Most jól jött ki a lépés - BSZM 2025
A tavalyi jó tapasztalatoknak köszönhetően nem volt kétséges, hogy az Ultrabalaton hosszú edzéseket - sorozatterhelést idén is a BSZM-en fogom lefutni.
Ezúttal egyedül indultam, a verseny alatt Csepregi Ákosék vendégszeretetét élvezhettem többed magammal Keszthelyen.
Időjárás tekintetében nagyon sok esélyes volt a korai időpont, hiszen normális telek esetén ilyenkor még simán lehetett volna hó, havazás, vagy akár részben/teljesen befagyott Balaton.
Viszont ez a tél is messze állt attól, amit régebben normálisnak hívtunk, így egy keményen fagyos hét után szépen beindult a tavasz, a verseny hétvégéjére pedig zavartalan napsütés és az időszakhoz képest jóval melegebb hőmérséklet ígérkezett.
Első nap.
Csütörtök reggel elautóztam Siófokra, felvettem a rajtszámot, rengeteg ismerőssel találkoztam. Bogár Janival és Szabó Bélával beszélgetünk kicsit, a partról megcsodáltam a tavat. Érdekes volt, hogy már ekkor is a parttól távolabb az épületek között kellemesen megmelegedett a levegő, de a parton a tó felől érkező hideg levegő miatt sokkal frissebb volt az idő.
Ilyenkor különösen érvényesül a 6-8 fokos víztömeg nappal hűtő, éjjel fűtő, kiegyensúlyozó hatása.
Papp Tuma Attila (innentől "Tuma") szólít meg, hogy lelkes olvasója a blogomnak és szintén az UB előtti hosszú edzéseket tervezi itt megfutni.
A rajt után szépen betöltötte a vízpartot a rengeteg futó, idén némileg jobb állapotba volt hozva a vízparti sétány.
Következtek a szállodák, a gyerekkori nyarak színhelye a mólókkal, majd a szállodasor (Petőfi sétány), a kikötőnél a büfésor, Sió híd a zsilippel és máris Széplakon voltunk.
Itt egészen Szántódig továbbra is nagy építkezések folynak, ahol régen széles vízparti szabad területek voltak erdőkkel, nádassal, mostanra teljesen be lett építve.
A régen a parti övezet jellegzetességét adó barátságos kis nyaralóépületek nagy számban kerültek itt lebontásra.
Zamárdi strandon a parton futunk, süt a nap, nagyon párás a levegő, csak homályosan látszik a közeli tihanyi-félsziget.
Nyári cuccban vagyok, az idén először futok rövidnadrágban és pólóban, igaz erre a napra azért a szoktatás miatt karszárat is húztam, amit aztán letűrök, elrakok egy-két óra futás után.
Szántód után aztán hosszú platánfa sorok következnek, ez Balatonföldvár és a Kvassay sétány.
Balra a magas part megjelenése jelzi, hogy Szárszóhoz közeledünk. Szárszón Őszödig, egyenes utcák vezetnek, hol a házak között, hol a vasút mellett.
A frissítést nem gondoltam túl most sem, 5 gél került az övbe, két kulacs izóval (hihetetlen, de ez még mindig a Spartathlon frissítésen utolsó maradéka). Zsepi, telefon, zene, kész.
A frissítőkön megállok enni-inni, utánatölteni ha kell.
A futás jól megy, érzem, hogy idén azért jobban felkészülve álltam a rajba, mint tavaly. Persze első napon még messze nem lehet levonni messzemenő következtetéseket a teljes versenyre nézve.
Őszöd után Szemes, hangulatosan kanyarog a magas part alatt a bicikliút, felettünk a hajdani "bolondvár" magaslata.
Szemes vége felé végre ismét a parton visz az út, a jó idő már kicsalta a sétálókat, horgászokat is, de alapvetően nagyon csendes a part, még a szezonra felkészítő munkálatok sem kezdődtek meg sok helyen.
