Még zöldebb!

Alapvetően egyre inkább a zöld uralkodik a környezetünkben és ez a friss áprilisi zöld az ég kékjével, nos, időjárásilag legalábbis nagyon kitett és kitesz magáért a tavasz.

A hirtelen megszaporodott szabadidőmben persze rengeteget futottam és futok, szerencsére itt csak erőtlen próbálkozások történtek az erdei útvonalak lezárására hétvégente (amennyi erdei út itt van, egy hadsereg is kevés lenne), így továbbra sem akadályozott meg semmi abban, hogy koptassam a kedvenc útvonalaimat.

Letettem két 100 kilométer feletti hetet egymás után a hármas blokkban (87km, 107km, 125km), aztán jött egy pihenős hét (a múlt héten), amikor persze nagyon hamar elkezdett hiányozni a futás (minél többet futok annál jobban szeretek futni?), de szigorú voltam és csupán négyszer futottam, akkor is csak rövideket.

Szóval, mi is a helyzet mostanság? Hát a helyzet talán nem tragikusan rossz - persze árnyaltan fogalmazva sem tengenek túl a jó hírek mostanság...de talán már felsejlik a fény az alagút végén. 

Megpróbálunk a lehető legkevesebbet parázni rajta, ez persze nekem megy kevésbé, mert túlságosan is előre próbálok sokszor gondolkodni, az pedig egy ilyen helyzetben, ahol az ismeretlen tényezők száma hatványozottan több mint a szilárd támpontoké, meglehetősen bajos.

Zsuzsi az elmúlt hetekben igazi meseországot varázsolt a kertből, mindenhol különböző színes virágok és cserjék nyílnak. Ez az egyik kedvenc időszakunk az évben, amikor úgy istenigazából beindul a természet, a kezdeti "pollensokk" (tüsszögés, orrfolyás a legváratlanabb időpontokban) is abbamaradt, így most már a lincselés közvetlen kockázata nélkül is tudok boltba menni :D:D

Kissé megdöbbenve figyeltem a hétvégék körül mostanában kialakult felhajtást, az eddig megszokott állampolgári attitűdökön (egymással szembeni házmesterkedés, csendőrködés) kívül megjelent a polgármesteri "napoleonkodás" is a palettán, azaz "ide aztán ne jöjjön senki, ez az én területem, lezárok mindent" személet (hiszen a másik település is ezt csinálja) amely dominószerűen terjedt. 

Ez persze azt eredményezte, hogy a jó időben a kevesebb nem lezárt helyen több ember gyűlt össze, de ezt egy fejlettebb gondolkodású nagycsoportos gyerek is ki tudta volna kalkulálni előre, fura, hogy döntéshozó szinten néha ezt a logikai szintet sem sikerül megugrani.

Az emberek feszültségét mi sem jelzi jobban, mint, hogy legyen szó bármiről - kommentszekciókban eddig azért csak úgy 10 hozzászólás után indult a személyeskedés és a virtuális "egymás torkának esés", most ez általában két három hozzászólás után megtörténik.

Ismételten örültem annak, hogy itt kint, távolabb a várostól a tiltásokat szerencsére fizikailag nem lehet kivitelezni, még ha szándék volt is rá. 

Így történhetett meg persze az is, hogy még az utcában is ahol most lakunk, megjelentek a "lezárva" feliratok (sétálni, kerékpározni, futni tilos!!!), az erdei ösvényeim egyik bejáratát pedig szalagokkal zárták el, szerencsére ezeket két lépéssel meg lehet kerülni, illetve van még vagy 15 útvonal, amelyeken be lehet jutni az erdőbe:D

Azon kicsit megütköztem, hogy a jól táplált polgárőrök quadokkal (általános megfigyelés, errefelé az összes quados el van hízva) egész hétvégén rendszeresen jártak fel a kilátóhoz csendőrködni, de annyi eszük már nem volt, hogy egy-egy ilyen forduló alkalmával a kirándulók vegzálása mellett (helyett) az ottani pihenőhelyek csordultig (és azon túl) rakott szemeteseit is kiürítsék, ez utóbbi hasznos is lett volna, így feleslegesen pöfögtették a benzint.

Persze, többen jöttek (volna) ide a környékre is, mint általában, illetve soha nem látott futókkal is sokszor találkoztam az erdőben a hétvégéken, ebben semmi meglepő nincsen. 

Egyrészt simán magatartásbeli jelenség, hogy ha rád akarnak zárni egy ajtót, azonnal ki akarsz szabadulni onnan, természetes, hogy legtöbb ember ki akar végre szakadni a négy fal közül. 

