható pohár. Alaposan ki voltam tömve, úgy bő egy kg. cuccot cipeltem a derekamon.
A rajt előtt még bandáztunk kicsit, pacsiztunk Krisszel és Krisztával, elbúcsúztam Zsuzsitól, megbeszéltük, hogy dél körül vár rám a fordítóban.
A rajtot követően elhelyezkedtem a mezőnyben és kihasználtam az első három órát, mikor még hűvös volt és jobb tempót tudtam futni. Ez az a bizonyos "a most nyeresége a jövő tartaléka", ami a tempót illeti, valamint a "most tartaléka a jövő nyeresége" - ez pedig az energiafelhasználásra, pulzusra vonatkozik - két fordított futású görbe, ezeket kell valami optimális egyensúlyba hozni minden hosszú futásnál.
Ezért tempósan, de jólesőre futottam az első három órát, csodáltam a tájat, a töltést, a galériaerdőket, az ártereket, a rengeteg madarat - ezeket az élményeket is ilyenkor kell nagyon betárazni, mert tudtam, hogy a végefelé már nem fogom ennyire értékelni.
Gyorsan érkezik az első frissítő, nem állok meg, a mezőny kezd szépen elnyúlni, jól néz ki a kilométeres távolságra belátható töltésszakaszon. A tervem az, hogy 10 kilométernél elkezdek enni és inni, mégpedig 10 kilométerenként úgy 0,8 liter folyadékot (eből fél liter LongEnergy)és egy gélt.
Pár helyen agresszív böglyök támadnak, főleg ahol valószínűleg állatokat legeltetnek az erdősáv mögött (a kolompolásból erre következtettem), ezek a nagy méretű repülő dögök pedig lelkesen csaptak le az izzadt futókra, győztük hessegetni őket.
Szépen telt a táv, az idő, melegedett a levegő. A töltés itt hosszan elnyúlva kanyarog, olyan mint a szokásos otthoni futóhelyemen a Duna mellett. Jobbra a távolban felderengett a Mátra és a Bükk, innen tényleg teljesen kékes a Kékes-tető.
Átfutottam a fent húzódó magasfeszültségű légvezeték alatt, ezt megjegyeztem már előre, hogy a Tisza-tó Sarudi és Abádszalóki medencéjét elválasztó keskeny szakaszon keresztezi a Tiszát, szóval ezeket a légvezetékeket fogom látni még Dinnyéshát előtt, aztán Dinnyéshát után már visszafelé és ugyanitt visszafelé úgy 100 kilométernél.
Az Abádszalóki-medence jó széles, mozog a levegő szépen, hátulról, oldalról fúj a szél. Jobbra a távolban már látszik a vízlépcső melletti zsiliprendszer.
Abádszalókon kis tekergés, frissítek, a "poros kulacsból" egy adagnyit öntök a kiürült kulacsba, vizet töltök fölé, összerázom és kész. A pontokon csak vizet és kóla-víz kombót iszom.
A tó délnyugati végzáró gátja eléggé egyhangú, átfutok a nagykunsági öntözőcsatorna beeresztő zsilipjén. Erős oldalszél van, tudom, hogy ezt nemsokára leginkább szemből fogjuk kapni a tó nyugati oldalán végig.
Elérek a vízlépcsőig, ez bizony lassan már a negyed út megtételét jelenti. Bal kézre a vízlépcső alatt örvénylik, háborog a "szőke-Tisza", ami most leginkább sötét tejeskávé színű. Rengeteg fecske kering a levegőben a vízlépcső körül.
A műtárgyat elhagyva kissé kietlen területen visz az út, ipari jellegű telepek mellett. Kisköre vízparti része már annál kellemesebb, itt még árnyékot adó fák is vannak! Kisvártatva következik a jászsági-főcsatorna hídja, majd a jó 3 kilométer hosszú nyílegyenes töltésszakasz Dinnyéshátig. Itt szépen döngetett már a szembeszél, de legalább jó hűtést biztosított a tovább melegedő időben.
Dinnyéshát után úgy kanyargott a töltés egészen Sarudig, mint a néha a töltésre az utamba kitekergő kis vízisiklók. Itt rengeteg horgász volt a parton, sok helyen már az ebédfőzéshez készülődtek.
Sarudot elhagyva a távolban felbukkantak a poroszlói templomok, illetve a tisza tavi ökocentrum tornyai, mintegy jelezvén, hogy nemsokára következik a ráfordulás az UTT idén debütáló új szakaszára át a hidakon Tiszafüredre.
50 kilométer körül érkezett szemben a versenyen aztán címet védő gyorsvonat Csécsei Zoli, rendes huzatot vont maga után:D
A poroszlói frissítőn örömmel láttam, hogy Réka és Balázs is eljöttek szurkolni, innen is köszönöm! Még megszemléltem a töltés aszfaltján kopottasan látszó UTT-111 fordító feliratot pontosan 55.5 km megtétele után.
