Mamma Montana 100K, Balaton - Mezőföld - Bakony
Az 1WTR kapcsán írtam arról, hogy hirtelen lett meleg miután a meteorológiai tavasz gyakorlatilag elmaradt, hát a nagybetűs nyár nem csupán megérkezett, hanem ajtóstól rontott a házba és okozott olyan kánikulát már június közepén, ami a július végi főszezonnak is becsületére vált volna.
Az 1WTR után két nap pihenőt adtam magamnak, aztán rövidebb távokkal, de szépen átmozgattam a rákövetkező héten, inkább arra fektettem a hangsúlyt, hogy minden nap menjek futni, vagy mozogjak valamit.
Ebbe persze a SUP is beletartozott, Zsuzsival a múlt hétvégén a pálkövei strandon fürödtünk és evezgettünk a nagyon kellemes hőmérsékletű tóban.
A rápihenős múlt hét előtt így mindössze egy hetem maradt, hogy kicsit felpörögjek, azért összefutkostam 80 kilométert annak ellenére is, hogy elképesztő hőségben mentem futni minden alkalommal.
Gondoltam ez mindenképpen jó ötlet felkészülésként a Mamma Montana hosszú, árnyék nélküli emelkedőire, amelyeken pont a nap legmelegebb időszakában fogok futni a terv szerint.
Így aztán alakítottam olyan futásokat itt a környéken, hogy vagy a porszáraz erdőben gyűjtöttem a kilométereket és a szintet csillió repkedő rovar között, vagy lementem a "pusztába", hullámzó gabonaföldek közötti árnyék nélküli poros utakon poroszkálni. Ez utóbbi alkalommal annyira meleg volt, hogy azon az 5 kilométeren ahol éppen a pusztában voltam és nem jött szembe egy kék kút sem, gyakorlatilag elszomjazta úgy, hogy volt nálam egy fél literes kulacs. Persze kimentett egy eldugott kiskert málnával és meggyel:D
Szerencsére a hőség a verseny napjára némileg visszavett, azaz "csupán" 30 fok körül alakult a napi maximum.
Tavaly ez volt a szezon harmadik versenye ami áldozatul esett az intézkedéseknek, így a résztvevőknek több mint egy évet kellett várniuk arra, hogy rajthoz állhassanak ezen a rendkívül izgalmasnak és változatosnak ígérkező versenyen.
Az útvonal tavaly óra számtalan változtatáson esett át, a végére pedig egy meglehetősen komoly verzió került kihirdetésre, a füredi rajt után a balatoni kerékpárúton Fűzfőig, majd a Balaton partot elhagyva Papkeszin, Peremartonon, Berhidán és Ősin át vitt az út Várpalotára.
Itt aztán megkezdődik a hegymászás Tés felé, majd Királyszállás irányába egy erdészeti úton. Tés-Csőszpusztára visszatérve a legutolsó módosításkor bekerült a számtalan kanyarral tarkított murvás erdészeti út egészen a Római-fürdőig és Bakonynánáig. Innen pedig az országúton visszamászás Tésre, majd a jutalom a végén, lejtő egészen a várpalotai célig.
Igazi ultrás hétvége volt, a legtöbben futottak valahol, mert ezen a hétvégén került megrendezésre az UTT is, ahová azóta sem vágyom vissza, töltésből és monoton darálásból elég lesz majd a Korinthoszon is.
A hajnali négy órás rajt miatt este hétkor lefeküdtem aludni, sikerült is elaludnom nyolc óra felé és éjfél előtt kicsivel magamtól ébredtem.
A szervezetem most szerencsére reggelnek érzékelte a korai kelést és ennek megfelelően működött a rutin. Fél kettőre mentem Krisztáért, aztán szépen leautóztunk Füredre. A terv az volt, hogy Zsuzsi és Ervin letekernek a Füreden hagyott autóhoz és onnan mennek Várpalotára ahol a célban találkozunk.
Az úton szép számmal voltak bóklászó állatok az út közepén is a Bakonyban. Gond nélkül leértünk Füredre három órára. Erős szél fújt és az előrejelzésnek megfelelően 17 fokos volt a levegő. Nem volt melegünk, de tudtam, hogy ez így nagyon jó tempózásra ad lehetőset az út első szakaszán.
