Következik az UBT!

Most, hogy már meglehetősen közel került a következő komolyabb futás, ideje lett egy blogbejegyzésnek is. Lesz benne elmélkedés meg persze futás és tervek is!

Különös apropó a Spartathlon, mondanom sem kell, hogy pénteken hajnaltól és szombat délutánig a movingobject.co/spn/ oldalon figyeltük a névvel ellátott fejecskék mozgását Athénból Spártába, leginkább Krisztára figyeltünk aki szép egyenletes futással másodszor is célba ért.

Nem túlzás állítani, hogy a magyar csapat "leuralta" a Spartathlont az idén, a dobogós helyezéseket mindenki ismeri már, de az elképesztő eredmények közül is kitűnik az Ultra és több film rendezőjének, a Spartathlon legnagyobb hazai krónikásának, valamint Simpson családból Bart Simpson korábbi szinkronhangjának Simonyi Balázsnak a több mint 7 (!) órás javítása az eddigi legjobbjához képest, amellyel az ötödik helyre érkezett.

Valaki majd biztosan átnézi a statisztikákat, de szerintem nem nagyon van hasonló léptékű javítás két verseny között a Spartathlon történetében.
Kitűnő és nagyszerű teljesítmények, az összes résztvevőtől!

Direkt nem "hősözök", mert a hősiesség témáját már kitárgyalták sokan, sok helyütt, nem is vesztegetnék erre már sok időt, számomra hős pl. az, aki embereket ment egy égő házból, nekem a futás simán saját magam által választott önszórakoztatás, sajátidő, kikapcsolódás és persze kíváncsiság, meg a séta/túrázás hatékonyabb formája de semmi köze sincsen a hősiességhez.

Túlhúzott tempójú világban élünk legyen szó a mindennapokról, vagy a munkahelyről, stressz, számos irányból érkező irányított és direkt nyomasztás (reklámok hírek, álhírek, rémhírek), mindenki reagál valahogyan, van aki totálisan közönyös, kiégett lesz, van aki iszik, vagy szorong, depressziós, kényszereszik-elhízik, tv, telefon vagy játékfüggő lesz.

Félni kell többek között a klímaváltozástól, a válságtól, a járványoktól, a munkanélküliségtől, a zombiktól, stb. Gyakorlatilag bárhová néz az ember talált rettegni valót, vagy olyasmit ami szorongásra adhatna okot, ha pedig nem szorong valaki? Akkor megpróbálnak lelkiismeret furdalást okozni neki a szorongás hiánya miatt.

Elég megnézni egy reklámot mondjuk a nyolcvanas évekből, mikor a tematika még az volt, hogy "ez a termék/szolgáltatás frankó, vedd meg, vedd igénybe", ma már kifinomultabban és sokkal alantasabban nyúlnak az átlagember tudatalattijához, "vedd meg ezt, mert ha nem akkor...", "ha félsz, hogy ... akkor vedd meg ezt!", "ha nem veszed meg akkor úgy jársz mint..." ezek már az alap tematikák, mind a félelemre építenek.

Így aztán nyáron félünk a leégéstől és a rovarok csípésétől, valamint minden nyaralási anyagi gondunkat megoldja a gyorshitel. Ősszel jöhet a megfázás, reuma, stressz és fejfájás meg az ezekre való csodaszerek. Télen a megfázás mint klasszikus a mumus, a karácsonyi zabálást támogatandó gyomor "megkönnyebbülést hozó" készítményekkel (hogy ehess tovább és tovább!)...ezt a sort pedig lehetne folytatni, de hamar rájövünk az egésznek a nagyon egyszerű és gépiesen ismétlődő (és számomra visszataszító) tematikájára.

Szerencsére csak nagyon elvétve nézünk tv adást, de akkor elég gyorsan sikerül eljutni oda, hogy inkább kikapcsoljuk.

