εκατόν είκοσι εννέα azaz 129, úton a Királyhoz

2022.06.02

Ez az utazás nem most kezdődött, hanem 2017 tavaszán, mikor először láttam az Ultra előzetesét, akkor és ott nagyon jókor talált meg ez, már az előzetes képsoraitól, zenéjétől és persze mondanivalójától el voltam ragadtatva és tudtam, hogy nekem - ez, vagy legalábbis ilyesmi kell, ez az az út amin el szeretnék indulni.

Mindezt úgy, hogy ekkor már 11 éve futottam rendszeresen, de két maraton és egy ennél kicsit hosszabb futáson kívül semmiféle igazi hosszútávos tapasztalatom nem volt.

A Spartathlon, mint cél ekkor még nem jelent meg, hiszen - mint valószínűleg a legtöbb - erre az útra fellépő - futó, az út elején tökéletes képtelenségnek éreztem, hogy egyszer én is érdemes legyek arra, hogy elinduljak Athénból Spártába (246km, 36 órás szintidő, hőség, éjszaka, hegyek, stb).

Nem sokkal később aztán a filmet is megnéztem pár barátommal az egyik első vetítésen. Azóta is ez az a film, amelyet képtelen vagyok megunni. 

Mikor leperegtek a záró képsorok és felgyulladtak a fények, egy barátom meg is jegyezte nekem, hogy "na majd mikor te is ott futsz", amire én simán legyintettem, hogy ne viccelődjünk már - ÉN...OTT...olyan futókkal egy mezőnyben?? 

Mintha egy papírrepülőket lelkesen hajtogató gyereknek mondta volna, hogy belátható időn belül utasszállító repülőgépet fog vezetni.

Először aztán rá két évvel fordult komolyra ez a gondolat, mikor az első egyéni UB teljesítésemmel kvalifikáltam magamat a Spartathlon sorsolásra. Bár - valószínűleg szerencsémre - elsőre csak a várólista teljesen esélytelen részére kerültem kisorsolásra és nem is számítottam komolyan másra, de azt tudtam, hogy ebben az esetben a következő évben már kétszer kerül a nevem sorsoláskor a kalapba.

2020-ban aztán elmaradt a verseny így a következő évre a sorsolás is, azonban a 2022-es versenyre immár dupla lot-tal neveztem.

Meg is kaptam a visszaigazolást arról, hogy elfogadták a jelentkezésemet, így várhattam a márciusi sorsolást.

Mivel ahhoz nem volt türelmem, hogy végig nézzem a több mint három órás élő közvetítést a sorsolásról, csak azt vártam, hogy megjelenjenek a neveket tartalmazó listák.

Ez már "görögösre" sikerült, mivel a sorsolás után másfél héttel jelentek csak meg a listák.

Elképzelhető volt a meglepetés, mikor láttam, hogy a nevem sem az indulók, sem a várólistás kisorsoltak között nem szerepelt.

Közben kaptam egy infót Földi Zsuzsitól (aki végig ülte a sorsolást), hogy engem bizony kisorsoltak, mégpedig a várólista elejére.

Meg is eresztettem egy levelet erről a szervezők felé, meglehetősen meglepett, hogy még abban az órában (ráadásul VASÁRNAP!) választ is kaptam, hogy "bocsielnézést, benézték" és betették a nevemet de csak várólista a 29-ik helyére, 9-ik magyarként (kb. esélytelen hely a bejutásra).

Na ennek láttán végre én is szépen megnéztem a youtube-n azt a részt, ahol kihúztak, Lesti Bertalan volt az utolsó akit résztvevőnek húztak a magyarok közül, aztán következett az én nevem, mégpedig a várólista legelső helyén.

Újabb mailt írtam beleírva, hogy mi mikor lett húzva a nevezéskor és ez pontosan mikor (óra-perc-másodperc) látható a közvetítés videóján.

Gyorsan jött a válasz, újabb elnézéskéréssel, közben pedig frissült a várólista, amelyen végre az első helyen szerepeltem.

Innen pedig azért meglehetősen jó eséllyel várhattam azt, hogy május 15-én lejárjon a jelentkezési lapok kitöltési határideje és a visszamondások után elkezdjék behúzni a neveket a várólistáról. 

Közben kaptam egy fülest is több helyről, hogy egy futó aki az indulók között szerepel egészen biztosan nem fog nevezni, így okkal voltam bizakodó.

Persze eddigre azért már sejtettem, hogy göröghonban is a "mediterrán precizitás" a jellemző ezen a téren, amit már Olaszországban anno Zsuzsiék Elbamanján megtapasztaltunk, azaz, hogy semmi sem pontosan úgy volt, ahogyan le volt írva (sem a versenyen, sem pl. egy étterem étlapján:)).