Az új szakasz végig a közút mellett halad, ahogyan a töltésen, úgy itt is rengeteg biciklis. Az első, egyben leghosszabb hídon még van kilátás és járt a levegő, később már ártéri erdőben haladt az út, eléggé beszorult a levegő is ide, kezdtem belassulni.
Kisvártatva feltűnt Zsuzsi biciklivel, hogy aztán visszakísérjen a fordítóra az addig hátralévő 2-3 kilométeren. Közben összefutottunk Bogár Janival, nagy örömmel üdvözöltük egymást, kicsit majdnem visszafordult velem, de biztattam, hogy szaladjon csak szaporán visszafelé a cél irányába:D Lelkemre kötötte, hogy hűtsem magamat, jegeljek, vizezzek, milyen igaza volt!
Tiszafüredre érve határozottan éreztem, hogy ez a verseny itt és eddig is bőven elég és kerek mutatvány lenne. 6:37 alatt értem el a 63 kilométeres fordítót. Pólót cseréltem, újból telepakoltam az eddigre már könnyű beltemet, megittam fél liter gatorade-t, majd összekaptam magamat és hátra se nézve elindultam, hogy visszafelé is végigfussam a magam mögött hagyott távot.
Azzal biztattam magamat, hogy annyira frankó lesz a "Finisher" póló a célban, hogy azért mindenképpen érdemes végigmenni, valamint sokszor idézem magamnak az örök bölcsességet, miszerint "minden verseny addig tart, amíg be nem érsz a célba".
Zsuzsi elkísért az első három kilométeren, majd elbúcsúztunk azzal, hogy nyolc körül a fejlámpámmal induljon el elém a célból, mert nem fogok beérni világosban.
Végighajráztam a szemből érkező egyéni teljes és féltávot futó mezőnyét, aztán tudtam, hogy az eddig kellemesen hűtő északi szélbe pontosan bele fogok fordulni Poroszlónál, azaz sokszor éppen annyi hátszelem lesz, mint amennyivel haladok - tehát állni fog körülöttem a felforrósodott levegő.
A töltés visszafelé is pontosan ugyanolyan volt, csak most bal kézre esett a víz. Az eddigre jócskán szétszakadt egyéni mezőnyben már megvolt az a pár ember akivel oda-vissza kerülgettük egymást. A frissítőkön fullra locsoltam magamat.
A Dinnyéshátig húzódó kanyargás már végtelennek tűnt, olyan hőség volt, hogy be kellett iktatnom sétálós szakaszokat is. Közben megállapítást nyert, hogy a GU Roctane csokis-kókuszos gélje a legfinomabb amit ebben a műfajban eddig kóstoltam.
Dinnyésháton leplezetlen vágyakozással néztem a karnyújtásnyira húzódó partot a stranddal, legszívesebben úgy ahogyan voltam, belefeküdtem volna a vízbe.
Itt azt éreztem, hogy a frissítők túl messzire vannak egymástól ahhoz, hogy a fél literes kulacsommal rendesen hidratáljak a ponton között. Elégedetten vettem tudomásul, hogy azért még a 9 órán belüli "Korinthoszt" (81km) meg tudtam futni. Érkezett ismét a felsővezeték és a hosszú egyenes Kisköréig. Itt konkrétan megsültem.
Kisköre előtt még kedves meglepetés ér, a győri Leier csapat tagja (Ági) megajándékoz a jegével és elmondja, hogy követi a blogomat:) Ezúton is köszönöm a jeget, jól jött!
Kiskörén aztán az árnyékos bicikliúton felfedeztem egy nyomós zöld kutat, alaposan bemosakodtam és felfrissültem, kiegészítve az itt eléggé sűrűn egymás után levő frissítőkkel.
A vízlépcső előtti frissítő után pár méterrel méretes jégdarabokat dobált el valaki, én meg jól összeszedtem őket és ezekkel is hűtöttem magamat. Nincsen pazarlás, jégből meg pláne, valamint jó szórakozás egyik kézből a másikba olvasztgatni.
Igaz eddigre már minden jó szórakozás ami kimozdít a monotóniából.
A tó délnyugati oldala nagyon lassan telt el, nagyon elfogytam itt, az óra szerint 39 fokig melegedett a testközelben lévő levegő.
Aztán rájöttem valamire. Száraz a szám és egy ideje már nem izzadok és pisilnem sem kell - sajnos ilyenkor sem gondolkozik más helyettem, de most kissé megkésve jöttem rá arra a tök egyértelmű tényre, hogy alul hidratáltam magamat és kezdek kiszáradni. Kétségbeesés helyett megfogadtam, hogy minden ponton kétszer annyi folyadékot iszom mint eddig, így mentve ami menthető.
Szerencsére még időben kapcsoltam és sikerült újra beindítani az izzadást, a nap is alább bukott eddigre, lassan, de elkezdett hűlni a levegő. A szél teljesen elállt késő délutánra. 11:45 alatt még sikerült lefutnom a 100 kilométert így is.
A Tiszaderzsi frissítő után jött szemből Zsuzsi, így az utolsó kb. 13 kilométert tekerte mellettem.