Másrészt meg amolyan utólagos "lelkiismeret nyugtatás" lehet sokaknál, hogy most hirtelen elkezdtek sportolni, lévén, hogy jótékony hatással van az immunrendszerre, a stresszoldást ne is említsük. Ez viszont szerintem összességében sokkal inkább jó, mint rossz.

Szóval, futás, lássuk csak mi történt? Nagyon nekiálltam szétkoptatni a terepcipőimet, mivel aszfaltos futásokat mostanában gyakorlatilag teljesen hanyagolom. Még jutányos áron lecsaptam egy utolsó pár Speedgoat 3-ra, amely pont a méretem volt, igaz még úton van, remélem ideér:D 

Zsuzsival kimozdultunk kicsit a környékről az egyik szombaton, mivel mindig is kíváncsi voltam, hogy hol és miként ered a Cuha-patak, a források környékére terveztem egy kis futkározást. A patak eléggé jelentős, mintegy 80 kilométer hosszan kanyarogva szállítja a Bakony vizeit Eplénytől egészen a Gönyű melletti torkolatáig, ahol a Nagy-Dunába folyik.

A forrásáról a wikipédián kívül semmit nem találtam a neten, ott mindössze ez áll: "A patak Eplénytől északnyugatra ered mintegy 423 méteres tengerszint feletti magasságban a Kávás-tető északi oldalában, a Kávás-földek területén. Forrásától kezdve észak felé halad. Olaszfalunál torkollik belé nyugati irányból a Király-patak."

A térképen kikerestem a forrás és a legfelső folyás helyét, de már ekkor sejthető volt, hogy ennek a pataknak max. időszakos szivárgó forrása van, nem pedig olyasmi, kiépített, "befoglalt", csövön csörgedező fajta, amit az emberek általában forrás alatt értenek.

Az autót Eplény előtt tettük le, a sípálya 82-es út melletti parkolójában, még szemrevételeztük a falu tábláján, hogy most "nemkívánatosak" vagyunk a településen, így gyorsan be is szaladtunk az erdőbe:D 

Később egy szabadjára engedett pásztorkutya adta a tempót de annyira azért nem volt mérges ránk, hogy komolyabban megkergessen (csak Zsuzsi pulzusát emelte meg).

A térképen jelölt felső szakaszon a pataknak csak egy kis mélyedés a medre, náddal benőve, de jelenleg szárazon, víz nélkül, a vízhozam a Cuhában Zirc fölött kizárólag a bele torkolló Király-pataknak köszönhető, szóval jelenleg ennek értelmében a Cuhát akár Király-pataknak is lehetne hívni az érvényes földrajzi elveknek megfelelően (vízfolyások találkozásakor a nagyobb vízhozamú nevét viseli a továbbhaladó vízfolyás).

Persze lehetséges, hogy régebben a Cuhának is volt bővizű forrása amely mára a karsztvíz szint csökkenése miatt már elapadt és így anno jóval komolyabb vízhozammal bírt, mint a Király-patak.

A Király-patak több oldalsó kis ágból áll össze, ide tartottunk, meg is találtuk a forrásokat. Szivárgó mocsaras vízfakadások, kis tavakkal, elhagyott de nagyon szép vidék, erre csak a madár jár, na meg mi.

Egészen mesebeli erdőben futottunk és fotóztuk körbe ezt a még meglehetősen felderítetlen vidéket.

Visszafelé futva pár villanypásztoron át kellett mászni, de szerencsére nyithatóak voltak (ami nem, az sem rázott így átbújtunk), virágban áll az összes gyümölcsfa, a végén még a Balcsit is megcsodáltuk a messzeségből. 

A ligetes gyümölcsfás (vadcseresznye, vadalma, cigánymeggy, kökény, vadkörte) részen futva pár pillanatra belém villant az az érzés, hogy milyen is az amikor "gondtalanul futsz", pl. tavaly ilyenkor az UB előtt, amikor a legfőbb gondom az volt, hogy majd hogyan osszam be az erőmet a tó körül, meg, hogyan fog majd Zsuzsi frissíteni és egy nagy várakozás töltötte be a gondolataim nagy részét.

Jó érzés volt na, pláne most, hogy ez az alapból is eléggé feszült és stresszes légkör és hangulat válik lassan "alapértelmezetté", nagyon várom már azt, amikor vissza lehet evezni a megidézett "régi vizekre"

A kertészkedés, futás mellett újra és újra bebarangoljuk a környéket, a rég elhagyott elgazosodott kertekből persze érdekes növényeket is kimentünk a saját kertünk részére, ez utóbbi Zsuzsi egyik fő projektje, így a kis esti sétáinkra jön velünk a kis ásó és egy zsákocska is :D Fajtamentés!

