Nyomokban futást tartalmaz

Rendhagyó poszt lesz, mert futásról csak érintőlegesen fog szólni, annál inkább a jelenlegi helyzetről és annak a visszásságairól és hatásairól. Képek sem lesznek, csak a saját véleményem.

Érdekes volt megfigyelni, hogy az emberek jelentős része kezelte/kezeli úgy a napi tizenx halottat, mintha Magyarországon naponta egy ember sem veszítené életét, nem beszélve arról, hogy a vírus számlájára írt halálesetek jó része valószínűleg a vírus nélkül is megtörtént volna ugyanakkor, vagy rövid időn belül.

A tény ezzel szemben, hogy az országban a statisztika szerint naponta mintegy 360 ember hal meg, az év minden egyes napján, különböző okokból.

A mostani páni hangulathoz az említett elhalálozások miatt - érdekes adalék lehet, hogy szintén statisztika alapján a napi 360 halálesetből több mint 150 köthető közvetlenül a dohányzáshoz és az alkoholizmushoz.

Ezért a napi több mint 150 emberéletért (az év mind a 365 napján) nem tart tájékoztatót az operatív törzs, nem térdeltetik le a gazdaságot, nem döntik romba sok millió ember életét, nem esik kétségbe senki, ez gyakorlatilag a "normál üzemmenet" része.

Mindez leginkább abban a tekintetben érdekes, hogy az általánosan elfogadott álláspont szerint "az emberélet nem mérhető pénzben", ezek szerint valamennyire mégis.

Másrészt persze az is ott van, hogy az állam ebben az esetben felelős felnőttként kezeli a polgárait, mintegy rájuk bízva akár azt is, hogy milyen módon teszik tönkre a saját egészségüket, hiszen valószínűleg addig is több adót termelnek a munkájuk és pl. az alkohol és a dohány és egyéb vásárlásaik által, mint amennyibe majd a TB kasszának fognak kerülni a történet végén.

A "mindennapi Győrfi Pál" is csak az otthon maradás fontosságát ismételgeti végtelenített módban, de még soha nem hangzott el tőle, hogy "esetleg nem ártana, legalább ezekben az időkben leszokni a dohányzásról, vagy kevesebbet szívni/inni, stb.", hiszen az alkohol és dohánybiznisz mégiscsak milliárdos adóbevételt jelent a költségvetés számára, ami pláne most, nem elhanyagolandó tényező. Sőt, olyan cikk is megjelent, hogy "dohányosokra kevésbé veszélyes a vírus", ez volt mindennek a teteje (alja).

Holott létezne hatásos prevenció, intézkedés, csak ez komolyan senkinek sem az érdeke. Igaz felvetődhet ellenérvként, hogy pl. az alkoholizmus nem fertőző és nem sodor bajba saját akaratán kívül senkit, nos erről inkább az alkoholisták családját és közvetlen környezetét kellene megkérdezni.

Érdekes, hogy ez a fajta "felnőttként kezelés" ebben a - lássuk be - eléggé csekély halálozási rátájú vírus - okozta felfordulásban egyáltalán nem jelenik meg (kivéve Svédország esetét).

Igaz van olyan, eléggé jelentős rétege is a népességnek, aki gyakorlatilag lelkendezve fogad minden korlátozást, tilalmat, miután a média már sikeresen elültette a fejükben, hogy ez a vírus veszélyesebb akár az ebolánál is (értsd. elkapod = meghalsz).

A szervilisebb polgárok pedig majdhogynem követelték a felsőbb hatalmaktól azt, hogy még jobban állítsák le a világ eddigi menetét, zárkózzanak be az országok, települések, "ne jöjjenek idegenek", tiltsanak/büntessenek bárkit, bármiért.

Mit sem törődve ennek az egész túlreagálásnak a rövid és hosszútávú következményeivel mint az ugrásszerűen növekedő munkanélküliség, komplett gazdasági szektorok tönkremenetele, elszegényedés, majd bűnözés mértékének növekedése (lopás, fosztogatás, zavargás), gyengébb gazdaságú országok esetében államcsőd, polgárháborúk, menekülthullám, hosszú távú pszichés károsodások egyén és közösség szintjén, alkoholizmus, kábítószer, hajléktalanság, lecsúszás és következményei (pl. öngyilkosság), a társadalom szövetének visszafordíthatatlan károsodása és még lehetne sorolni.

Hiszen az összefüggésekben gondolkodni képtelen ember számára ezek teljesen ismeretlen faktorok, bekövetkezésükkor pedig úgy is mindenről az aktuálisan regnáló politikai hatalom tehet majd (mint mindig), rosszabb esetben a "tudjukkik", a gyíkemberek, a szabadkőművesek, vagy akár maga Bill Gates, ez utóbbi elég komoly tüskét nyomhatott sokakba a Windows fagyásokkal, hogy mára sokuk szemében a világ összes rosszáról ő tehet egy személyben:))

A hülyeség netovábbját pedig egyértelműen az 5G adatátvitelt biztosító mobiltelefon adótornyokat felgyújtó, azok ellen tiltakozó és aláírást gyűjtő, a legelemibb fizikával (és sok minden mással) tisztában nem levő összeesküvés elmélet hívők sajnos eléggé népes és rendkívül lelkes csapata képviseli.

