Indul a nyár!

Az UTH után végképp beköszöntött a nagybetűs nyár, ez első sorban abban mutatkozott meg, hogy minden különösebb tavaszias átmenet nélkül egyből egy hőségriadós hétbe futottam bele, a szó szoros értelmében, mármint a belefutás tekintetében.

A Szentendre Trail után pihentem két napot, aztán nekiálltam kifutni a fáradtságot/izomlázat a lábaimból.

A heti szokásos futásokon kívül a múlt hétvégén ismét a Balatonhoz látogattunk, mégpedig a Keszthely triatlon kapcsán (nem, továbbra sem foglalkoztat a triatlonozás gondolata), mivel Zsuzsi szeretett volna szurkolni és meghívást is kaptunk egy kedves csapattársától ottalvós kerti partira a meseszép Györök-Becehegyen.

Erre a hétvégére igazán komoly hőséget jósoltak, gondoltam egy jó "akklimatizálós" futást csinálok. Gyenesdiáson a strandnál parkoltuk, mivel a reggeli már korábban volt, Zsuzsival ettünk egy-egy palacsintát, hogy ne éhesen induljak. Zsuzsi eltekert, én meg a beltbe begyűrtem egy fürdőnadrágot, pénzt, egy kulacs vizet és elindultam az UB-ról már ismert pályán Szigligetre.

A hőség itt már kezdett beütni. 11 órakor értem az Ederics-Szigliget elágazáshoz, alaposan feltankoltam a delta büfében és nekiindultam a legkevésbé kedvelt szakasznak, ez a Szigligetre vezető árnyékmentes nyílegyenes útszakasz.

Szigligeten kifutottam a strandig, fürödtem egy jót, ettem három nutellás palacsintát megittam vagy egy liter folyadékot aztán elindultam visszafelé. Eddigre már nem éreztem túl frissnek magamat, örültem, hogy végre ismét letudtam a hosszú egyenest, a delta büfé ismét jó frissítőnek bizonyult, utána megmásztam a györöki emelkedőket, közben arra gondoltam, hogy az UB-n még 70 kilométerrel a lábamban is frissebbnek éreztem magamat itt, mint most.

Teljesen kiszáradva értem a szép-kilátóhoz, mivel a kerékpárút ezen részén nincsen "kék-kút", de tudtam, hogy a kilátó alatt lennie kell egy forrásnak, hamar meg is találtam, bájos kis hely a Római-forrás és környéke.

Alaposan lemosakodtam és teleittam magamat. Futás közben megszemléltem a még jó állapotban lévő UB kilométer jelző útmatricákat, azért meg külön hálás voltam, hogy az UB-t korábban rendezik és akkor még nem jellemző az ilyen hőség.

Vonyarcvashegyre érve újból elszomjaztam, itt a strand összes büféje a strandra nyílik, a kerékpárút felé semmi, ezért itt csak "tovavánszorogtam", hogy aztán a Vonyarc Marina büfében horror áron vegyek üdítőt és ásványvizet (utóbbival részben magamat öntöztem...).

Egyszóval a visszaúton már nem erőltettem a tempót, mivel 35 fok fölé melegedett a hőmérséket, a Szent-György kápolna alatti úton, ahol teljesen megállt a levegő, majdnem meggyulladtam. Azért a lényeg, hogy futottam hőségben 2x19 kilométert.

Az autóhoz visszaérve már várt Zsuzsi, aztán a gyenesi strandot is kipróbáltuk, a víz már nem éppen volt frissítő hőmérsékletű (26-28 fok), de nagyon jól esett a megsült/megfőtt mivoltomnak.

A hétvége hátralevő részét aztán kitűnő társasában, vacsorával, pihenéssel, strandolással töltöttük. Becehegy pedig előkelő helyezést foglal el a "kell itt egy ház" projekt lehetséges helyszínei között, ez a képet elnézve teljesen érthető. Ezt láttam miután felébredtem:

A következő hétvégén két versenyen is részt vettünk, igaz csak az egyiken futottunk. Zsuzsi már régóta emlegeti a Sopron-Trail pályáját, amelyet meg kellene futnunk, mert meseszép.

Szombaton így Brennbergbányára autóztunk, hogy fussunk a Sopron-Trail 2019-es versenyén.
A falu igazi eldugott kis ékszerdoboz, különlegesen szép a templom és a templom alatt található bányász kocsma. Előző este már átgondoltam, hogy most tényleg rendesen meg kellene futnom a versenyt, nem ellazázni, mint a Szentendre Trail-t, főleg mivel itt az emelkedők-lejtők a szintrajz szerint jól futhatóak.