A rajtszám felvétel után összekészítettük a zsákokba az egész futáshoz elegendő frissítést, 18 gélt raktam el és 12 adagnyi Long Energy-t, két tele kulaccsal most is volt súlya a futózsáknak.
Most, ahogyan a tavaszi ultrázgatásaink alkalmával is, mindketten "önfrissítéssel" mentünk, azaz minden ami kell a zsákban utazik, a frissítőkön így pedig csak vízre van szükség, meg persze amit megkíván az ember. Ezzel növeltük a teljesítés sportértékét.
Bár a megérkezéskor még a fejemben volt, hogy nyolctól fizetős a parkoló és pár órára váltani kell parkolójegyet, ezt szépen el is felejtettük. Krisztának Csopakon, nekem Papkesziben ugrott be, hogy hoppá, ebből kinéz egy büntetés.
Már lehetett látni a hajnal derengését induláskor, de szép sötétben kezdett a mezőny. Szerencsére ezt a bicikliutat más csukott szemmel is ismerem, még sötétben is szép volt a kilátás a déli oldal felé a Kerekedi-öbölnél. Heverésző szürke marhák nézték érdeklődve a sok valahová érthetetlen okból futó embert.
Így visszagondolva pillanatok alatt lepergett az északi part. Csopak végén már világosodott, Alsóörsön pedig már teljesen világ volt. Ezen a részen az 1WTR női győztes Fűrész Edittel előzgettük egymást oda-vissza.
Sajnálattal állapítottam meg, hogy az UB-ről is ismert és sokat emlegetett "csopaki fakapu" eltűnt a helyéről (valószínűleg az idő vasfoga lehet az ok, eléggé régen ott állt már).
Az Alsóörs-Káptalanfüred szakaszon pedig már úgy széthúzódott a mezőny, hogy sem előttem, sem mögöttem nem láttam senkit.
Almádiban megcsodáltam a napfelkeltét és még hűvösben futottam fel a Fűzfő felé vezető bicikliúton.
Fűzfőn a szokásos Tobruk-strand útvonal után megkezdtem a kimászást a Balaton partról a magasabb térszintű mezőföldre.
Fent a dombtetőn aztán kis erdőben majd frissen aratott földek között vitt az út. Idővel eléggé bokatörőbe ment át, mert a hosszú fű szépen rá volt hajolva a viszonylag futható nyomra. Szerencsére ez a szakasz sem volt hosszú.
Papkeszibe érve már vártam az első olyan frissítést, ahol meg is álltam, mert eddigre fogyott el a nálam levő folyadék.
A frissítőn nagyon készségesen töltötték a kulacsaimat (ahogyan az összes frissítőállomáson lesték az ember kívánságát), bekevertem a porokat, aztán mentem is tovább.
Azt előre tudtam, hogy ez a mezőföld-sárréti szakasz nem lesz túl inger gazdag, illetve mivel eddig itt nem futottam, hosszabbnak fog tűnni, mint amilyen hosszú valójában.
Szerencsére ez nem jött be, mert a sok vízfolyás, hullámzó gabonamező, barátságos dombok és a balkézre mintegy ígéretszerűen felmagasodó Bakony mégiscsak érdekes volt.
Egyenes szakasz után következett a hangzatos nevű "Chlorokémia lakótelep" majd Peremarton gyártelep és Berhida.
Berhida után aratáshoz készülődő kombájnsorfal előtt futottunk, itt 38 kilométernél érkezett meg Kriszta hátulról, aztán ment is tovább előre, mondtam neki, hogy női harmadik helyen fut és amennyire én láttam csak Szvetlálna és Edit van előtte, de ezt akkor még nem akarta elhinni:D
Meg persze megbeszéltük, hogy milyen szépen elfelejtettünk parkolójegyet venni.
A fotós kérésére pózerkedtünk kicsit, míg ő a gabonatáblába befeküdve lőtte a képeket:)
Balra már meglehetősen közelinek tűntek a bakonyi lankák, már látni lehetett Várpalotát és az inotai erőmű hűtőtornyait.
Ősin ismét frissítettem és nekiálltam rendesen iszogatni a kólát is, ez mindig aduász, a viharos viszonyok (lötyögés, betömött gélek stb.) között is nagyjából komfortosan tartja a gyomromat.
Elfutottam a "Gyümölcsoltó Boldogasszony" templom mellett, majd a Sárvíz-malomcsatorna partján vezető úton hagytam el a települést.
