Tél

Hosszú kihagyás után ismét blogbejegyzés - a szünet oka, hogy nem történt túl sok említésre érdemes dolog, ami persze sokszor inkább jó, mint rossz.

Még a tél beállta előtt befejeztem a ház hőszigetelését, közben sikerült összeszednem egy jó kis teniszkönyök-váll együttest a jobb kezemben, mikor ez eléggé fájós volt, kevesebbet dolgoztam karral ezen az oldalon, így rendre meghúztam a bal oldali combtő környéki izmokat.

Nagyon kellett figyelni, hogy rendesen meglegyen a mozgásom szimmetriája futás közben.

Mivel a futó önbizalmam továbbra is megtépázott maradt, be kellett illesztenem még egy hosszabb futást az év vége előtt.

Pont kapóra jött az idén először megrendezésre kerülő szolnoki Winter 100-nevű verseny. 10 kilométeres kör, sík terep, 10-20-50 és 100km-es távok.

A verseny vasárnap volt, szombat estére foglaltam szállást a versenyközpont közelében, reggel így jól kipihenve, bereggelizve mehettem a rajthoz.

A 100-as távon kb. 15-en indultunk, a többi táv indulóival együtt is igencsak családias volt a hangulat.

Eddig még csak átutazóban jártam Szolnokon, most volt alkalmam kicsit jobban megismerni a várost, legalábbis a 10 kilométeres kör környékét.

A tiszaligeti Tisza-híd város felőli hídfőjétől indultunk folyásiránnyal megegyezősen a folyó jobb partján.

Előbb egy gyaloghíd alatt, majd egy régebbi, már romos gabonarakodó mellett vitt az út.

Ezt követően jobbra egy szabadtéri repülőgép kiállítás/múzeum mutatta magát, helikopterekkel, vadászrepülőkkel, majd egy valószínűleg a vízügyhöz tartozó tároló terület, mindenféle árvízvédelmi kellékkel.

Ezt elhagyva jobb oldalt a töltés aljában egy félig elbontott autó díszelgett, aztán következett egy erdős-mezős terület, jobbra szennyvíz tisztítóval, majd a köztes frissítő állomás és a balra forduló út átvitt a Tisza fölött.

A túloldalon a forgalmas főút mellett hosszan ívelő bicikliúton futottunk, majd a balra lévő bevásárló központok után az út is balra fordult és a hosszú egyenes végén már látszott a körforgalom közepén emelvényre rögzített Mi-2-es helikopter, azt elhagyva az ártéren vitt át az ún. "százlábú" híd, amelynek valójában kb. 20 lába lehetett, aztán következett a Tisza híd ismét és a végén balra visszafordulva a rajt/cél terület.

Na ezt kellett 10x lefutni. Eléggé hűvös volt, a szél is fújt és a futás sem ment túl jól úgy a harmadik körig, aztán csak bemozogtam magamat.

Sok minden nem történt, gyakorlatilag az első 1-2 kör után egyedül futottam és ez végig így maradt.

Ami említésre méltó volt, hogy talán a harmadik körben a szennyvíztisztító telep épületéből egy igen ismerős röpképű madár keresztezte az utamat, azt hittem rosszul látok, mivel ez összetéveszthetetlenül egy búbos banka volt, amely a különleges tollazatán, fejdíszén és hangján kívül attól is különös, hogy vonuló madár, ráadásul a későn érkező (május) és korán távozó (szeptember) fajtából.

A madár leszállt a töltésoldalba és ott keresgélt, közben fel-felrepülve villogtatta a tollait. A verseny után madármegfigyelős csoportban fel is tettem az észlelést és rögtön jött visszaigazolás, hogy ezt a madarat is többen látták, valamint több helyen láttak már áttelelő példányokat tehenészetek környékén, mivel az ilyen helyeken biztos menedék és élelem is van egész télen.

Az ötödik körben a kör felénél rendőrautók, mentők húztak el mellettem szirénázva, majd láttam, hogy a bevásárlóközpontoknál két autó ütközött és repült le a szántóföldre, szerencsére nem a mi oldalunkon, hanem a másikon. Az utolsó körre végeztek a helyszíneléssel, romeltakarítással.

Az utolsó három körre szépen rám sötétedett és az első két helyezett le is körözött. Igyekeztem elfoglalni magamat, de összességében határozottan unatkoztam és nagyon nem akartak fogyni a körök úgy az ötödik és a nyolcadik kör között.

Két kör kivételével minden körben megálltam a célban frissíteni, illetve kis vizet ittam a köztes frissítőnél is, de nem bonyolítottam túl.

A vége 105 kilométer lett, én voltam az utolsó a pályán, mivel csak hatan fejeztük be a versenyt. Alaposan bevacsoráztam majd hazavezettem.

Az év végéig már csak futogattam, kiengedve, de úgy belőve, hogy pont meglegyen a 4000km a 24-es évre.