Amit az ember legjobb esetben mindezellen tehet, ha alaposan szelektál, elválasztja a hasznosat a haszontalantól minden téren, kivonja magát ezen hatások többsége alól amennyire csak lehet, elvonul a szó szoros és átvitt értelmében, megválogatja mit és miért vesz vagy nem vesz meg, mikroközösségeket alkot. Vagy - sportol, olyan hobbit választ ami ellensúlyozza a korábban soroltakat.

Ilyen elvonulás a hosszútávfutás is, a maga nem szilárdan definiált és behatárolt (már nem is annyira)mikroközösségével. Futás közben elválik a lényeges a lényegtelentől, bár látszólag "üresjáratban" van az agy, mégis dolgozik, figyeli a természetet, a teljes szervezetet, feldolgozza, befogadja a látott, érzett dolgokat, kiszorítja a nem szükséges, felesleges gondolatokat.

Ezeknek a távoknak nem lehet "divatozva" nekiszaladni, hiába nagy ma a futást körülvevő hype, itt nem jellemző a mára már kontra produktívvá váló influenszerkedés, kényszerposztolás, lájkvadászat, mikor egy "futó" az edzések során az idejének jelentős részét a szépen beállított (de messziről felismerhetően erőltetett) önképek készítésével tölti - természetesen az elmaradhatatlan termékelhelyezéssel.

Kidurranni látszik ez a lufi, ahogyan a vicc is mondja, mikor megkérdezik az egyszerű influenszert, hogy aggódik-e a "szcéna" hanyatlása miatt: "igen aggódok, de a fogaim a snowwhite fogfehéritőnek köszönhetően aggódás közben is ragyogóak maradnak".

Erről ennyit.

Az ultrázással kapcsolatban persze számos ellenvélemény is akad, miszerint nem egészséges, "önpusztítás", veszélyes, stb.

Nyilván senki nem állítja, hogy egy hosszútáv ott helyben pozitív élettani hatásokkal bír, de a folyamat és az életvitel amellyel az ember eljut idáig, az az esetek többségében sokkal többet tesz hozzá a testi és szellemi egészséghez, mint amit esetleg elvesz.

Viszont nem, vagy csak ritkán és óvatosan szólnak rád, hogy szétcseszed az egészségedet, ha elhíztál, ha dohányzol, ha iszol, ha a fél életedet a munkahelyeden töltöd, de futóként nagyon is megkapja az ember, hogy az ultrázás és az ezzel járó edzésmennyiség bizony tönkreteszi a szívet/tüdőt/lábat/lelket/életet - éppen ezért jellemző, hogy a mindennapi életben egy futót teljesen csak egy másik hasonló beállítottságú futó vagy sportoló fog megérteni ebben a tekintetben (is).

Ráadásul ezt nem lehet pusztán feltűnési viszketegségtől motiválva hosszútávon csinálni, egy komolyabb táv tisztességes lefutásába már annyi energiát és időt kell belepakolni, hogy akinek nincsen erre komoly motivációja, elhivatottsága az nem fogja mögé tenni azt amit kell ("odaszánni magát").

Ennyi elég is egyelőre az okoskodásból, beszéljünk a futásról!

Először is, a nevezések, jó korán megnyílt az UB egyéni és 2-3 fős csapatváltó nevezési felülete, mivel a tavalyi emlékeim hiányosak a déli part esetében, most újra visszamegyek és megpróbálom alaposabban megfigyelni a versenyt belülről.

A verseny új keretek között kerül megrendezésre, a pénteki nap csak az ultrásoké, a népesebb csapatok és az ezzel járó zsúfoltság csak szombaton indul. Személy szerint örülök ennek a lépésnek, igaz jóval ritkásabb lesz a mezőny, de ezt nem is bánom.

Sokak kimondott vagy kimondatlan igénye volt az, hogy az Ultrabalaton méltóvá váljon az "Ultra" jelzőre azzal, hogy külön fókuszál azokra, akik tényleg ultratávot teljesítenek a verseny alatt.