Szemes vége - az UB-n eleje, egy hosszú, vasút melletti egyenes, ahol nincsen közvilágítás, ez az UB legsötétebb szakasza, most hét ágra süt a nap, de a egymás után következő hosszú egyenesekhez azért kell a motiváció.
Bár most nincs itt Kriszta, aki ilyen távnál szokott kb. megelőzni, mégiscsak van egy (Nevelős) Kriszti mögöttem, akit férje, Laci vár a frissítőknél. Kriszti pályafutását már régóta követem, nagyon erős fejben is, ezt már láthattam számos versenyen, okos, türelmes építkezés után jutott el az egyéni BSZM-re, amit bölcsen választott az első egyéni UB-ja felkészítő versenyéül.
Laci lelkesen végigfotózta a versenyt, ezúton is köszi a rólam készült képeket!
Lelle és Boglár - Lelléről már látni a boglári várdomb fenyőkkel borított bozontos fejét, hamarosan oda is érek, a fonyódi várhegy mellett ez a másik, déli partra szakadt vulkáni tanúhegy.
Boglárt elhagyva kis hídon fut át a mezőny, van kilátás is, ez a Szentgyörgyi csatorna hídja, ezen a bal kézre eső berek vizét emelik szivattyútelepen át a Balatonba. Ez a csatorna a határ Boglár - Jankovich-telep része és Fonyódliget között, a hosszú egyenes az Erzsébet-tábor mellett már Fonyód.
Aztán jön a hab a tortán, az Árpád-part, az egyik legszebb partszakasz, szemben a tanúhegyekkel, a fejjel lefelé fordított levesestál alakú Badacsony, mögüle jobbra kikacsint a Szent-György hegy tömbje, majd a hetykén meredező csúcsos Gulács, mellette pedig az Örsi-hegy zárja a panorámát. A Csobáncot és a Tóti-hegyet ebből a szögből az Örsi-hegy takarja
Az Árpád-part után már csak egy kis vasút melletti célegyenes és meg is van az első etap.
Jól vagyok, kicsit valószínűleg le is pirultam. A tavalyi időmnél majdnem 20 perccel mentem jobbat, de ez a verseny persze nekem nem erről szól, hanem arról, hogy csak végig kell csinálni, kiélvezve minden percét.
Ákos anyukája Gyöngyi már vár, átpakolom a szervezők által idefuvarozott holmimat az autójába, közben almás pitével, hatlapossal és egyéb földi jókkal vagyok kínálva - ezt nevezem all inclusive ellátásnak! A célban kapott mentes gyümölcsös sörrel, nyújtogatva várom a többieket.
Kriszti közvetlenül mögöttem érkezik, ha nem üti meg a hirtelen meleg, valószínűleg előttem ért volna be.
Miután mindenki beérkezett, irány Keszthely. Elfoglaljuk a szállást, zuhany, majd boltba vagyunk fuvarozva, reggeli beszerzés okán. Ezt követően egy közeli pizzériában fejezzük be a napot szénhidrát visszatöltéssel és hidra(sör)tálással.
Ákoséknál hárman vagyunk Boros Ricsivel aki kis csapatunkban az elit tempójú futókat képviseli, illetve én és Mata Laci, plusz Ákos, a szomszéd szálláson pedig Melinda és Mónika akik párosban futják a versenyt.
Második nap.
Éjjel jól aludtam, attól eltekintve, hogy reggel alig tudtam balra nézni mert elfeküdtem a nyakamat :D
Korai kelő vagyok, csendesen megreggeliztem, pakolgattam, heverésztem. Azért éreztem a lábaimban az előző napot.
Fél tízre mentünk vissza Fonyódra a 10 órás rajtba, meglehetősen friss idő volt, de most teljesen nyárira vettem a figurát és milyen jól tettem.
Ez a BSZM királyetapja, a leghosszabb táv a négy közül és sokak szerint eleve a legnehezebb a második nap, már ami a reggeli nekiindulást illeti.