Május 15-e után aztán nem történt semmi napokig, majd 10 nappal később végre megérkezett a mail, hogy átkerültem a várólistáról a résztvevők közé, töltsem ki az "entry form"-ot, ezt gyorsan megcsináltam és érkezett is a levél, hogy fizethetem a nevezési díjat,  10 percen belül ez is megvolt, aztán következett az újabb várakozás arra, hogy kiszignálják a rajtszámot és végre felkerüljek a végleges rajtlistára.

Négyen kerültünk be első körben a várólistáról, azaz négy elsőre bejutó nevezése került törlésre, időközben kiderült, hogy ebből hárman kitöltötték a jelentkezési ívet és el is küldték, de valami adminisztrációs vagy rendszerhiba miatt mégis törlésre kerültek, a háromból ketten ráadásul nem is sorsolással, hanem direktben kvalifikálták magukat. 

A harmadik meg Bogár Jani volt, aki szintén leadott már pár nevezést életében a Spartathlonra. Az ő indulásuk így jelenleg továbbra is kérdéses, ráadásul valószínűleg önhibájukon kívül.

További érdekesség volt, hogy időközben a 25 fős résztvevői kvóta fölé +1 főt beemelt a rendezőség (erre joguk van), viszont a lista frissítés után az addig 26-os létszám ismét csak 25 lett, holott 26-nak kellett volna maradnia, azaz plusz egy főnek még behúzásra kellett volna kerülnie a várólistáról. Kívülről legalábbis ez volt látható - mintha elfelejtették volna a pár hét alatt, hogy a +1 futó rendezői jogon lett beemelve.

Tehát így álltunk több mint egy héten át, a naponta többször megnézett honlapon semmi változás nem volt.

Valószínűleg szakmai ártalom, de ezt a három dolgot én is meglehetősen nehezen viselem:

1. határidők be nem tartása

2. kommunikáció hiánya

3. pontatlanság

A nevezés tekintetében mindhárom pont "teljesült", szóval stresszes volt azért, mikor az ember már be és kifizetett pár jelentősebb összeget (nevezés+kísérő = 800Euro), megvette a repülőjegyeket (sokpénz), lefoglalta a szállásokat (itt azért ügyeltünk arra, hogy ne kelljen előleget fizetni és legyen költségmentes lemondási lehetőség).

Persze tudtam előre azért, hogy a görögök esetében ehhez hozzá kell szokni. Nyilván a honlapon nem írták, hogy az említett dátumok határidők lennének, csupán annyit, hogy az adott napokon valami majd történik, amiről valamikor utána tájékoztatást is adnak:D

Nagyjából rálátva a kvalifikációs és nevezési/részvételi szabályokra állítom, hogy továbbra sem agysebészet összetettségű procedúrákról beszélünk, részemről abban is benne lettem volna, hogy inkább fizetek pluszban még pár tíz eurot, de adják már ki egy hozzáértő külső cégnek, közjegyzővel felügyelt sorsolással stb. ezt a részt, ha maguk nem tudják gördülékenyen lebonyolítani (külföldi fórumok hozzászólásait elnézve nem számított ritkaságnak a hasonló panasz).

Állítólag lesz is változás a jövőben ebben a tekintetben.

Aztán végre június első napján beesett a postaládámba a Spartathlon admin levele a kiszignált 129-es rajtszámmal.

Meg is tanultam kiejteni:

εκατόν είκοσι εννέα

ekatón eíkosi ennéa

Ettől a pillanattól fogva már remélem, hogy nyugodtan csinálhatom a felkészülést és várhatom a rajtot.

A fő szempont az lesz, hogy sérülésmentes maradjak miközben lefutom a szükséges mennyiséget és alaposan hozzászoktatom magamat a várható hőséghez.

A versenyről magáról rengeteg beszámoló olvasható a neten, de talán a legdrámaibb (görög dráma?) az Ultra rendezőjének, Bart Simpson korábbi magyar szinkronhangjának Balázsnak az első teljesítésről szóló leírása:

https://nemaze.blog.hu/2013/10/08/spartathlon2013#more5379892

Persze azóta már jóval pragmatikusabban tolja a teljesítéseket sokadszor.

Az úton Ervin lesz a hivatalos kísérőm aki már kétszer sikeresen támogatta Kriszta célba érését, a háttértámogatást pedig Zsuzsi és Kriszta fogja nyújtani, tehát ezúttal is az összeszokott négyes vág majd neki a göröghonnak.

Essen azért szó a futásokról is. Jót pihentem az UB után, közben volt még alkalmam gondolkodni a verseny hogyan és mikéntjéről, főleg az "akkor és ott" megélt dolgok relativitásáról:

Akkor és ott elhittem, hogy létezik megszerezhető rutin egy ilyen távon is és majd könnyebb lábakkal érek körbe, de itt legfeljebb olyan rutin szerezhető, ami végig viszi az embert, a könnyű lábak pedig? Hát, van akinek biztosan, de nekem nem.

