Suhanj 6 órás éjszakai futás 2017.08.13

A hét elején - lévén a hétvége üres volt programilag - merészen beneveztem a Suhanj 6 órás horányi versenyére, "hadd szóljon" alapon, lévén a kondimat rendben levőnek találtam, hosszabb futások is voltak mostanában, hát miért ne próbálnám ki ezt.

Maga a műfaj (1km-es szakaszon odavissza futni hat órán át - 1 kör = 2Km) számomra teljesen ismeretlen volt, fogalmam sem volt arról, hogyan fogm bírni a monotonitását, illetve mire elég az a két ultra (56Km, 76Km) amit eddig "maszekban" lefutottam.

Szép Duna-parti autózást (Győrből végig a Duna mellett visz az út) követően szombat délután négykor már felvertem a sátramat Horányban a Szentendrei szigeten lent a szabadstrandon és megkezdtem az előkészületeket (evés és semmittevés:)) az estére.

Az idő nem volt túl meleg de nagyon erős szél volt. A rajtcsomag felvétele után este kilenckor próbáltam aludni pár órát, de olyan szinten döngette a szél a sátrat, hogy ebből gyk. semmi sem lett. Érdekes, hogy az egész országban mérsékelt volt a szél, kizárólag a Dunakanyar környékén voltak majdnem 100Km/h-s lökések, vitte a port, meg a díszleteket és mindent.

11kor aztán véget vetettem az alvás próbálkozásnak és beöltöztem futónak majd kitettem az egyéni frissítésemet és megpróbáltam kishalként elvegyülni a komoly ultrások között.

Éjfélkor megvolt a rajt, 5:40es tempót tűztem ki célnak - amíg megy. A mezőny hamar széthúzódott, a sötét miatt gyakorlatilag nem volt annyira unalmas a pálya, de úgy éreztem mintha folyamatosan ugyanott lennék (ez végül is így is volt:))

Két órás félmaraton és 3 órás 30Km még megvolt, majd aztán szépen lassultam, négy és fél öt között eső is volt, ezen kívül nem sok minden történt, köröztünk rendületlenül.

Hozzászoktam, hogy a váltók a verseny végéig elhúznak az ember mellett, ezzel nem kell foglalkozni, a Suhanj alapítvány emberei akik a gyerekeket tolták körbe-körbe emberfeletti munkát végeztek, óriási tisztelet ezért!

A frissítőpont bővelkedett minden földi jóban, az összes pályaőr és felügyelő végig bíztatott mindenkit, nagyon jó szurkolás volt!

Magamban nagy célt nem fogalmaztam meg, talán csak annyit, hogy fussam végig a hat órát (teljesült) és legyen azért meg az 50Km (teljesült).

Három dolog hátráltatott, a legkomolyabb, hogy mivel egy irányba futunk az út két oldalán oda-vissza, ezért az út "teknőspáncél" alakja miatt (középről kifelé lejt) a bal láb folyamatosan magasabb pozícióba érkezik és onnan is indul, mint a jobb, ezt már másfél óra múlva éreztem a csípőmön, a végére pedig már nagyon megfájdultak a forgóim.

Gyomor - hát az sem volt teljesen rendben, mivel a rendes bioritmussal szemben megy az, hogy éjféltől reggel hatig futok és közben eszemiszom is (ki is kellett állni kicsit - futó dolgok...)

Illetve, hogy a mellbimbó leragasztás - a jobb oldali két óra után leesett, szerencsére nagyon finom anyagú felső volt rajtam nem dörzsölődött ki durván de zavart - a bal oldalit alig bírtam letépni....a fene sem érti ezt.

Fél öttől már nagyon vártam a végét, álmos voltam, a motivációm is elfogyott, jöttek a gondolatok, hogy mi a francért csinálom éppen ezt most, semmi értelme, nem is okoz örömet stb...szóval minden amit nem kíván az ember - a fájdalmak miatt.

Az utolsó fél órában már csak vánszorogtam, a vége 53.3Km lett ami a 72 egyéni indulóból a 36ik helyre volt elég.

A verseny lefújása után gyors átöltözés és a kimerültségtől vacogva bújtam a sátorba, ahol be is ájultam, reggel nyolckor a túloldali alsó-gödi csónakházból átdübörgő zene ébresztett (deszpaszító...mi más?), átmászva a versenyközpontba ott már a horányi piac fogadott, nem sok minden emlékeztetett arra, hogy itt az éjjel futóverseny volt.

Reggelire ettem egy jó hamburgert itt, kicsit körülnéztem, összepakoltam a sátrat és hazajöttem, most kell némi idő (és sok alvás) ami majd még jobb élménnyé teszi ezt a futást - de ez a rövid pályás sok órás körözés nem lesz az én műfajom.