Kicsit kocogok a mólón bemelegítésként.
Kettesével lettünk indítva, így jól eloszlott a tömeg, egyből a fonyódi Várhegy mellett előbb fel majd lefelé tartó kerékpárúton kezdünk, csodaszép kilátással a túloldalra. A vízen kacsa csapat, így messziről láttam, hogy egy rakás szárcsa, kontyos és barátréce úszkál a hullámokon.
Külön érdekesség, hogy még előre nézve a túlparton már látszik Szigliget is - na odáig kell futni.
Bélatelepen átváltottunk a vasúton, majd jöhetett a hosszú, ívszerűen jobbra hajló útvonal Fenyvesen és Máriafürdőn át.
Itt olyasmikkel foglaltam le a gondolataimat, hogy a házakat nézegettem, van itt minden, jól megfér egymás mellett a panel elemekből összerakott ház, a nádfedeles, klasszikus parasztház, az alpesi stílusú "Ponikléc" faház és a nyaralók számtalan formája.
Alig mozognak még csak páran a nyaralók körül, nagyon csendes az egész település.
Előbb itt is hosszú egyenesek jöttek, később viszont láthatóan íveltek jobbra az utcák, követve a vízpart vonalát.
Azt is kimatekoztam, hogy míg pl. a Siófok kelet, Siófok nyugat egyértelmű hely meghatározás, de pl. a Fenyves-alsó, Fenyves-felső és az összes településrész a parton, amelyet alsó és felső jelzőkkel is ellátnak, azt a logikát követi, hogy az északi tájolású térképen ugye a tó nyugat-keleti irányban átlósan ferdén helyezkedik el. A tó nyugati vége lent, keleti vége pedig fent található. Így ezen a vetületen a települések nyugati részei lejjebb, a keletiek pedig feljebb találhatóak, na innen akkor lehet, tudni, hogy pl. Máriafürdő-alsó az Máriafürdő-nyugati, míg Máriafürdő-felső, az Máriafürdő-keleti része.
Ilyen dolgokkal szórakoztatom magamat, többek között.
Fenyvesről Máriafürdőre érve a hosszú utca fölött feltűnt a berényi szőlőhegy és a rajta levő átjátszótorony, így erre fókuszáltam.
Végre elértem a Nyugati-Övcsatorna torkolatát, amely azt is jelzi, hogy lassan véget ér a "déli part város" és irány a berényi vadon!
A frissítéseken eszegettem, töltögettem a kulacsot, két kulacsnyi izóval és hat géllel indultam a napnak.
Az egész második napi futásra jellemző volt, hogy a gyomorom eléggé intoleráns volt a gélekkel és az izóval, meg kb. mindennel szemben, brutál módon puffadtam, nem volt jó a hasi komfortérzetem. Szerencsére a felszívódás rendben volt, nem volt problémám az energia utánpótlással.
Máriafürdő-Keresztúr után az évek (évtizedek) óta változatlan romos épületek alkotják a "vadon kapuját" (én kereszteltem el így) az úton, innen Keszthelyig vadregényesebb, elhagyatott szakasz következik.
Kezdett erősen melegedni az idő, de tegnap némileg megszokhattam már, szépen raktam a lábaimat egymás után.
Berényben sem történik évek óta sok minden, de ez nem is baj, nyugodt, csendes környék.
Laci várja Krisztit és készít fotót rólam:
A települést elhagyva pedig jó kis erdős, nádas helyeken visz az út. Látszik, hogy itt komoly vaddisznó forgalom lehet éjszakánként, sok helyen teljesen fel van túrva a bicikliút széle.
Gyorsan érkezik a Zala-híd, végre egy kis szintkülönbség. Fentről kitűnő kilátás Keszthely irányába. Lefelé jön Kriszti és lenyom mint a bélyeget, jó formában van!
