Szántód-Tihany Ultra 2017.06.17

A történet a kora tavasszal megfutott életem első ultrája (Balatonberény-Zamárdi 57km 97kg) után két nappal kezdődött, mikor megfogalmazódott, hogy ha a fogyás amit elkezdtem, jól megy és javulás hoz, akkor ki akarom próbálni "mennyi lehet bennem".

Az első terv az volt, hogy Siófokról futok Füredre és vissza hajó, a késői hajóindulások miatt (nem szeretem a hőséget), jött az ötlet, hogy akkor legyen Szántódrév-Tihanyrév futás, az első komphoz igazodva. Mivel a hat órás kompot is későinek éreztem egy ekkora távhoz, a végső terv a következő lett:

Éjjel 12kor elindulok Győrújbarátról Szántódra, ott van ingyenes parkoló, ott hagyom a kocsit, körbefutom a Balaton keleti medencéjét és Tihanyrévnél fejezem be, onnan pedig a komppal vissza Szántódra.

Kellően elvetemült terv lett. Az UBs csapatba kerülésemnek hála - még a rajt előtt megkértem Bellus Krisztina-t hogy kísérjen ezen a futáson biciklivel, mert ezt nem akarom egyedül végigcsinálni.

A súlyom talán túl sokat is csökkent, tegnap 87.7kg lett a mérlegelés, ez már a célsúlyom, április eleje óta kb. 15kg-t dobtam le.

A fél 12-es kelés után éjjel 2-re értünk Szántódra, út közben tucat rókát, görényt, őzet sikerült elkerülni a Bakony útjain, de döbbenetes mennyi állat mászkál ilyenkor összevissza:)

2:20 perc - ekkor indultunk meg Szántódról, erős északnyugati szél miatt inkább a belsőbb hosszú egyenes utakat választottam a futáshoz. Nem is volt baj, hogy itt sötét volt, mert eléggé ingerszegény környék futás szempontjából.

Zamárdin és Széplakon át következett Siófok majd a döbbenetesen hosszú Szent László utca (gyermekkorom nyarainak helyszíne - hazai pálya),

Siófokon a szórakozóhelyekről hazafelé dülöngélő arcokat kellett széles ívben kerülni, soha nem tudni melyikből jön elő az állat...

Jött Sóstó, majd a világosi feljáró - kegyetlenül meredek:)

Az UB-s 5:40es csapatrajtunk időpontjában hagytuk el a Club Aliga bejáratát

Fent a magas parton aztán az addigi szélvédettség semmivé lett, szabadon döngetett a viharos szél és csupán 14 fok volt...szép nyári nap.

Totálisan amatőr módon csak pólót hoztam, sem hosszú ujjú felső, sem széldzseki, így Kriszta adta oda az ő széldzsekijét, hogy ne fagyjak le, hálás köszönet, kölcsönkabát visszajár:) Utána pedig lelkesen bizonygatta, hogy ő nem fázik így sem (de).

Itt hagytam el a 30km-t, majd következett az akarattyai hosszú mászós utca, majd gyors ereszkedés Kenesére.

Kenese után a szélvédett hosszú erdei kerékpárúton már éreztem kis fáradtságot, de sikerült átlendülni rajta. Fűzfőnél átléptem a maratoni távot (ötödször tavaly április óta) és végre "megérkeztem ultrába" - megnyugtató érzés:)

Almádiban bedobtam egy redbullt, kisütött a nap, nyáriasra váltott az idő, végre lett haszna a napkrémnek. Itt már a tó is barátságosabb arcát mutatta, türkizkék, fodros hullámok, bárányfelhők.

Következett az eléggé egyhangú Káptalanfüred - Alsóörs, itt már 50km-en túl teljesen kisimulva, jól ment a futás, semmi bajom nem volt, sem gyomorral, sem hidratálással, anyagcserével, sem erőnléttel.

Alsóörsön megettem egy szendvicset, ezen kívül végig High5 pezsgőtabival hidratáltam, meg kispercet, meg sótabi, meg 2x Kálcium - Magnézium, 2x L-Carnitine. Illetve 2x kóla, mert azt nagyon tudom kívánni ilyenkor. Plusz 2x tejkaramell:) Meg zabpelyhes sajtos (köszi) Meg vagy 5 banán.

Alsóörs után már gyorsan következett a csopaki fakapu, aztán a strand, a kertmozi, a halas kút (vízvétel), majd fel a világbüfé felé VÉGRE Füred (ez már majdnem Tihany:)).

Bent a Tagorén ezer ember, Füreden átléptem a 65km-t, innentől viszont már a bal térdhajlítóm vacakolt kicsit, így a jobbot terheltem, azon meg a külső talpél fájdult meg. Itt túlélő módba kapcsoltam magamat.

A Tihanyi félsziget oldalában még egy kis hegymászás és VÉGRE - a rév, siker, öröm bódottá!

Nézett is a nép mit sántítok össze vissza, hisze csak futottam :)

A tihanyi révnél míg a jegyeket megvettem, Kriszta előrántotta a táskából a számomra készített meglepetés vázát...KÖSZÖNÖM!! Kész, nem semmi, hogy végig is cipelted körben:):) Nagyon hálás vagyok azért, hogy ennyire jól kísértél, dumáltunk mindenféléről, ment az ugratás, hogy marha lassú vagyok, szedhetném a lábamat, hogy sportértéke is legyen ennek a futásnak ha már képes voltam éjfélre tenni az indulást:):):) és eszembe ne jusson 60km előtt nyüsszögni, meg az után sem.

Az utolsó 10Km kivételével (mert az fájt) örömfutás volt, még aludnom kell erre, hogy egyáltalán számomra is átjöjjön, mi is volt ez az egész.

A második ultrám:

75.9Km, 8:18:53, 6:34/km 264m szint, és persze laza 9000 kcal :):):)

Most úgy érzem nem akarok egy darabig hosszút futni, ennél hosszabbat pedig tényleg nem....aztán majd meglátjuk:) Kifutottam magamat:)