Átolvasva pár csoportot a neten látszik, hogy a bezártság kezdeti újdonsága, az új helyzet miatti majdhogynem lelkesedés (tapsolás, erkélykoncert, lakásreality, karanténkonyha, szobában futkározás), a rémhírek mérték nélküli fogyasztása, az idő múlása, az állások megszűnése és a teljesen zavaros kommunikáció miatt mára már sokszor teljes fásultságba, frusztrációba, rosszabb esetben szorongásba és depresszióba csapott át sokaknál.

Megdöbbenve olvastam olyan hozzászólásokat, ahol valaki azt írta magáról, hogy két hónapja nem mozdult ki sehova a bolton kívül és rémülten kérdezgeti a többieket, hogy nem veszélyes-e kimenni a szabadba?

Ez a média által kiváltott tömeghisztéria következményeinek egyik szélsőséges megnyilvánulása.

A legfurább az, mikor sokan passzív agresszív módon moralizálva azon versengenek, hogy ki tud "mégokosabb", "mégfelelősebb", "mégtudatosabb" lenni ("szabálykövető vagyok, ha megtiltják, hogy kilépjek a lakásomból én "csakazértis" még a szobámból sem fogok kilépni" (túloztam:))

Persze megy a csendőrködés, házmesterkedés amit már korábban is többször említettem, a mások figyelése, beszólogatás, hogy kinek mit és hogyan kellene csinálni, stb.

Megdöbbentő volt ezt látni még futós körökben is, ahogyan elharapózott a pánik és egymásnak ugrottak emberek, akár annak okán is, hogy valaki ki mert menni futni az erdőbe egyet, jómagam is kaptam ilyen célzott beszólást az egyik múltkori futásom után, mikor gyarló és bűnös módon autóval közelítettem meg a futás kiinduló és végpontját ("Hollandiában és Belgiumban ezért x ezer Euros büntetés járna").

Magam továbbra is tartom a véleményemet, hogy a szabad levegő futni sokkal egészségesebb, mint a négy fal között szorongani.

A futóversenyeket közvetlenül is érintő bejelentés, miszerint 500 főig zöld a lámpa a rendezvényeknek, majd a fél napon belüli "javítás", hogy "ja, bocs, mégse" sokaknál, így nálam is erősen leverte a kismegszakítót.

Balga módon persze ilyen szinten elvárható szabályozott rendszerekben gondolkodom és feltételeztem, hogy mielőtt egy ilyen rendelkezés hivatalosan "kimegy" egy ország lakossága részére, van egy x tagú szakértői bizottság az összes érintett terület vezetőiből, ez a kör megbeszéli, leegyezteti, hogy mi lesz és mi fog állni a rendelkezésben.

Ez után a végleges leírt rendelkezés az összes érintett terület még egyszer átolvassa és írásban visszaigazolja, hogy "igen, mehet", ezek után pedig következik a rendelkezés kihirdetése. Nagyot tévedtem.

Nos mikor a kihirdetés után fél nappal ugyanaz a személy újra kiáll és bejelenti, hogy "bocs, mégsem úgy lesz", az az emberek maradék bizalmát is elpárologtatja.

Számomra ez egy nagyon súlyos szabályozatlanságot, rendszerhibát jelez, ami magában még a kevésbé súlyos probléma, sokkal nagyobb gond az, hogy az egész hercehurca után nem történt meg annak az azonnali kommunikálása kifelé, hogy "mit, miért és hogyan hibáztunk el, ami miatt ez az ellentmondásos helyzet bekövetkezhetett - és a jövőben hogyan fogunk eljárni annak érdekében, hogy ilyesmi többet ne fordulhasson elő".

Ezekben az esetekben sem ártana, ha az államapparátus megpróbálna kicsit úgy viselkedni mint egy vállalat, mert a dolgok ilyetén menete csak a "következmények nélküli ország" imázsát erősíti.

Egy következő enyhítésnél ki mer majd bármit is szervezni annak a tudatában, hogy x idő múlva rezzenéstelen arccal megtörténhet az egésznek a visszacsinálása is, tetemes károkat okozva?

Ennek az egésznek a következményeképpen a nyáron már nem beszélhetünk futóversenyekről, sőt, semmilyen rendezvényről sem, mert mindent lemondtak, halasztottak, érthető óvatosságból, senki sem szeretne az eddigieknél még durvábbat bukni.

Jómagam is már csak az őszben bízom, bár olyan hangokat is hallottam, hogy nem csak az idei de a jövő évi szezont is a kukába lehet dobni, már ami a rendezvényeket illeti. Persze remélem azért nem így lesz.

Így utólag nagyon örülök, hogy tavaly már megcsináltam az UB-t, meg már annak is, hogy nem egy ilyen durván összevissza helyzetben kell várnom a Spartathlont, mert azért ez így erősen nehezített pálya lehet, készülj fel testileg, lelkileg megfelelően valamire , ami aztán lehet, hogy nem is lesz megrendezve.

A helyzet persze magával hozta, hogy ha verseny nincsen, azért az edzések között "sarokpontként" megjelenő komolyabb megmérettetések szükségesek számomra.

Jövő hét végén meg is lesz az első ilyen, erről persze majd csak utána fogok írni, nem iszom előre a medve bőrére, de a nyáron biztosan megnézek pár instant versenyt, szerencsére ezekből van bőven, nem is gondoltam volna, mikor elkezdték a reneszánszukat élni, hogy a helyzet ennyire ezeknek az irányába fogja fordítani a futókat.