A keleti partra fordulva Fenékpusztánál hűvös szembeszél érkezik, engem meg elkap a gépszíj és szépen nekiállok tolni neki, mert éppen jól esik, ilyen a runner's high, jó tempót megyek, ez nálam 6 percen belüli tempót jelent.
Fogyasztom a mezőnyt hátulról, egyre több a sétáló ember, motiváló az előzgetés.
Időnként fürge váltósok előznek - megfigyelés, az összes váltós lánynak jó illata van. Valószínűleg ugyanez nem mondható el rólam:D
Keszthelyen bezzeg van építkezés a parton, előbb a "Hankás szakasz" (itt szoktunk bandázni Hankával az UB-n) hosszú egyenese mellett épül a fene tudja hányadik óriás apartmanház, majd ahol régebben a parton vitt az UB szakasz, szintén nagy házak foglalják el a parti sávot.
Nem is bánom, hogy magam mögött hagyom ezt, végre következik a gyenesi erdős szakasz, majd ki a partra, aztán vissza a vasút mellé, kis mocsár, erdő és már magasodik is jobbra a Szt. Mihány kápolna.
Innen csak egy ugrás Györök, igazi "szeretem szakaszok", elhagyom a napi maratoni távot, örömmel látom, hogy a négy órás 40 kilométert is sikerült megcsinálni.
A szép-kilátó mellett emelkedő kerékpárutat becsülettel megfutom, aztán jön a gyönyörű kilátás a tanúhegyekre miközben egy hosszan elnyúló lejtőn futok.
Itt már vannak mandulafák az út mellett, a felső ágaikon pedig már kezdenek kipattanni a rózsaszín virágok, de a teljes virágzás még odébb van pár nappal.
Az Afrika-múzeum utáni Fekete-Kastély büfé továbbra sincsen túl jó állapotban, pedig ennél szebb helyen nem is lehetne, érdekes, hogy a Balaton-part körös körül tele van látszólag gazdátlan, az enyészet útjára lépett hajdani táborokkal, vendéglátó helyekkel, vállalati üdülőkkel, nincsen olyan település, ahol ne lenne egy-két ilyen hely.
Edericset elhagyva ráfordultam a célegyenesre, a végén már integetett a szigligeti vár. Ezen a szakaszon már sok minden nem történt, csak fejben kondicionáltam magamat előre arra, hogy most a célhoz bizony fel fogok futni, nincsen séta.
Tavaly a BSZM-en és az UB-n is több helyen víz alatt volt a kerékpárút itt, most a száraz tél miatt jóval alacsonyabb a tó vízszintje, így most nincsen ilyen gond.
Végre elérem a szigligeti leágazást, szépen felkocogtam, ráadásul a tavalyi időmön is javítottam nyolc percet.
Fent összevárjuk egymást a csapattal, jó a hangulat, aztán irány vissza Keszthelyre, veszettül éhes voltam. Este a pizzériában most a bolognai sertésborba mellett döntöttem.
Harmadik nap.
Éjszaka nem egyszer ébredtem fel arra, hogy hangosan korog a gyomrom, illetve mivel koffeines géleket is ettem, azért a mély alvástól eléggé távol állnak az éjszakai produkcióim.
Viszont, bár éjjel ha felkel az ember és lábra áll, hát azért érzi a futóműveket és ilyenkor eléggé nehéz elképzelni, hogy másnap is futni kell, ráadásul sokat, reggelre mindig rendbe jönnek a dolgok és már kedvem is volt futni ilyenkor.
A harmadik nap a sprint-táv, mindössze 43 kilométer, alig több mint egy maraton.
Mivel a cipőmben még alig volt kilométer, az új talpbetét ilyenkor hajlamos pontszerűen megnyomni a talppárnámat mindkét lábon, így ezzel a trükkel tehermentesítettem az érintett részt, három réteg kinezio tapasz közepén kör alakban kivágva, tökéletes megoldás.
