Télvége

Most, hogy a BSZM Félbalaton már kevesebb mint egy hónapra van, következzen egy kis összefoglaló a felkészülésről.

A téli alapozás kevésbé napos oldalai az előző posztban már meg lettek említve, kis keresztedzésképp Február első hetét a Francia-Alpokban töltöttem síeléssel, ami röviden összefoglalva - pihenőnap nélküli nyitástól-zárásig javarészt sípályán kívüli szűz hóban, vagy buckás terepen való csapatást jelentett - a térdemnek amolyan intenzív "pofozógép" jellegű próbatétel volt.

A sízésből hazatérve egy pihenőnap után folytattam az edzésterv szerinti futásokat. Az előző poszthoz képest változott az edzésterv, azaz a duplázós hétvégék a kapott BSI edzéstervnek megfelelően hosszabbak lettek.

A futásokra Zsuzsi is lelkesen elkísér, így sokkal könnyebben telnek a kirándulások beszélgetve, illetve ő gondoskodik arról is, hogy megfelelő időben megfelelő frissítés legyen.

Az első komolyabb "ráduplázás" a 17-18-i hétvégére esett, szombaton - ha már tél, a Bakonyt választottuk úti célul, Vínyéről a Hódos-ér völgyében majd a Zabolai úton futottunk a Kék-hegy aljáig, itt a letaposott havat hirtelen járatlan, sokszor térd al érő hó váltotta. Tovább cifrázták a helyzetet a hó alatti pocsolyák és a sár, sajnos kamáslival nem készültünk így a bokánk meglehetősen "vacogott" a folyamatos havas "borogatástól".

A Kőris-hegy csúcsa alatt aztán letértünk az országos kék jelzésre és ezen futottunk-csúszkáltunk le a lokátorhoz tartó útelágazáshoz, ahol a régi Kis-Szépalma turistaház állt (évekkel ezelőtt elbontották).

Itt a Zabolai-úton haladtunk egy kicsit, majd jobbra tartva Ménesjárás puszta érintésével Porvára értünk.

Innen a Hódos-ér felső völgyében (Porva környékén újra élnek hódok a róluk elnevezett vízfolyásban, rágásnyomaikat sok helyen látni) futottunk északi irányban, itt ismét járatlan és meglehetősen vizes hó fogadott minket.

Később a sárga kereszt jelzésen másztunk át a Cuha szurdokba a Porva-Csesznek vasúti megállóhelyig. Még vagy hatszor kereszteztük a patakot futás közben, az utolsó három átkelésnél már nem óvatoskodtunk és ahogyan az év melegebb szakában, úgy most is átfutottunk a jéghideg Cuhán.

Vinyén a kocsinál természetesen azonnal száraz zokni és cipőcsere következett.

Vasárnap némileg fáradt lábakkal, de derekasan futottunk egy 35 kilométeres karikát a szigetközi bicikliúton (Győr-Zsejkepuszta-Győr, visszafelé Zámolytól a töltésen, hogy meglegyen a táv), ez jóval kevésbé eseménydús, de annál több kitartást és monotóniatűrést követelő futás volt.

A rákövetkező hétvége ismét egy duplázás következett, szombaton Győrújbarát-hegyről induló és oda visszatérő 30 kilométeres kör, 190 méter szintemelkedéssel, vasárnap pedig Győrből Mosonmagyaróvárra vonatoztunk, hogy a beígért szibériai hidegben (szerencsére oldal és hátszélben, napsütésben) a szigetközi bicikliúton visszafussunk Győrbe, ez 41 kilométer futást jelentett.

Ezeknek a futásoknak a legnagyobb haszna az, hogy az erős erőnléti alapok építése mellett fejben is felkészíti az embert arra, hogy milyen elindulni fáradtabb lábakkal és fejjel egy hosszú futás után egy még hosszabbra  - viszont mint sok minden más, ez is megszokható.

Ezen a héten pihenős szakasz van, mindössze négy rövid futással (8-8-15-15), majd következik a felkészülés legkeményebb (100 kilométeres) hete négy futással (15-15-30-40), ezt aztán egy lazább hét követi, majd a Balaton Szupermaraton hete.

A két nap alatt leküzdésre váró táv is hosszabb lett időközben (szombaton 43, vasárnap 51 kilométer).

Időközben Zsuzsinak köszönhetően sikerült egy átadandó nevezésre is lecsapnom az UTH Szentendre Trail-re, így itt együtt futhatunk a Szentendre - Visegrád - Szentendre 54 kilométeres távján 1651 méter szintkülönbséggel.

A BSZM után az erre való rákészülés következik, ahol a ráduplázós hosszú hétvégi futások helyett a hosszú terepfutásoké és és az emelkedőn való résztávozásé lesz a főszerep.