Szóval tartott, elterelte a figyelmemet a csoszogásomról, hozott egy fél literes gatorade-t, azt is szépen megiszogattam és ha lassan is, de folyamatosan futottam.
Így legalább romantikusan megnézhettük a naplementét és a hold felkeltét, valamint együtt élhettük át a csilliárd szúnyog minden frontvonalon való támadását.
Alaposan lefújtuk egymást szúnyogriasztóval, szerencsére ez a vérszívók java részét távol tartotta, de így is áldoztunk mindketten a vérünkből a helyi szúnyogpopuláció javára.
Az utolsó kilométerekre a fejlámpát is feltettem, így érkeztünk vissza Tiszafüredre, ahol az utolsó frissítőpontnál már lehetett hallani a célközpont hangosítását. A vége előtt két kilométerrel megérkezett két sporttárs hátulról, így nekiálltam én is "ékelni neki" a tempót, egészen 5:00-as tempóig gyorsítva bolyoztunk, határozottan jól ment, kellően hűvös volt a levegő, jól kimozgattam a végtagjaimat.
Beérkezni nagyon jó volt, feledtette a nap összes nehézségét és baklövését.
Összegzés - a legfontosabb, hogy beértem, persze gyorsabbra terveztem, de ez most itt és így ennyire sikerült. A 141 egyéni indulóból 112 ért szintidőn belül célba, ebből a 66-ik helyre volt elég ez a mutatvány. Az utolsó 26 kilométert több mint négy óra alatt tettem meg.
Ezen a diagramon jól látszanak a hőmérsékleti és tempóbeli töréspontok:
1. a kora reggelt követően elkezdett melegedni az idő, majd megérkezett a szél ami visszahűtötte.
2. a visszaút a nyugati parton 33°-34°-os hőmérsékletben, majd a vízlépcső után 39°-ig emelkedő hőmérséklettel.
3. a kiszáradás és a túlmelegedés okozta "vergődés" a tempóban.
4. a nap lementével az utolsó három órában 32°-ról 22°-ra esett a hőmérséklet.
5. ahogyan a levegő, úgy én is lehűltem és valamennyire vissza tudtam gyorsulni.
Viszont nagyon megérte elmenni, mert tényleg király a Finisher póló és legfőképpen sok hasznos tapasztalatot sikerült szerezni az út során, ezek mind beépülnek.
A verseny végén mondogattam Zsuzsinak, meg Krisztának is megüzentem, hogy ide aztán soha többé az életben. Tegnap aztán már azt gondoltam, hogy végül is a féltáv tök jó kis verseny lehet a jövőben is esetleg, ma meg már... de ezeket a köröket a legtöbb futó lefutja:D
Beérkezés után gyorsan visszamentünk a szállásra, zuhany, ágyban vacsora, aztán az a semmihez nem hasonlítható ébernek tűnő, de félkómás alvás (?) éber relaxáció azzal a nyugodt tudattal, hogy végre nem kell tovább futni (a lába azért még öntudatlanul rúg (fut) az embernek félálomban párszor).
Vasárnap a szállásadóval még beszélgetünk a projektjükről és a betiltott légi szúnyogirtás miatti szúnyoginvázióról, amelynek persze nagyon örülnek a szúnyoglárvával táplálkozó halak, valamint a repülő rovarokat fogyasztó fecskék és egyéb madarak, meg a denevérek.
Felhívják a figyelmünket a szállásról kivezető út melletti illegális homokbányára, amelyet aztán a természetvédők lezártak és védetté tettek, mert a kialakított partfalba nagy fecske és gyurgyalag kolónia fészkelt be. Tényleg rengeteg madár keringett ott.
Ez után még körülnéztünk és vásároltunk pár hasznos holmit a versenyközpontban és elautóztunk a töltés mellett található Stég büfébe, nagyon jó hely, csak ajánlani tudom, nem az a tipikus strandi tömeg etető hely, stílusos, jók az ételek és nagyon szép környezetben fekszik, ahogy néztük éppen most épül az apartman parkjuk is.
Összességében elmondható, hogy a Tisza-tó egészen biztosan megér még pár napot, nagyon sok lehetőség van földön-vizen az időtöltésre itt, szépen kiépültek a nyaralóhelyek a parton.
További tapasztalatok, a GU Roctane nagyon jó gél, nem bántja a gyomromat, viszont a LongEnergy hosszú távon langyosan egy idő után már eléggé émelyítően édes, nem volt könnyű legyűrni. Vettem is pár tasak Hammer Perpetuemet kipróbálásra, a tavalyi Szőlőskörről arra emlékszem, hogy mikor a Kriszta frissítését kaptam meg, eléggé íztelen volt és ez az ilyen esetekben inkább előny, mint hátrány.
A következő hivatalos verseny elvileg a szeptember elején megrendezendő Szőlőskör szokásos 50-es távja lesz, addig persze Krisztával ismét készülünk egy kis "maszek" ultrázásra.