Keszthelyről gyorsan Badacsonyba értünk, élénk szél fújt a tó felől, meglehetősen hűvös volt még teljes nyári cuccban, de a nap szépen sütött.
A rajt előtt Ivettel, Janival, Bélával beszélek pár szót és Ispán Zsoltival, Kozma Rolival is kezelek
Ismét párosával indították a futókat, az első 3 kilométer igen rossz minőségű járdán haladt. Ismét a mezőny végéről indultam, innen kezdtem az előzgetést, lelkileg ez motiválóbb.
Badacsonyörsön Ákossal futunk kicsit együtt, Majd Krisztivel kerülgetjük egymást Ábrahámhegyen. Gyorsan belemelegszem a futásba, most jó a gyomrom is, a tegnapi lázadozásnak ma híre sem volt a teljes futás alatt. Vasút utca - a mindig emlékezetes fekete-fehér beton korlátos bukkanó, amire fel kell futni, tetején futófotós készíti a képeket a lógó nyelvű versenyzőkről.
A "púp"-ról lefutva jobb-bal kanyarkombináció után kedves kis utcákban (Halász, Vasút és Park utcák) halad a mezőny, szinte észre sem veszem, máris feltűnik a jobb oldalon a tóba benyúló pálkövei-félsziget.
Itt már kell szintezni kicsit, az UB-től eltérően nem az országú melletti új kerékpárúton futunk, hanem a tölgyfaerdős-nyaralós utcában amelynek mi más is lehetne a neve, mint Tölgyfa? Ez után a benzinkút mellett egy hosszan, egészen Révfülöp vízparti szakaszig elhúzódó hosszú lejtőn futunk.
A jól futható lejtést kihasználva rendesen elkezdem tolni neki, magamhoz képes jó tempóban - mármint érzésre, mert az órán direkt olyan számlap van beállítva ami csak a megtett távot, a pontos időt és a magasságot /magassági profilt mutatja.
Révfülöp után Szepezd fürdő, csoda kilátás nyílik balra a tóra.
Szepezden kicsit a faluban futunk, majd lent az országút mellett. Viriusztelepnél átkelünk a vasúton és a parti erdőn át máris Zánkára érünk.
Nagyon pörögnek a kilométerek, eszem-iszom a frissítőkön, már rutinosan.
Zánkán a Vérkúti úton messziről látom, hogy fogja a mezőnyt az ottani vasúti átkelő, nem is sietek, mire odaérek már elmegy a vonat, jól összetorlódott mezőnyben futok fel a Tusakosi utcán.
Következik a gyerektábor, hadipark, majd hosszú egyenes-rossz bicikliút Akaliig. Akali ófalu kedvenc hely, itt érem utol a korai rajttal induló Tumát, majd irány a part menti út, a végén pedig balra következik a Csárdás utca hosszú emelkedője.
Persze ezt is megfutom, az országút mellett pedig hullámzó, de alapvetően lejtős úton futok a fövenyesi leágazásig.
Fövenyesen rengetegszer futottam már át, UB-n BSZM-en, Szőlőskörökön, stb. Kezd meleg lenni a belsőbb, szélvédett utcákon, a Gersztenye-sor után balra kis mászás és máris Udvariban vagyunk, fehér templomtornyok, szíves temető.
Mászás-lejtőzés és Örvényes, újabb országút keresztezés és egy hosszabb mászás következik. Szemben Aszófő, jobbra már karnyújtásnyira a Tihanyi-félsziget Sajkodi oldala és a Bázsai-öböl.
Aszófő után jobbra az út mellett a "köves földek" elnevezésű szántóföld húzódik, telis-tele mészkő sziklákkal, ezeknek a szikláknak egy jelentős része a legenda szerint hajdan itt lévő település épületeiből származik, ez a település pedig egy még régebbi római villa alapjaira épült a közeli Kövesdi templomrommal együtt.
