Van itt még egy nagyobb tó...

2019.02.08

A fertő-tavi élmények leülepedése után csináltam egy kis számvetést, ennek az az alapja, hogy bár elégedett vagyok az időeredménnyel, lehetett volna akár jobb is, a kulcs ehhez pedig leginkább az alvás lett volna, a futást megelőző éjszaka szinte teljes alváshiánya 100 kilométer fölött nagyon beütött. További hátráltató tényező volt az első 50 kilométer csúszkálása, a rengeteg viharos szembeszél és a "magad uram ha nincs szolgád" frissítés.

Egészen 100-ig mindenre teljesen világosan emlékszem, de az utolsó 14 kilométer álmosság/sötét/éhség/hideg kombinációja erősen demotiváló volt, így az helyett, hogy világos fejjel eldöntöttem volna, hogy futok szépen, mert erőm volt rá, elég sokat sétálgattam. Sok emlékem sincsen erről a szakaszról éppen ezért.

Miért is fontos ez? Hiszen célba értem...nos, mivel készülök valamire, ahol a 110 kilométer éppenséggel még "csak" a féltáv.

Korábban az Ultrabalaton párosban való teljesítésében gondolkodtam, de Zsuzsit sem akartam azzal terhelni, hogy fusson és frissítsen is engem (a tervem az volt, hogy ő fut majd az elején és a végén is 30at én meg középen 160at), valamint a nevezéskor várható volt a cirkusz a 2 fős váltók létszámlimitje miatt (volt is), így a csapatnevezések nyitásakor csak hátradőltem és néztem az adok-kapok-ot, majd az egyéni nevezés nyitásakor szépen beneveztem és szállást is foglaltam. Nos, nevezni mint tudjuk, a legkönnyebb. Ezzel meg is kezdődött a felkészülés.

Nyilván szívathatnám magamat rövidebb körözős versenyeken is (12, 24 óra) de ezek nem annyira fekszenek, vagy kicsit rövidebb távokon (Korinthosz 160), úgy voltam ezzel, hogy ha már szívni kell, akkor legyen egy nagy kör, méghozzá a legjobb helyen, a Balatonon. A szívás persze itt teljesen relatív, önként választott és végső soron élvezetes:D

Korinthoszból elég lesz a 80 idén is, mert bár nagyon jó és színvonalas verseny, de ez a táv éppen elég egy "Baja-Szekszárd" viszonylatban a "Szekszárd-Baja-Szekszárd" helyett - mivel nem lenne túl változatos.

A Balatonnál a teljes körön nincs egy méter sem ahol ne futottam volna többször is az elmúlt években, a part számos pontján nyaraltam, strandoltam, gyerekkorom összes nyarát nagyrészt Siófokon töltöttem a nagyszülői házban.

2017-ben vettem részt először az UB-n csapatban, tavaly szintén beugrottunk, Zsuzsival fedtük le a fél éjszakát és a Gyenesdiás - Balatonlelle szakaszt.

Akkor (is) úgy néztem az egyéni indulókra, mint valami túlvilági jelenségekre, akik megpróbálják ezt a puszta lábbal (ésszel) gyakorlatilag felfoghatatlanul nagy tavat körbefutni és persze, mint általában mindenkiben, bennem is ott volt az, hogy elképzelni sem tudtam, hogy egyszer én vegyem a bátorságot arra, hogy beálljak közéjük. Miért is akarna ilyesmit csinálni egy normális ember?

Az UB teljes hossza 221 kilométer, a rendelkezésre álló szintidő 32 óra, rajt és cél ezúttal új színhelyen, Balatonfüreden lesz. Az elmúlt években Aligán volt a rajt és a cél, a füredi helyszínnel az UB jobban fog hasonlítani az Aliga előtti időkre, mikor a versenyközpont még Tihanyban volt.

A legfőbb ok a választásra, hogy a Balaton gyönyörű, minden irányból, minden időben, nem is írja le ezt szebben más szerintem, mint Eötvös Károly az "Utazás a Balaton körül" című könyvében, a mai balatongyöröki "szépkilátó"-ról látható tájat festi le szavakkal:

"Szigliget mögött a gulácsi és tóti hegycsúcsokon rezeg még az esti napsugár. Puszták, kopárak, legelőnek is soványak, se szőlő, se erdő, se hajlék oldalukon. De alkatuk csodálatos; egészen olyan, mint az egyiptomi piramisé. Kotlóstyúk mellett csirkéi: úgy állnak az öreg Badacsony mellett ez ifjú sziklakúpok.