Akkor és ott reménytelenül hosszúnak tűnt a hátralévő út, ez többször is bekövetkezett, először talán már Pálkövén, ezen az új UB szakaszon az út mellett van egy tábla, amelyen többek között ez áll "Sopron 149km", kicsit megütött a tény, hogy így 33 kilométerrel a lábamban innen még jóval többet kell megtennem, mintha az országúton futnék Sopronig...pedig az sincsen közel.

Akkor és ott komoly száguldozásnak tűnt a tempó amibe belehúztam az engem lelkesen üldöző váltóst a Lelle utáni vaksötét résztől egészen a szemesi "sóhajok hídjáig", utólag visszanézve láttam, hogy bizony még 6:20 alá is bement a tempó néha, hallottam, hogy a mögöttem futó krákog, fújtat, de gondoltam, ha a fejlámpa hiánya miatt kihasznált a sötét szakaszon, akkor most fizetni fog a nyulazásért.

Akkor és ott a hétköznapokban "silánynak" és "koleszos kajának" tartott forró zacskós bögrés krémleves legalább olyan finom volt és jobban tudott esni a vacogós hajnali Kenesén, mint egy pirított libamáj egy pintxo bárban a baszkföldi San Sebastianban (pedig az is finom volt!), holott a két étel a gasztronómia teljesen ellentétes pólusain helyezkedik el.

Akkor és ott úgy tűnt, hogy nagyon fáradt vagyok és tovább menni sincsen erőm, aztán mégis és lettem még sokkal fáradtabb is és lett sokkal kevesebb erőm is. Ugyanígy át tudtam élni amolyan feltámadásokat is, mikor aztán sem fáradt, sem álmos, sem megviselt nem voltam, csak élveztem a futást. Persze alap igazság az, hogy mindegyik állapot múlandó.

Akkor és ott azt gondoltam, hogy talán már nincsen elég motivációm ami tovább vigyen, aztán ahogyan teltek a kilométerek rájöttem, hogy a negatív gondolatok alatt is tovább futok, haladok és ez elég is.

Már a Black Hole-n tudtam, hogy első vagyok a várólistán, Kriszta mondta, hogy onnan 100% a bekerülés, a versenyen pedig, mikor összefutottam Veress Bélával, ő is simán annyit mondott, hogy "kijutottál", majd arról beszélt, hogy ő személy szerint nagyon örül annak, hogy ha valaki "megérdemelten kerül a rajtlistára" és "te pedig kiérdemelted", ez tőle pláne jól esett.

Ezt az akkor még "titkot" az UB-re is magammal vittem, nyilván semmi sem volt biztos amíg ki nem szignálták a rajtszámot, de nagyon motiváló volt, hogy fél lábbal már a rajtban álhattam.

Az UB utáni pihenős hetet követően szépen elkezdtem építeni a kilométereket, szerencsére a szokásos -4 db. körmön kívül semmi maradandó károsodást nem gyűjtöttem be a Balaton körül, ráadásul a körmein is csak jó egy hónappal a verseny után távoztak.

Mivel a pünkösdi hétvégén az UTH Szentlászló Trail 84 kilométeres távján indulok, Zsuzsival tartottunk egy kis futókirándulós szakaszbejárást a verseny előtti hétvégén azokon a részeken ahol még nem jártam eddig.

Dömösön hagytuk az autót, aztán felmásztunk a Vadálló-kövek mentén a Prédikálószékre a piros háromszögön.

Innen lecsorogtunk az Ágas-patak völgyébe a piros négyzeten, ahol rossz helyen kerestük az országúttal párhuzamosan futó erdészeti utat, így az országúton ereszkedtünk Lepence felé, egészen a Lepence-patak oldalsó völgyéig.

Itt jobbra fordulva aztán felmásztunk a méltán híres Spartacus ösvényre amelyet a Jenő-kunyhónál értünk el.

Az ösvény csodaszép jól futható, gyönyörű panorámával, hegyoldalban kanyarog komolyabb szintkülönbség nélkül.

 Pilisszentlászló előtt balra letérve visszafutottunk az Ágas-patak völgyébe és a már bejárt piros négyzeten másztunk fel.

Innen a Prédikálószék előtt balra letérve a piros háromszögön ereszkedtünk a Király-patak völgyébe, aztán csak kocognunk kellett vissza Dömösre.

Az út végén még nyitva találtuk az erdei büfét, ahol a megcsappant hidratációnkat és vércukorszintünket jégkrém-márka meggy kombóval billentettük helyre.

Összesen 32 kilométert gyűjtöttünk 1160m szinttel.

Most már csak pihenek és készülök a hétvégére, annyit biztosan tudok, hogy ez a 84 kilométer jóval keményebb lesz mint pl. az Ultrabalaton Trail 100 kilométere, ahol 2200m szint volt, itt viszont több mint 3000 lesz a kiírás szerint, hosszú, szigorú mászásokkal. 

Ennek ellenére nyugodtan várom a futást, mivel az egészre lesz 17 órám, valamint Zsuzsi vár a pilisszentlászlói frissítőponton ahol a pont személyzetét fogja erősíteni.