Innen 5 kilométernyi gyakorlatilag tökegyenes szakasz vezetett a végén egy felüljáróval Várpalotára, szép horgásztavak is voltak mindkét oldalon.
Várpalotán kevésbé látványos hátsó útvonalon vitt az út, itt is volt egy frissítő, majd következett a jóval barátságosabb Inota és indult a hegymászás északi irányba fordulva.
Inota felső részén szép kis duzzasztott tóból csobogó víz juttatta eszembe, hogy "de szívesen belefeküdnék", holott a hőmérséklet sehol nem volt a hőségtől.
A tüzérségi lőtér sziklás útjain keresztbe egy erősen oszlásnak indult bambi borzolta a gyomromat, aztán az országútra kiérve kezdődhetett a hegymenet végre.
Eléggé élénk forgalom mellett erős szembe szélben futottam fel a Királyszállás felé elágazó út bejáratánál lévő frissítőig. Itt láttam Krisztát utoljára a célig, kb. 1 kilométerrel előttem mászott felfelé az emelkedőn.
Itt végre elhagyhattam a forgalmas főutat egy időre. Királyszállás felé enyhén emelkedő árnyékos erdei úton futottam, a frissítésnek köszönhetően teljesen jól voltam, vártam a következő szakaszokat.
Hétházpusztán megállapítottam, hogy ideális eldugott nyaralóhelynek tűnik, majd nem hosszabb egyenesek után, ahol a női negyedik helyezettel kezdtük el előzgetni egymást, következett a letérés balra. Viszont az úton ez nem volt kijelölve, csak az órám csippantotta az irányváltás jelzést, illetve láttam balra jóval távolabb pár útjelölő szalagot.
Viszont az előttem lévő két futó egyenesen ment tovább, úgyhogy kiabáltam a hozzám közelebb lévőnek, ő pedig az előtte futónak, hogy "vissza-vissza! Balra megy a pálya!"
Az így összeverődött kis három fő+1 kísérős csapattal poroszkáltunk beszélgetve csodálatos képeslapra illő tájakon Csőszpusztáig.
Kis szakasz következett a tési országúton, majd a Wittmann Janiék által vitt kitűnő frissítőpontnál megkezdődött az út - szerintem - jutalomszakasza. A római fürdő érintésével majdnem Bakonynánáig vezető folyamatosan kanyargó és javarészt lejtő erdészeti úton.
Csodálatos kilátás nyílt délnyugati irányba, szélkerekekkel, a Bakony-hegyeivel, a messziről integető cseszneki várral és bizony a ködös távolból még a pannonhalmi-apátság fehér falai is látszottak.
Ezen még inkább feldobódtam, csodás erdőkben rengeteg kanyarral, változatos úton futottam. Nagyon jól is esett az aszfalt után, hiszen itt kimozgathattam a monotonabb futás merevségét a tagjaimból.
Ez az út tési-fennsík északi peremén ereszkedik Bakonynánáig.
Gyönyörű bükkösök szegélyezték az utat, azzal szórakoztattam magamat, hogy minden kanyarban (volt bőven) próbáltam az ideális íven futni.
Amikorra éppen eluntam volna a kanyargást (közben előztem három futót a 100as mezőnyből) pont ki is értem a Bakonynánát Téssel összekötő útra. Itt gyors bemosakodás, frissítés következett és kezdtem is a mászást vissza Tésre.
Mivel rájöttem, hogy szeretek felfelé futni, így a 10%-nál enyhébb emelkedőket végig megfutottam. Ez az út is nagyon látványos volt.
Eszembe jutott, hogy milyen jól passzolt profilban ehhez a versenyhez a Krisztával korábban megtett Győrújbarát-Alsóörs és Tihany-Pannonhalma futások, nagyon hasonló vonalvezetésűek és változatos útburkolatúak voltak azok is.
A tési-fennsíkra visszaérve kezdett kicsit beütni a meleg (pedig max 30 fokot mértem, hol van ez az előző heti 38-hoz képest...)
Kicsit émelygett a gyomrom de az itteni frissítőn kólával, jéggel, vízzel helyrepofoztam magamat. Mivel az émelygés fő okának a langyos Long Energy-t gondoltam, innentől ezt kivettem a frissítésből és csak gélen és kólán mentem a célig.