A félsziget nyakán gyorsan átfutunk, az utolsó frissítést kihagyom, mert sem éhes, szem szomjas nem vagyok és szépen beporoszkálok Füredre, majd a célba.
Meglep, hogy a tegnapi nap után a tavalyi időmön, amellyel szintén elégedett voltam, ma 8 percet tudtam javítani. Ezt már láttam futás közben is, mikor meglett a 3 órán belüli 30 és a 4 órán belüli 40 kilométer.
A célban aztán bandázás, nyújtás, a többiek bevárása, szurkolás következik. Közben farkaséhes kezdek lenni, Keszthelyre visszaérve kiadós vacsorával zárjuk a napot.
A futás végére mintha hozzászoktam volna a napi távokhoz, nem érzek különösebb fáradtságot, minden testrészem jó állapotban van. Kíváncsi vagyok, mit hoz a zárónap.
4. nap
Az éjjel eléggé kacifántosan (nem) aludtam, ennyi futás-pörgés és a pihentető mély alvás nem barátok. Kb. éjjel kettőig felszínesen, kettőtől ötig jól aludtam.
Reggel most jóval korábban indultunk Füredre, előtte össze is kellet pakolni mindent. Az izmaim, ízületeim jóval kevésbé voltak megviselve mint eddig, úgy látszik a tempósabb futás jóval kímélőbb, mint a totyogás amit elő szoktam adni.
A bal nagy lábujjam egyébként is kacifántos körme alatti feszítő fájdalom ránehezedéskor jelezte, hogy vízhólyag lapul a köröm alatt.
Szépen beszúrtam a köröm alá tűvel és már le is eresztett, meg is szűnt feszítő érzés, majd az egészet leragasztottam. Egyébként nem fáj, ezek ilyen futós dolgok.
Elővigyázatosságból mindkét talp párnámat "megpatkoltam" a tegnapihoz hasonlóan. Teljes nyári cuccot vettem, majd Ákos anyukája elvitt minket Füredre.
A rajtban határozottan friss idő volt, ráadásul a napot fátyolfelhők takarták el. Szerencsére szél ezúttal nem volt.
A cuccaimat feladtam a bszm csomaglogisztikával, Siófokra szállításra, Ákos anyukája gondos volt és mindannyiunknak hozott ilyen fóliákat, ez sokat segített - azaz ez nélkül csontra fagytam volna a rajtig.
Mivel itt jó széles a Tagore sétány, ismét tömegrajt volt. A mezőny hátuljáról indultam, mint mindig.
A hideg miatt sokat most sem tökölhettem az utazó tempó felvételével, muszáj volt magamhoz képest erősen bekezdeni. A Germering utcai első mászás után már folyt rólam a víz, de közben meg fáztam, a kezeim is le voltak fagyva.
A hosszú lefelét Csopakig végig előzgettem, mentem előre a mezőnyben addig a helyezésig, ahol aztán a hozzám hasonló tempójú futók voltak.
Az előző napokban takarékoskodtam a gélekkel, így ezen a napon teljesen hanyagoltam az izót, csak egy kulacs vizet vittem és 8 gélt. Ebből következett, hogy 6 kilométerenként ettem egyet.
A csopaki frissítőt kihagytam, futottam tovább Paloznak parti részén át Alsóörs felé. Az alsóörsi frissítőnél sem kellett megállnom, gyorsan magam mögött tudtam a Káptalafüredig tartó vasút melletti szakaszt.
Almádiban aztán utánatöltöttem a vizet, pár falat és tovább. Az út átvitt a parti parkon és a Remete-patak ikonikus hídján, majd Budatava településrész végén indult a mászás felfelé, ma itt előztem meg Tumát.
Itt éreztem először, hogy nem fázom, végre a kezeim is felmelegedtek. Mivel ilyen kifagyott állapotban valószínűleg jóval alacsonyabb volt a pulzusom, a jobb tempót is tudtam tartani és a gyomrom is kiválóan viselkedett.
