Közeleg...

2019.03.25

Az idő meg telik, egyre gyorsabban, az Ultrabalaton oldalán bizony feltartózhatatlanul pörög a visszaszámlálás a rajtig.

A Fertő körbefutás után indult 14 hetes felkészülés felén már túl vagyok, a három darab négy hetes ciklusból (3hét sok futás, 1 hét pihenő, kevés futás) a második végén járok, már csak egy hosszú futásos hét és egy pihenő hét van hátra, aztán következhet a záró ciklus.

A Hoka Bondi6 időközben elhagyta az 1200 kilométert, de még mindig ebben futom a rövidebb távokat, hogy az időközben beszerzett "kék Balaton" becenévre hallgató Bondi6-ot csak annyira járassam be, hogy az UB-re a "legjobb formában legyen" (azaz ne legyen benne még 500 kilométer).

A cipőről elmondható, hogy a használat során a felsőrésze, külseje hibátlan maradt, a cipő belsőjén a saroknál látható kopás, leginkább a talp kopórétegén látszik a használat. Azt is észrevettem, hogy az eddigi cipőimhez képest sokkal inkább szimmetrikus a talpak kopása.

Ennél persze jelentősebb az elsőre nem látható különbség, a talp kb. 1 centimétert szélesedett, és a csillapító réteg is veszített a magasságából az ugyanilyen és ugyanekkora méretű új cipőhöz képest, illetve ki is taposódott a lábállásomnak megfelelően külső irányba, nyilván a csillapítás is erősen redukálódott, de a cipő még mindig használható. Nagyon-nagyon megérte az árát!

Ha már Hoka, Zsuzsival próbálgattunk terep verziókat is a jól bevált pozsonyi "beszerző helyünkön" (runningstore.sk), városnézéssel egybekötve.

Zsuzsi aztán egy Challenger ATR-t, én pedig egy Speedgoat3-t állítottam csatasorba a terepezős futásokhoz.

A sarat ugyanolyan lelkesen gyűjti ez a cipő is, mint a Speedcross, viszont a lefeléket jobban el tudom engedni, köszönhetően a komoly csillapításnak. Az igazi előnyök persze majd a terepultrákon fognak megmutatkozni.

Mivel a futóversenyek választéka még tovább szélesedett, beneveztem az új belépő "Ultrabalaton Trail" királyetapjára (100km egyéni, 2080m szint), szezonzárónak kiváló lesz.


Szerencsére továbbra is jól vagyok, nincsen sérülés és fájdalom, a heti öt futást egy 120 összkilométeres héten például így abszolválom:

Hétfő: pihenőnap
Kedd: 20km sík
Szerda: 20km sík
Csütörtök: 30km sík
Péntek: pihenőnap
Szombat: 20km terep
Vasárnap: 30km terep

Persze nem állítom, hogy szerda este nem vagyok fáradt, de másnapra ez elmúlik, folyamatosan javul a fizikai állóképességem, de leginkább a szellemi álló (tűrő) képességemet fejlesztem.

Ez alatt azt értem, hogy például a szerdai nap hosszú sík futását az előző két nap futásai után nem annyira egyértelműen könnyű végigcsinálni, nehéz nekiindulni és futás közben is előfordul, hogy nehéz motiváltnak maradni, főleg, hogy nem igazán van már érdekes, változatos futóhely a környéken, így akár az unalom is betámadhatja az ember motivációját.

Ilyenkor elképzelem, hogy a Balatonon ennél sokkal rosszabbul leszek a déli parton és az sem lesz sokkal érdekesebb. A futásaim már nem is igazán arról szólnak, hogy "elmegyek futni", azaz rászánom magamat, hanem, hogy "futó állapotba kerülök", kikapcsolok és jól érzem magamat.

A múlt héten a szombati terep 20as után a szinte nyárias vasárnapot kihasználva Zsuzsival meglátogattuk a Velencei-tavat, ő biciklizett egyet, én meg addig körbefutottam, ragyogó napsütés volt és rengeteg kerékpáros, a tó körüli út hangulata akárcsak a Balatoné, itt futottam először az újabb Bondi6-ban, igazolodott, hogy az új cipő a legjobb cipő.

Sikerült tempósan szednem a lábamat, 22 kilométer körül Zsuzsi is megérkezett, majd előretekerve várt a következő büfénél egy hideg kólával, Velencén pedig egy tekerős fagyival, hát így azért könnyen megy a futás:D

A versenyig hátralévő 7 hétben két hosszú futás (sík 55 km Rajka-Győr és szintes 50 km Balatonfüred-Ábrahámhegy az UB útvonalán főpróbaképp) biztosan tervben van, az ezek utáni állapotomtól függően megyek el a május 1-i omszki ultrára (50km), mivel több hiteles vélemény is arról szólt, hogy az UB előtt másfél héttel már nem kellene ilyen hosszút futni.

Az is igaz, hogy ekkora távra már nincsen biztos recept ami a felkészülést illeti, mindenkinek más és senki sem mehet biztosra a teljesítést illetően.

Az UB-tól egyrészt tartok némileg (továbbra is felfoghatatlanul hosszú...), másrészt viszont várom mint a karácsonyt.

Ahogyan gondolom az összes egyéni indulónál, úgy nálam sem telik el nap, hogy ne gondolnék az "eseményre", de (még) nem nyomaszt és igyekszem is, hogy ez így maradjon (a pszichés felkészülés része), inkább élvezem azt, hogy már nem kell sötétben futni, zöldül a természet és lassan a rövid futócuccok is előkerülnek végre.