Beneveztem továbbá a jövő január 24-i Extrem Burgenland Fertő kerülésére is, egy téli ultra a megjósolhatatlan időjárási körülményei miatt továbbra is igazi kihívás lesz.

Persze a legfontosabb - itt áll a küszöbön - két héten belül az év második Ultrabalatonja, az először megrendezésre kerülő Ultrabalaton Trail, itt is megjósolhatatlan a várható időjárás, annyi mindenesetre már látható, hogy meglehetősen régen tart a száraz, viszonylag napos periódus, akkorra akár egy alapvetően csapadékos időszak is beköszönthet, ezt pontosabban majd csak jövő hét szerda körül lehet látni.

Zsuzsi a GYTSE Csirkék - "Allstars" (nagyon komoly triatlonosok!) csapatában indul négyes női váltóban, én persze egyéniben vágok neki a 100 kilométernek a csodás Balaton felvidéken.
Ennek a versenynek a fényében tartottunk még egy kis pályabejárást (futást) Zsuzsival az egyik hétvégén.

Balatoncsicsóról indultunk, hamar felfutottunk a szőlőhegyre ahol már a balatoni kék jelzést és az UB Trail útvonalát követtük, csodás erdőkkel, ligetekkel szegélyezett útvonal gyönyörű panorámával.

Leereszkedtünk Balatonhenyére, majd a vaskapu szurdok mellett másztunk fel a Fekete-hegy gerincére a "tűz útja tanösvény" útvonalán, ez itt igazi mesevilág, egy néhai vulkáni kráter számos kis zsombékos-nádas tavacskával (Barkás-tó, Bika-tó) és tölgyfaligetekkel.

Hangulatos kanyargás után értük el az Eötvös kilátót, ahonnan gyönyörű panoráma tárult elénk, alattunk a teljes Káli-medence, aztán a Balaton tükre, a túloldalon a fonyódi hegyek és a somogyi lankák, jobbra a tanúhegyek és a keszthelyi hegység, hátunk mögött a Bakony rengetege a Kab-heggyel, majd a Balaton felvidék hegyei, a 100 kilométeres táv névadójával, a Hegyestűvel az előtérben.

A hegyről lefutva érintettük a tiszta vizű öreg-hegyi kút forrásházát, közben persze frissítettünk a kézre eső szőlőkből.

Innen a szőlők alatt futottunk Köveskálra, a falut elhagyva nyílegyenes út vezetett egyenesen felfelé, a dombtető mögött pedig már ott magasodott a Hegyestű félig elbányászott vulkáni kúpja.

Az útvonal kicsit érinti itt az országutat, majd a Hegyestű látogatóközpontja felé az erdőben halad tovább. A hegyet nem másztuk meg, hanem a Tagyon feletti hegyoldalban futottunk tovább meseszép présházak és szőlők között, találtunk finom almát és szőlőt is (ez végig jellemző volt az útra).

A cser-kúti patak völgyében értünk Szentantalfára, ahol ismét megállapítottuk, hogy akár lakhatnánk is itt, barátságos és szépen gondozott falu, kedves, messziről előre köszönő emberekkel.

A kis-kút forrásnál még vettünk magunkhoz vizet, majd innen az országúton futottunk vissza Balatoncsicsóra.

Közben újra sikerült 100-as hetet futnom kényelmesen, meg azért a terepen is sokat mozgok, beszereztem a második pár Speedgoat-3-t, mert az első pár felsőrésze már kezdi túl lazán fogni a lábamat úgy 800 kilométer után.

Készítettem még egy "szalagtartót" is, mert már nem tudtam rendezetten lerakni ezeket a trófeákat, egész jó lett, nagy teherbírású, ha megtelik, akkor egymás fölé csúsztatva is lehet szalagokat tenni rá, így úgy max 40 db. is ráférhet:D.