Fent az országút mellett Fűzfő felé kis hullámzás következett és egy jobbos kanyar után lefutottunk a Tobruk strandhoz, következett a híd, a vadregényes Séd menti bringaút, aztán a tó északkeleti csücskének megkerülése.
A keleti parton előbb elhagytuk Fűzfőt és átfutottunk az erdei szakaszon, a szokásos romok, majd medvehagymás részek következtek.
Kenesén balra fent a "fehér partok" leszakadt löszfala a "tatárlikakkal", kitűnő bicikliút.
A vasúti kereszteződésekkel, ahogyan eddig, úgy ezen a napon is szerencsém volt, sehol nem kellett megállnom, pont nekem jó ütemben érkeztek a vonatok az olyan szakaszokon, ahol az út párhuzamos a vasúttal.
Kenese végén ismét mászás, majd a Koppány-lejtő lefeléje a Csittény-hegy vasúti megálló alatti alagútig.
Innen kellemes parti szakasz következett a Koppány-soron, én pedig, mivel eddig egy lépést sem kellett belesétálnom a futásokba, már a rajttól kezdve arra kondicionáltam magamat, hogy bizony a hírhedten sétálós Bercsényi le(fel)járót is megfutom, futó pályafutásom során az első alkalommal, eddig ez mindig stabil sétálós helynek számított.
Így is lett, persze szépen fújtattam mire felértem, de fent úgyis volt egy frissítő, gyorsan ettem-ittam és mentem is tovább.
Az napi szakasz egyik legszebb része következik fent a magas-part tetején végig a hosszú Sirály-utcán Akarattya-Gáspártelepen.
Kanyar balra, majd jobbra és máris Aliga, át a vasút alatt és kis mászással vissza immár a világosi magas partra.
Innen előre nézve látszik, ahogyan a keleti part átfordul a déli partba egy ívvel és ha nem lenne ennyire párás a levegő, akkor a célnál lévő hotelok is látszanának.
Itt hagyom el a napi maratoni távot, 4:13-ra sikerült ma, teljesen jó.
Alaposan megfutom a vasútállomás előtti és utáni meredek lefelét, aztán próbálok tempózni a hosszú parti telkek mellett vezető úton. Itt kicsit megszorult a hideg levegő érzésre, ez jót is tesz.
Mielőtt kiváltunk a parti célegyenesre, olyan szakaszon futunk, ahol gyerekkoromban egy gazdag élővilágú csatorna és erdős rész volt, ide jártam biciklivel, hogy hálóval ennivalót fogjak az akváriumi halaimnak, most a csatorna már betemetve, új társasházat épültek rá.
A parti befutó szakaszról tavaly óta tudom, hogy nem szabad bedőlni neki, innen még 1,5km a cél. Persze ahogyan közeledik a móló, úgy hangosodik a cél körüli zajongás is.
Végre beérek és nagyon nem bánom, hogy most már nem kell tovább futnom. Több mint 15 perc gyorsulás ezen a napon is.
Kriszti is beért, szép, stabil menettel simán lehozta a tó kerülést, szerintem készen áll az UB-ra.
Kicsit ejtőztem, majd Bognár Attilát átvittem Füredre, aztán szépen hazavezettem.
Itthon Zsuzsi három fogásos vacsorával várt, durván éhes voltam eddigre már.
A 208 egyéni indulóból 185-en teljesítették mind a négy szakaszt szintidőn belül.
Ebből a teljesítési arányból is látszik, hogy a BSZM-et gyakorlatilag nem lehet összehasonlítani az UB-val, annyira más a két verseny.
Ha mégis össze kellene hasonlítani, hiszen végülis ugyan azt a tavat kerülik meg a futók, csak másik irányban, akkor nekem ennek a négy napos versenynek az összes fizikai / pszichés igénybevétele talán az UB első felének felel meg, mivel itt gyakorlatilag nem értem el a nagyon fáradt - kilúgozott állapotot. Főleg fejben, hiszen rövidek a távok, belátható az adott szakasz az elejétől a végéig és az összes nap végén ott a vacsora és a pihenés ígérete. Nincsen alvásmegvonás, tud regenerálódni a szervezet és a fej is.