A ház melletti fenyőfára befészkelt egy feketerigó pár, reggeli kávézás közben vettük észre, hogy hordják a fészek építő anyagot. Egész nap megy a madárének, főleg a hajnali és alkonyati órákban tetőzik, ennél jobb nyugtató zene nincsen.

Múlt héten pihenősre vettem a figurát, így tegnap a Bakony szeretett rengetegébe vetettem magamat.

Az autót Vinyén hagytam (büfé zárva, kihalt minden), majd aszfalton futottam Fenyőfőre, onnan aztán "liszthomokos" utakon folytattam az utat, gyönyörű környék, háttérben meg már ott is volt a mai futás "csúcsa" a Kőris-hegy. Néhol bokáig ért a porzó homok, így inkább a mezőkön futottam az út mellett. Ez a homok egyébként a Pannon-tenger - "Bakony-sziget" északnyugati partvidékének (ha úgy tetszik beach:)) emléke.

A Bécsi árok és a Köves-Tóth árok közötti hegyháton kapaszkodtam fel a Kék-hegy és a Kőris-hegy közötti nyeregbe. Az út elején egy mélyúton "nummulitos" üledékes réteget figyeltem meg az út szélein, tele volt a hajdani pannon tengerben élt óriás egysejtű Nummulitesekkel (Szt. László pénze néven is ismert) https://hu.wikipedia.org/wiki/Nummulites

Feljebb is porzottak az erdei utak, látszik azért, hogy eléggé súlyos az aszály. A tavaszi szélviharok után rengeteg kidőlt fát kellett kitermelni, erről árulkodnak a hatalmas farakások mindenfelé.

A nyeregből még egy meredek mászás volt a Kőris-hegyig. A kilátóban elidőztem kicsit, szépen látszott a Somló és a Kab-hegy az adótornyokkal, háttérben még a Balaton is megcsillant.

A bükkös gyönyörű, nyílik az odvas keltike mindenütt, a friss zöld lomb a kék éggel kizárólag áprilisban ilyen:D

A hegyről lefelé a Kék-hegy érintésével a hajdani Noszlopy-kunyhó felé futottam, itt egy négy egyedből álló muflon csapat vágtatott át előttem. A "barátok-útján" (Camino Benedictus) futottam a Hódos-ér völgyéig. 

A Hódos-ér sok-sok év után már nem csak nevében hódos, hanem a valóságban is megjelentek újra itt is a hazánkból hosszú időre eltűnt (kivadászott) hódok, rágásnyomos kidöntött fák, valamint két általuk épített "duzzasztógát" tanúskodik a jelenlétükről.

Egy hajdani legelőn (gyerekkoromban még legeltették, ma már erősen gazosodik) át a sárga kereszt jelzésen másztam és ereszkedtem át a Cuha-patak völgyébe Porva-Csesznek vasútállomásra. Innen a Cuha-szurdokon át futottam vissza Vinyére. 

Közben számos alkalommal átkeltem a patakon, de most z alacsony vízállás miatt ezt száraz lábbal "meg lehetett úszni"

29,3 km lett a vége 640 m szinttel.

Ma pedig átlátogattam a saját dombok (Csanak-Ravazd dombság) közül szomszédolni a szemerei Sokoróba.

Kezdésnek a szokásos utamon gyorsan átfutottam Tényőre.

A falun átvágva Kajárpéc irányába tartottam egészen a híres hatos-tölgyig, ez a több mint 300 éves tölgyfa arról nevezetes, hogy hat törzse van és a környéken közel-távol nincsen hasonlóan öreg fa, 2012-ben az év fája választáson az előkelő második helyet szerezte meg.

Innen Sokorópátka felé Pátkapusztánál kereszteztem az országutat.

Kis aszfaltozás következett, jobbra sárgálló repcefölddel, háttérben a tegnapi már megfutott Kék-hegy - Kőris-hegy párossal.

Sokorópátka északi végét érintve az itt csak "gáznyiladék"-ként ismert nyiladékon (föld alatti gázvezeték keresztezi itt a dombokat) kapaszkodtam fel az erdészeti útig, majd tovább.

Most nem a Rába ring felé mentem, hanem előbb a piros jelzésen balra tartva gyantaillatú fenyveseken át tértem rá a hazavezető útra. Ismét nyakig porosan értem haza, de a macskát nem zavarta:D Ma így 28 kilométer és 560 méter szint került a tarsolyba.

Mivel az UB az eredeti időpontban nem lesz megtartva az első komolyabb verseny a júliusi MM Ultra, ami remélhetőleg már nem lesz lefújva - de addig azért csak kellene egy komolyabb futás, így a terv el is készült, már csak le kell futni, persze a részletekre majd csak utólag fog fény derülni, de jó móka lesz, abban biztos vagyok.