XVI. Csuló&Balu emlékverseny Tata

Ezúttal egy kedves kolléganőm, Marcsi invitálásának eleget téve - hatalmas kényelemben, mivel még a fuvaromat is biztosította - vettem részt a tatai Öreg-tó körül rendezett két körös versenyen.

Még soha nem futottam a tó körül, csak sétálva kerülgettem eddig, így azt tudtam, hogy nagyon szép környezetben futhatok, igaz a tó vizét télre nagyrészt leengedik, ebben az időszakban több ezer itt telelő vagy átvonuló vadmadár (vadkacsák, vadludak, bukók, partfutók és sirályok) tölti az éjszakákat a tó zátonyain. Az alkonyati "behúzáskor" kiváló megfigyelési lehetőséget biztosítva a madarászoknak - a jövő hét végén kerül megrendezésre itt a tatai vadlúd sokadalom nevű program, amelyet szintén érdemes meglátogatni.

Vissza a futáshoz. A tó melletti versenyközpontban gyorsan megejtettük a helyszíni nevezést (ez eddigi futóéletem legolcsóbb és legjobb ár/érték arányú versenye - előnevezés 1000 Ft, helyszíni nevezés 1200 Ft).

A rajtig még kis szénhidrát a boltból, majd átöltözés futónak következett, túl meleg nem volt, szerencsére az eső is megkímélte a futókat, erősen borult ég és szélcsend volt a verseny alatt, mondhatni ideális futóidő volt.

Ezúttal nem tartottam pihenőnapot, így ez volt a negyedik nap sorozatban, mikor futottam a héten. 

Azt terveztem, hogy tempózok amennyire bírok, aztán ha minden jól megy, akkor 5:00 perc / km alatt tartom az átlagomat.

A verseny első fordulója a 7 kilométeres egykörös verseny volt, miután az itt indulók célba értek, rajtolt el a két körös 14 kilométeres verseny.

Hamar be is melegedtem és felvettem az utazótempót, miközben folyamatosan megcsodáltam a tó körüli környezet csodáit és a rengeteg madarat.

Hamar kialakult egy kb. hat futóból álló "boly" ahol vagy elől, vagy a végén, vagy középen futottam. 5 kilométernél kicsit úgy éreztem, hogy fáradt a lábam és nem tudom tartani a tempót, persze rájöttem, hogy miközben ezen gondolkodom, továbbra is állandó tempóval futok - tehát felesleges azon gondolkodni, hogy nem bírom, csupán erősebben kell ráparancsolni a "futókámra", hogy vigyen előre.

Gyorsan le is pörgött az első kör, a frissítést kihagytam, mert ezen a távon ráérek a célba érés után is iszogatni/eszegetni. A második kör elején úgy 8 kilométer körül megint jelentkezett egy kis fáradtság érzet, de rutinosan nem foglalkoztam ezzel, a "hatos boly" végén haladtam.

Másodszor keresztezve a tóba ömlő és azt tápláló Által-eret, úgy 11 kilométer körül viszont végre nem a fáradtság, hanem a "belelendülés" élménye kapott el egy kiadós adrenalinlöket formájában, amelynek köszönhetően "begyújtottam az összes rakétámat" és a bolyt otthagyva kimaxoltam a hátralévő kilométereket, így elég jó időt sikerült futnom, a 14 kilométert 1:07:24 alatt lefutnom, az eddigi 5 és 10 kilométeres legjobb időimet is megjavítva.

A célban aztán isteni forró teával "utófrissítettem", megvártam Marcsit - aki azon kívül, hogy derekasan helytáll a futás területén, egy 37 kilogrammos (!!!!) fogyást tudhat a háta mögött, amelyhez képest az én fogyásom kiskutyafüle, szóval maximális respect!

Mivel kiérdemeltük, még energiát pótoltunk a Mediterrán pizzériában a hajdani Miklós-Malom mellet (felújítás alatt), majd az autópályán bő fél óra alatt haza is lettem fuvarozva (köszi!).

Száz szónak is egy a vége, ez a futás is bekerül a naptáramba egy "erősen ajánlott" jelzővel.