Az UB-n egészen más a pszichés teher, mert ott azért nem sorolja fel az ember a hátralevő szakasz településeit pl. "gyenesvonyarcgyörökedericsszigliget", vagy "zánkakalifövenyesudvariörvényesaszófőfüred" és már be is ért (ilyenet szoktam:)), hanem vagy a következő 10-20 kilométerre gondol, vagy inkább nem is gondol semmire, ami a távot illeti, sőt, igyekszik elvonatkoztatni ettől, talán az utolsó 20-25 kilométer kivételével.
A BSZM-en minden reggel a rajtba indulás előtt nyugodtan lustálkodva simán átgondoltam az adott napi útvonalat és nem túlzok, de minden szakasz minden kanyarját, jellegzetes épületét, panorámáját össze tudom rakni fejben mint egy filmet.
Az UB-n a rajt előtti napokban azzal szoktam elaltatni magamat, hogy gondolatban elindulok az úton és képeket villantok be, hol merre kanyarodik az út, mit látni ott, stb. ezen általában gyorsan be is alszom, ritkán érek át gondolatban a déli partra.
A szervezés számomra hibátlan és gördülékeny volt, a frissítők személyzete segítőkész, előzékeny.
A kerékpáros kísérést egy ilyen versenyen sem teljesen értem. Persze ha valaki a dobogóért/pályacsúcsért fut, akkor oké, de abban a mezőnyben ahol én is futottam (értsd. sima hobbifutók) teljesen indokolatlan - mivel a frissítők úgy 5 kilométereként voltak egymástól, ha valaki akart, hát előre is tudott küldeni bármit.
Főleg a szűk helyeken, márpedig keskeny kerékpárút szakasz van bőven, a zsúfolt mezőnyben nem igazán értem, egy kerékpáros kísérő miért kavar a futók között, miért nem képes eltávolodni mondjuk 50 méterre a futójától, pláne mondjuk a rajt után 3 kilométerrel - mégis mi a bánat indokolja azt, hogy a futó mellett kelljen haladnia és zárnia ezzel balesetveszélyesen az utat a párhuzamosan elölről, hátulról érkezők előtt?
A futás lényege többek között az is, hogy ilyen non-stop babusgatás, etetés-itatás-lelkisegély nélkül, önálló felnőtt emberként is tudni kell lehozni a vállalt távot.
Persze megint más, ha pl. egy páros úgy csinálja végig a futást, hogy az egyikük fut, a másik teker, de ez esetben is a másik általában előremegy a megbeszélt helyre és ott pihen, míg odaér a futó, minden másra ott a telefon és a frissítőpont kínálata.
Bár többet futottam a BSZM előtt, mint tavaly, de olyan nagyon nem gondoltam túl a felkészülést, ahogyan a frissítést sem, kb. már tudom, hogy miből mennyi kell ahhoz, hogy rendesen üzemeljek és kb. pont ennyi az az energia, amit ebbe az egészbe bele akarok fektetni.
A tavalyi időmhöz képest idén 40 perccel gyorsabb voltam, így a teljes időt is sikerült 20 óra alá szorítani (19:46). Külön érdekesség - magamhoz képest, hogy "önfrissítéssel", előre küldés nélkül, mindent magammal cipelve is sikerült 6 perces kilométer átlagon belül maradnom a harmadik és negyedik napon. A futást a 75-ik helyen teljesítenem összetettben a 208 induló közül.
Ez az egész, azon kívül, hogy egy nagy és változatos élmény volt, egyúttal eléggé jó előjeleket is mutat magammal kapcsolatban az alig hét hét múlva rajtoló Ultrabalaton tekintetében.