Tésen megállapítottam, hogy marha hosszú falu, persze egyszer aztán vége lett. Itt ismét frissítettem a Janiék pontján, volt jég méretlenül, jutott a kulacsokba is. Ráadásul minden ponton volt eleve felvizezett kóla, így nem nekem kellett pacsálnom ezzel sem.
Főszereplő lett eddigre az espressos koffeines Hammer gél, jókat "jegeskávéztam".
Csőszpusztára visszaérve kezdetét vette egy nem túl izgalmas, de egy szakaszon annál rosszabb állapotú út. Itt sokszor inkább a padka terepalakulatai között futottam, hogy kimozgassam a bokáimat. A nap tűzött ahol nem ért át az árnyék az út bal oldalára. Pár helyen az olvadó aszfalt is folyt le az útról, nem ez volt a kedvencem.
Közben jöttek szembe autóval Zsuzsi és Ervin, így megvolt a dopping is, Zsuzsi feltöltött és kivette a zsákomból az üres adagolódobozokat. Szerencsére az is kiderült, hogy a büntetést is megúsztuk, mert nem várta őket "mikuláscsomag" a szélvédőn.
Ezzel a doppinggal aztán nekiálltam rendesebben futni, itt végképp magam mögött hagyva a negyedik helyezett hölgyet és kísérőjét akivel immár 30 kilométeren keresztül haladtunk együtt.
Az egyre meredekebb lejtőn aztán kinyílt a kilátás a nap első részében megtett útvonalra a halastavakkal, várpalotával és jobbra a Balaton környéki lankákkal.
Fotózgattam, futogattam lefelé, a forgalom miatt leginkább az útpadkán.
Eddigre aztán megértettem, hogy Máté (a szervező) miért íratta a célszalagra és a verseny érmére is, hogy "Beautiful Veszprém County', hiszen a Balatonból, a felvidéki lankákból, a tési-fennsíkból és a Bakony ligetes és erdős részeiből is bőven kijutott mára, rengeteget láttunk abból, amit a megye ezen része mutatni tud az embernek.
Várpalotára visszaérve aztán az előzetesen az órára feltöltött útvonalhoz képest másfelé vezettek a zöld nyilak, így azokat követtem, szerencsére az óra térképén láttam, hogy csak kis betoldások voltak téve az útba és a cél felé tartok. Kicsit "Korinthosz80 érzésem" volt, ott van ilyen kertvárosi bolyongás a befutó előtt.
A várhoz megérkezve már várt Zsuzsi, jó volt végre megérkezni! Kriszta előttem 25 perccel ért be női második helyezettként, így bejött az előzetes jóslásom, miszerint nőiben a dobogón fog végezni.
Ettünk ittunk kicsit, beszélgettünk az úton tapasztaltakról, sajnos zuhanyozni nem lehetett, így a lábamat lemosva, átöltözve kicsit rendbe tettem magamat, illetve Zsuzsi mosta le a lábamat, mert az egy lábon egyensúlyozós, közben másik lábat mosós mutatvány nem annyira ment így 100km után.
Itt kicsit megzuhant a keringésem így kis hanyatt fekvésre volt szükségem az árnyékban ahol persze egyből jobban lettem.
Hazafelé még végighajráztam az autóból a mezőny úton levő részét.
Nyúlon megálltunk ebédelni, itt Krisztát hagyta kicsit cserben az ereje, de ő is hamar jobban lett, aztán némi evés-ivás már nagyot segített.
Este ez esetben sem kellett ringatni.
Így a verseny másnapján a combjaimban húzódó izomlázzal azért érzem az utolsó 15 kilométer lejtőjét, egyéb bajom szerencsére nincsen.
A 100 kilométerhez és a hozzá tartozó 1168 méteres szintkülönbséghez 11 óra és 21 perc kellett, ebből 10 óra 59 percet töltöttem mozgással, 22 perc kellett a frissítésekhez/egyebekhez (az óra állítólag a római-fürdő környéki GPS anomáliák miatt mért kevesebbet, az útvonal hitelesített 100 km volt). Ez a teljesítmény a 39 indulóból a 20ik helyre volt elegendő
Fekészül a szezon talán legdurvább megmérettetése, a Korinthosz 160. Addig már nincsen egészen 5 hét hátra.