Fönt a magasban északkelet felé a veszprémi Bakony sötét erdős ormai zárják be a messzelátás határait. De Badacsony mellett továbbsiklik szemünk, s eljut Tihanynak kék vonaláig, s keletről és délről Somogy megye száz falutornya fordítja felénk mosolygó fehér arcát. A boglári és fonyódi halmokon egy pillanatig se tud megállni többé tekintetünk. Mit keressünk ott ezentúl, ha már előttünk áll Badacsony vidékének tündérországa?

Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor én ezt a tündérországot először megláttam.

A györöki majornál még csak a Balaton ezüstös arca állt előttem. A majorbeli kutyák ránk estek, s duhajkodó ugatással ijesztgettek. Elkísértek majd egy dűlőföldnyire. Kőhajigálással ingereltem őket, hogy minél tovább kísérjenek. Sejtelmem se volt arról, minő szépségek tárulnak elém. Alig vettem észre az útnak északra hajlását. Egyszerre előrenézek, s egész végtelenségében előttem áll a csodálatos szépségek gyűjteménye.

Mi ez?

Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna. Valami önkénytelen kiáltás jött ajakamra. Azután néztem, néztem, mereven néztem. Lelkemet bámulás, gyönyör, ihlet, kimondhatatlan érzés ragadta el. Sohase álmodtam ilyen szépséget. Sohase láttam, sohase hallottam, sohase olvastam ehhez hasonló tüneményt.

Kúpok fénylő orommal, szőlőhegyek zölden ragyogva, erdők fekete foltjai, zöld mezők, arany vetések, száz falu, ezer hegyi hajlék, csárdák, malmok, útszéli sorfák, patakok, csatornák, magas bércek, fehér házak, korhadt és mégis fényes várromok, Szentgyörgynek és Badacsonynak komoly fensége, s az a Balaton mintha rám nevetne, s az a nádas mintha nekem súgna-búgna, s a látásnak messze határán égnek, földnek, Bakonynak, Tihanynak, tengervíznek édes ölelkezése, bizalmas összehajlása, s mindez egymást kerülve, váltogatva, kergetve, egymással összejátszva s a hátam mögött nyugvó nap arany sugarával ragyogón fölékesítve: íme, ez a kép rohanta meg lelkemet. A jelennek minden élettünete, sok százados múltnak minden árnya, természetnek ősalkotásai, emberkéznek apró szép dolgai együtt, egymás mellett. Van-e még ily ragyogó foltja több a kerek világnak?

Nincs !"

Az útvonal az óramutató járásával ellentétes irányban halad, a füredi rajtot követően már Aszófőnél elhagyja a partot és Pécsely-Vászoly-Dörgicse-Akali útvonalon gyűjti a szintet. Pécselyre felmászni is szép teljesítmény, de az igazi feketeleves a Vászoly előtti emelkedő, Vászoly után tovább emelkedik az út, majd Kisdörgicsén és Dörgicsén át egészen Akaliig lejt. Akalitól csak Zánka gyerektáborig halad az útvonal a parton, majd újra "felruccan" a Balaton -felvidékre, Zánka-Kővágóörs-Köveskál-Kékkút-Salföld-Ábrahámhegy útvonalon. Itt is csodás látnivalók vannak, pl. a Kornyi-tó, a kékkúti ásványvízüzem és forrás, valamint a festői Salföld.

Ábrahámhegytől aztán már zömmel a parton marad az útvonal, Badacsonyban még hullámzik a hegy szoknyájának alján a Római-úton, majd hátulról kerüli Szigligetet, Balatongyörökön-Vonyarcvashegyen át Gyenesdiás után éri el Keszthelyt. Innen a kihalt nyugati partszakaszon Fenékpusztán át fordul a déli partra, ahol Balatonberény után Balatonmáriafürdővel megkezdődik a "déli part város", egészen Balatonkenese végéig megszakítás nélkül 86 kilométeren át beépített részen halad az útvonal.

