Prológus a Balatonhoz

Lassan már csak egy hét választ el a Balaton Szupermaraton félbalaton távjának rajtjától, az idei évben az összes futás az erre való készülésről szólt, az összes hétvégi ráduplázást lelkiismeretesen megfutottam, ebből a két utóbbi már tényleg hosszúnak volt nevezhető a szombati 30 és a vasárnapi 40 kilométerrel.

A múlt hétvégére a tavasz is beköszöntött egy meglehetősen éles váltással, nem sok időt hagyva az akklimatizációra.

A szombati munkanap miatt az utolsó ráduplázás még érdekesebb lett, hiszen a 30 kilométert szombaton délután, a 40 kilométert pedig vasárnap délelőtt kellett megfutni, így jelentősen lerövidült a regenerálódásra szánt idő.

A szombat délutáni futást Győrből indítottuk, Gönyű felé indulva a kerékpárúton - feltűnő (elkeserítő) volt az út melletti szemét mennyisége (gyakorlatilag kizárólag pancsolt boros PET palack). Győrszentiván kertvárosnál aztán átkeltünk a mostanra átadott keleti elkerülő éppen festés alatt álló Mosoni-Duna hídján, majd a még lezárt elkerülő út aszfaltján futottunk a Győr-Vámosszabadi útig, kihasználva ezt a vissza nem térő alkalmat.

Az útszakasz nem túl változatos, az enyhe hátszél miatt a kb. 20 fokot még melegebbnek éreztük. Az elkerülő végi körforgalomtól egy, a frissen elolvadt hó miatt még nagyon saras földúton futottunk be Győrújfalura.
Innen a már unásig ismert útvonal következett, kerékpárút Győrzámolyig, majd a töltésen vissza Győrbe, Zsuzsival végigbeszélgettük a távot (ahogyan szoktuk) és ismét felügyelte a frissítésemet.

Persze a végén megint nyisszogtam egy kicsit neki - amiért ezúton is köszönet, hogy elviselte:) mint sokan leírták már, a hosszabb futásokon akkor megy a nyígás nekem is a fáradtságról és mindenféle vélt vagy valós kínokról, ha van kinek előadni (emberi gyarlóság) :)

Pedig az ő térde tényleg tud fájni és ennek ellenére tántoríthatatlanul futotta végig velem a felkészülést, miközben persze próbáltam erről lebeszélni és óvni egy esetleges sérüléstől - mégiscsak végtelenül hálás vagyok, hogy megkönnyítette a kilométerek legyűrését, ráadásul az én tempómban annak ellenére, hogy ő sokkal gyorsabb futó nálam.

Másnap a futást összekötöttük családi programmal, így autóval érkeztünk a "tett színhelyére" a Somló lábához Somlószőlősre.
Aznap szelesebb, felhős-napos ideális futóidő köszöntött ránk.

Somlószőlősről ismét belecsaptunk a sárba, Iszkázra egy gyakran futhatatlanul sáros földúton vágtunk át, szerencsére mindig akadt maradék hófolt is a cipőtisztításra illetve a sár sem volt túl ragadós, cipőlehúzós fajta.

Iszkáz előtt egy rét szélén hatalmas rudli szarvassal is találkoztunk, illetve az út melletti bozótosból is felriasztottunk egy őzet és egy fácánt.

Iszkázról szinte forgalommentes aszfaltúton futottunk vissza a Somló nyugati lábához, innen pedig délről kerültük meg a hegyet a hegy lábánál haladó gyönyörű borúton, megcsodálva a futurisztikus Kreinbacher pincészetet és gyönyörködve a hegyi kápolnákban és a rengeteg különböző stílusú kis présházban valamint a hegy által nyújtott panorámában.

A hegy keleti oldalán a Szent-Márton forrás kivezetett vizéből frissítettünk, mert eddigre eléggé megfogyatkoztak a folyadékkészleteink.

Innen visszafutottunk Somlószőlősre (20 km), ahonnan Zsuzsi autóval és pedig futva folytattam az utat. Miután feltöltöttem a készleteimet földúton futottam át Dobára, megnéztem a kastélyt, átkeltem a Hajagos-patak hídján és a dobai erdőbe értem. Itt előbb Noszlop felé, majd a piros jelzésen északnak tartva futottam.

Az erdőben sok helyen zajlott még fakitermelés és rengeteg volt a vadászles (szerencsére vadász nélkül). Az út is csak mérsékelten volt sáros. Az erdőn átvágva értem ki a Noszlop-Nagyalásony aszfaltútra, innen ezen futottam. Forgalom szinte egyáltalán nem volt, de eldobált sörös - energiaitalos doboz az út szélén annál több:(

Nagyalásony előtt gyönyörű rálátás nyílt a távoli Schneeberg hófedte csúcsára.

Nagyalásonyban a Ludas vendéglőben ittam egy kólát, közben a békésen ebédelő családok megcsodálták a furcsa betérő szerzetet:) , majd Dabronyon át futottam be Nemesszalókra - az aznapi futás végállomására, ahol aztán Zsuzsi édesanyja jóvoltából vasárnapi ebéd várt - rám is fért az energiapótlás, valamint a sok édes gél után igazi élmény rendes ételt enni...ráadásul ülve:)

Összességében elmondhatom, hogy a ráduplázások jól mentek, fáradtan elindulni nem túl felemelő, de aztán hamar rááll az ember. Említésre méltó sérülés/fájdalom/probléma nem jelentkezett a felkészülés során. Sikerült kikísérletezni a megfelelő frissítéseket is, bejáratni a futózsákot, beosztani az erőt, így mindenféle fenntartás nélkül - de nagyon várom a kétnapos megmérettetést.