πέντε, úton a Királyhoz 2.

Valahol mégis Fortunának igaza volt tavaly, mikor a várólista teljesen esélytelen helyére kerültem a Spartathlon sorsolásnál, igencsak kétséges lett volna a verseny kimenetele számomra így utólag visszanézve.

Mivel eleve semmiféle szerencsejátékot nem űzök, érezhettem úgy, hogy Fortuna nem igazán kedvez számomra, hiszen az eddigi 3 sorsolásból (egyet meg elvitt a covid) mindössze egy várólista első helyet (amelyet persze eleve úgy kellett utólag kiharcolni a szervezőknél (lásd. beszámoló) valamint két teljesen esélytelen helyet hozott számomra.

Idén ismét dupla lottal indultam a sorsolásnál, de igyekeztem fejben előre elengedni az idei indulást, megspórolva ezzel az esetleges csalódást.

Mindez szép és egyszerű leírva és elméletben, gyakorlatilag az ember a sorsolás napján már fejben azon zsizseg, hogy mi lesz, hogy lesz, lejátssza magában előre mindkét lehetőséget, elképzeli, miként fog reagálni, ilyesmi (és valójában egy fenét enged el bármit is fejben...).

Két dologban bíztam, az első persze az volt, hogy szépen kihúzzák a nevemet az elején és bent is vagyok, a második, hogy ismét valami totálisan esélytelen helyre kerülök.

Amit nem szerettem volna az egy várólista 3-5 helyezés, mert ott aztán rághatja a körmét az ember egészen a júniusi befizetési határidőig, amikor kiderül, hogy az indulók listájából ki az aki mégsem vállalja a versenyt és bekerül-e az ember a várólistáról.

Ezúttal - végre - a random.org-on volt egy pofonegyszerű elektronikus sorsolás, megspórolva ezzel a mintegy három órás kalapból papírfecni húzós, felolvasós, jegyzetelős procedúrát - amely után a közzétett listák még mindig tartalmaztak hibákat, pl. a tavalyi eset a várólista elejével.

Volt viszont a tavalyi sorsolással ellentétben élő stream! Szépen bemásolták a listát, a random.org pedig 1 másodperc alatt kiköpte a sorsolási sorrendet.

Én persze a közvetítés pár perce alatt megettem egy fél zacskó mogyorót izgalmamban, amit Zsuzsi elővigyázatlanul elém rakott :D

Le is rántották a listát, bevillantották az első oldalát, meg mondták, hogy akkor töltik fel a honlapjukra, oké, nyomkodtam szorgalmasan az F5-öt, közben Kriszta rám írt, hogy ő kiszúrta a nevemet a hetedik helyen....

Kicsit hitetlenkedtem, de aztán a végleges listán ez szerepelt, Fortuna ezúttal rendesen összekapta magát, a hetedik helyen húztak ki, második magyarként.

Miután kiörömködtem magamat belegondoltam, hogy ez most az eddig benevezet nyári versenyeket szépen egy odavezető sorrendbe rendezi (...na most aztán futhatom végig a nyarat!).

A BSZM lett a télen a sérülés miatt kihagyott hosszú futások sorozata, utólag egyben bepótolva, egyben felkészülés az UB-ra, aztán az UB lesz nemsokára a főpróba, majd még pár hosszú edzés a Spartathlon előtt, úgy mint a tavaly is nagyon jó Celtic 64 és a sajnos egyelőre utoljára megrendezett legendás Korinthosz 80, aztán persze az elmaradhatatlan Szőlőskör 50 zárásként, utána jöhet a Spartathlon.

Idén egyedül megyek, a 2022-es kitűnő kísérőim nélkül, a szervezők által biztosított szállás-utazási lehetőségeket igénybe véve, csak a saját magam által előre küldött és magammal vitt frissítőkre, valamint a frissítőasztalok kínálatára hagyatkozva.

Ezzel szeretnék egy kicsit jobban megmártózni ennek a versenynek a világában, jobban "ott lenni", segítő kezek és szavak nélkül, ami sokkal inkább illik a futó profilomhoz, csak én, magamra utalva. Valamint a verseny végét jobban megélni és ezúttal nem az orvosi sátorban hentergéssel tölteni a beérkezés utáni egy órát.

Két hete megérkezett a hivatalos értesítés aztán arról, hogy indulhatok, rögtön be is csengettem a nevezési díjat, rajtam ne múljon, meg aztán mégsem kellene kivárni az ötszáz Forintos Eurót. Kisvártatva meg is érkezett a rajtszám értesítő, most a három számjegy helyett mindössze egyet kell megjegyeznem, ami az ötös, azaz pénte, pénde. Ez azért egy menő rajtszám na :D

A listát nézegetve vannak ugye a közvetlenül kvalifikálók a teljesítményük okán, nyilván ők egy másik liga, de nagyon kíváncsi leszek, hogy a Bódis - Mórocza kettős mennyire szól majd bele a nemek dobogósok és persze a győztesek csatájába.

Idén egy csapatban futhatok Hankával, akinek az átérezhető UB leírásait olvasgatva készültem én is az első UB teljesítésemre, az utóbbi UB-kon pedig már kvaterkáztunk is itt-ott a tóparton, ráadásul ő a revansért megy Görögországba. Meg persze jót buliztunk a viharos tolnai éjszakában vele és Ervinnel a K160 alatt, ahol a 40nél való kipontozódásom után velük együtt kísértem Krisztát és Milánt.

Poór Peti akivel már nyomtunk közös túrasízést, valószínűleg igazi sötét ló lesz, aki éppen, hogy nem futott direkt kvalifikációt, de az a gyanúm, hogy ha úgy jön ki a lépés akkor nagyon oda fogja tudni tenni magát. Prantner Gábor szintén stabil ember, kerüli a feltűnést, de brutál szorgalommal fut, sok versenyen találkoztunk már eddig is, stabil teljesítő, legyen szó bármiről.

Máté Mónika szintén revansért megy a Spartathlonra, hát a BSZM-en nagyon komolyan szedte a lábát annyi biztos, győztem utolérni, mikor kicsit társalogtunk, ha már közvetlenül egymás után sorsoltak minket.

A várólista második helyén várakozik Boros Linda, akivel 22-ben kb. Sangastól futottunk együtt majdnem a célig, az "utolsó 80 kilométeren". Fura ellentmondás, hogy miközben azért is szorít az ember, hogy a jelenlegi listából mindenki tudja vállalni a versenyt, azért is szorítok, hogy ő bekerüljön a csapatba.

Persze vannak még ismerős nevek a várólista sajnos esélytelen helyein, Balogh Ildi, aki szintén a teljesen feltűnés mentes, de annál állhatatosabb futók közé tartozik, Csepregi Ákos aki szintén a revansra gyúr és Varga Szilvi, Kádár Kitti akiknek nagyon kijárna már az indulás. Ők viszont a következő két években kétszeres, majd négyszeres lotokkal eléggé biztosan számíthatnak arra, hogy ott állnak majd az indulók között.

Nyilván aki megfutja a kvalifikációt, mind megérdemli azt, hogy egyszer ott állhasson a rajtban az Akropolisz tövében.