Leginkább végtelennek tűnő a parttal párhuzamos utcákon, sokszor a déli parti vasút mellett, csak a fonyódi és Balatonvilágos-aligai szakasz érdekesebb kicsit a kilátás és a szintkülönbség miatt. Kenesét elhagyva az erdőben halad a kerékpárút, majd a fűzfői öbölben fordul rá ismét az északi partra. Itt már hullámzik a terep, Almádi-Káptalanfüred-Alsóörs-Paloznak-Csopak útvonalon ér vissza az útvonal Balatonfüredre.

Az útvonalon köztes szintidők is meghatározásra kerültek, azaz ha az adott időpontig az ember nem jut el az ellenőrzőpontra, akkor "vége a dalnak".

A rajt szombat reggel 7:00-kor lesz, után az alábbi pontokat el kell érni a meghatározott határidőkig:

Badacsonyörs Varga pincészet 52,9 km 14:39:35

Keszthely 86,3 km 19:29:45

Balatonmáriafürdő nyugat 102 km 21:46:09

Balatonföldvár 146,2 km 04:10:09 (vasárnap)

Balatonkenese 187,4 km 10:08:05 (vasárnap)

Cél Balatonfüred 221 km 15:00:00 (vasárnap)

A csapatok rajtjai 4:50-től egészen délután 17:00-ig lesznek, ez több mint 11 ezer futót jelent, szóval tele lesz a part rendesen.

Több mint 300 egyéni futó nevezett és 260 fizette be a részvételi díjat, a rajtig ez persze még változni fog, nálam is első számú szempont, hogy a felkészülést sérülésmentesen abszolváljam.

A regenerálódásról: a Fertő-kör utáni szombatot nagyrészt heverészéssel töltöttem, ebédelni elsétáltunk egy közeli étterembe, jól esett, a séta és az ebéd is, volt étvágyam:D

Vasárnap Zsuzsival a Bakonyba mentünk, míg ő a triatlonosokkal futott én a havas-jeges Cuha-völgyben mászkáltam, feltettem a bakancsra a hóláncot és úgy sétálgattam pár kilométert.

A rákövetkező héten még rápihenés volt négy futással (50 km összesen), ezen a héten pedig végre elkezdődött az UB felkészülés. 13 hetes lesz, ebben 4x4 hetes ciklus: 3 hét fokozó (100-130 km) 1 hét pihenővel (80 km), összesen kb. 1400 kilométer futás.

Ez tartalmazza persze a hosszú futásokat is, már gondolkodom is, hogy ezeket hol kellene megfutni, az biztos, hogy a Füred-Ábrahámhegy jó lesz egynek (50 km), éjszakai hosszú futás is kell majd (Rajka-Győr kerékpárút 55 km) tervezem az elvileg április utolsó hétvégéjén megrendezendő sárvári versenyen a hat órás számban való indulást is (ha már utálom a körözést...) amolyan záró hosszú futásnak. Ezek a tervek, a valóságot pedig majd meglátjuk.

Mivel ezt a távot már nagyon komolyan össze kell rakni fejben is, így a Zsuzsi által a tavalyi Szentendre trail előtt bevezetett, majd a Fertőnél is bevált térkép preparálás is elkészült, futóútvonal kivastagítva, frissítőhelyek bejelölve, kilométerszámmal és szintidővel, most már ezt a célt lehet szemlélni a reggelink és vacsoránk közben:D

Ez lett a "műveleti központ". A futással párhuzamosan az ételeket italokat is ki kell kísérleteznem, mit és hogyan visel a gyomrom hosszú terhelés alatt.

Zsuzsi lesz a frissítőm, így a legjobb társaság biztosítva is van. Autóval fog előre menni, úgy 15 kilométerenként vár majd rám. Éjjel meg inkább 3 óránként, hogy aludhasson, mert azért ez a feladat szerintem legalább olyan strapás mint maga a futás. Sőt, nekem csak futnom kell, ő viszont végignézheti az aszkézist, mikor az ember egyre elgyötörtebb, mufurcabb, mert az garantált, hogy ez lesz, előre is millió köszönet ezért.

Persze ahogyan a Fertő futás során, úgy a felkészülés során is vannak jó, jobb, meg kevésbé szakaszok, az elmúlt héten eléggé nehéz volt visszarázódni a rendszeres futáshoz, de továbbra is igyekszem a szokásos állhatatossággal tenni a dolgomat. A fáradtság/holtpont meg csak egy elmeállapot, nem annyira fizikai gyengeség, ezerarcú, de mindig elmúlik, csak menni kell tovább.