A télre tervben volt több dolog, először is autócserék, két okból, egyrészt mert tavaly nyáron láttuk az ausztriai nyaralásunk alkalmával, hogy milyen sokan űzik azt a nyaralási (de sokaknak életmód) formát, hogy nem költenek szálláshely foglalásra, hanem egyszerűen egy többé-kevésbé berendezett kisárúszállítóval-kisbusszal (innentől "campervan") indulnak útra, amibe tetszés szerint az ágyon kívül komplett kis konyhákat, zuhany lehetőséget építenek.

Ezzel a megoldással azon kívül, hogy megspórolja az ember a szállásokra költött pénzt, megszabadul a szállásfoglalás gondjától mind a hely, mind az időpont tekintetében, azaz ha olyan az időjárás és a kedv, akkor megy a hegyekbe, ha meg amolyan, akkor lemegy a tengerhez.

A Spartathlon alatt az is kiderült, hogy Poór Peti már eléggé komolyan utazik ebben a műfajban, így volt alkalmam ötleteket gyűjteni.

Mivel a dolog úgy állt, hogy volt otthon egy kombi és Zsuzsinak egy eléggé kis hatótávú (~150km) elektromos autó, kicsit átstrukturáltuk a járműparkot.

A campervan projekthez beszerzésre került egy kilenc személyes kisbusz, így el tudtam adni a kombit, Zsuzsinak pedig egy már teljesen élhető hatótávval (400+ km) rendelkező elektromos autó került a tulajdonába, hogy úgy általában ne legyen probléma azzal, ha el kell indulnunk bárhová. Aztán eladtuk az eddigi elektromos autót is.

Dióhéjban, mivel gyakran adódik a "miért pont elektromos?" kérdés - azért, mert a hagyományoshoz képest szög egyszerű, erős, agilis, csendes, szagtalan, egyelőre nincsen rá teljesítményadó, elenyésző a szervíz költség és nem kedvezményes árú árammal töltve is kb. 2 liternyi üzemanyag árának megfelelő áramot fogyazt el 100 kilométeren.

Ez a sok keresgélős adás/vételes projekt azért rendesen szívta az energiát, de szerencsére túl vagyunk rajta.

A kisbusz campervanná alakítása megkezdődött, erről majd kerülnek fel bejegyzések a blogba.

Ami csak tervben volt az az, hogy majd sokat túrasízek, meg síelünk a télen, mivel azonban ezen a télen egyszerűen nem volt hajlandó megfelelő mennyiségű hó leesni a 300 kilométeres körzetünkben, ahol pedig mégis, ott hatalmas tömegek síeltek, ez idén kimaradt.

Már nincsen bennem akkora vágyakozás, hogy elinduljak bárhová úgy, ha nincsen elég hó, igaz ilyen szezont sem láttam még, mióta síelek és eléggé régóta síelek (1992), na sebaj, majd jövőre.

Így persze eléggé egyhangúan alakult a tél, leginkább amolyan semmilyen időjárás volt, ami nem tudja eldönteni, hogy most tél akar lenni, tavasz, vagy még ősz.

Ez a futás tekintetében sem hatott túl motiválóan, más választásom nem lévén szépen leszegtem a fejemet és daráltam, darálom a kilométereket.

Most már persze látszik a fény az alagút végén, mert már csupán alig több mint egy hét és itt az év nyitóversenye, a BSZM, ami persze nekem az UB-re való felkészülés hosszú edzésének is számít.

Az biztos, hogy idén legalább felkészülve érkezem a BSZM-re a tavalyival ellentétben, azt persze nem állítom, hogy könnyű lett volna munka előtt, hajnali, vagy munka után, kora esti sötétségben róni a kilométereket, de szerencsére minden "ma miért ne fussak" kifogáskeresést csírájában elfojtottam.

Pláne, hogy mostanában pl. a hajnali futásoknál még a kabát is rámfagyott a végére, olyan hidegek köszöntöttek be, még három pulóverben, dupla kesztyűben sem volt melegem.

Volt pár dögrovás is, a karácsonyi szünet első hetét valami lázas-influenzás döglődéssel töltöttem, ami nagyon hasonlított ahhoz, mint ami a Spartathlon előtt kapott el, február elején pedig egy jó kis Norovírust sikerült felszedni, ami bár rövid időre ütött ki (36 óra), viszont olyan intenzitással, hogy a fejemet alig bírtam megemelni, ez aztán pár nap eltéréssel Zsuzsit is ledöntötte.

Minden jó, ha jó a vége, jó erőnléttel, zéró sérüléssel/fájdalommal, motiváltan várom, hogy kezdődjön végre a versenyszezon.

Végezetül - kezd megépülni az ágy a lakóautóba. Kivettem az üléseket, majd két pallóval "ráálltam" az ülésrögzítési pontokra, ehhez kellett felsőmarózni és U alakú csavarokat hajlítani menetes szárból. Erre épül az ágy, ami majd fésűszerűen kétszemélyesre lesz nyitható, itt tartok most.