Kitűnő futóidő ígérkezett, a rajtban elkezdett esni az eső, ami aztán az első pár kilométeren jól hűsítő záporrá erősödött, majd elállt. Rögtön egy kis felfelével indítottunk, majd hosszan elnyúló lefeléken lehetett csapatni Görbehalom felé, itt volt az első ellenörző pont és kezdődött a mászás a Kövesháti-kilátóhoz, pár rövid szakasztól eltekintve ez is futható volt.
Innen lefelé a Kelta-úton érintettük a Muck-pihenő környékét majd egy egyenes úton keresztirányú patakvölgyeket keresztezve "hullámoztunk" a TV-torony alatt egészen a toronyhoz vezető aszfaltos útig.

Ez után következett az út legszebb része (bár eddig is szép volt, különösen a panorámák), a hegység oldalában kanyargó ciklámen tanösvény. Itt már leginkább egyedül futottam, vagy ugyanazzal a két-három futóval kerülgettük egymást.

A tanösvény után leereszkedtünk a szintén meseszép Tolvaj-árokba, ez a patakvölgy, szurdok nevezetes arról, hogy különösen gazdag itt a foltos szalamandra populáció, szerencsére most távol maradtak a futóútvonaltól, bár így is erősen kellett a lábam elé figyelni a patak átkeléseknél.

Az árok végén éles vargabetűvel egy eléggé elhanyagolt erdészeti feltáróúton kellett felmászni a Kis-Ultra csúcsot kerülő aszfaltútig (jó neve van ennek a hegynek). Az aszfaltútról való letérést kicsit benéztem, szerencsére egy futótárs utánamkiáltott, hogy nem arra kell mennem, így megúsztam egy 200 méteres plusszal.

A Seprőkötő-hegyen átkelve ereszkedtem az országhatáron haladó Vasfüggöny-túraútig, innen pedig már csak egy kis futás volt hátra Brennbergbányáig és a befutóig.

A pálya tényleg gyönyörű, kitűnően jelölt végig (csak egy helyen néztem be egy kanyart), a frissítőkön szerencsére itt sincsen semmi eldobható pohár, ahogyan a pályán sem volt semmiféle szemét, na ezért is szeretem a terepversenyeket és várom már nagyon, hogy végre eltűnjenek a műanyag eldobható,tányérok,evőeszközök és legfőképpen a poharak az összes futóversenyről.

A pálya 26 kilométeres és kb. 800 méter szintkülönbség van benne. Zsuzsit a rajt után csak pár percig láttam aztán begyújtotta a rakétáit, a abszolút és korosztályos női másodikként futott be 2:37-el (ebben a kategóriában Kriszta lett a harmadik), nekem 2:51-re volt szükségem a pálya teljesítéséhez, mivel a 3 óra alatti idő volt a terv, ezzel elégedett vagyok, a 89 indulóból Zsuzsi a 23-ik, én a 34-ik helyen futottam be, szóval a mezőny első fele azért most is meglett:D

Futás közben megettem 5 gélt, ezen kívül 2x álltam meg vízet tölteni a frissítőkön. Mostanra sikerült kitapasztalnom, hogy fél óránként egy géllel "jól működöm" energetikailag.

A célban még bandáztunk kicsit az ismerősökkel, Zsuzsit kétszer is a dobogóra szólították, majd ettünk egy kis mákos tésztát és hazafelé vettük az irányt. Persze közben útba ejtettük a Fertő déli partját, megnéztük a fertőbozi Gloriett kilátót, ebédeltünk Fertődön és sétáltunk kicsit a kastélyparkban is.

Vasárnap ismét korán keltünk és az immár tizedik alkalommal megrendezésre került Győr-Lipót futóversenyen vettünk részt, most mint "staff", az ásványrárói frissítő és váltópontnál segédkeztünk. Ezen a napon is kegyes volt az időjárás a futókhoz, a rajtban kis eső, majd alapvetően borult idő volt végig, nem túl magas hőmérséklettel.

A váltóponton tett legérdekesebb észrevételünk az volt, hogy meglehetősen sok váltófutó gondolta amolyan "svédasztalnak" a frissítőpontot, mielőtt megkezdte volna a rá eső 9-10 kilométer futást, sokakat alig lehetett elhessegetni a banánról, ami a futóknak, azon belül is az egyénieknek lett kitéve.

Egy 10 kilométeres szakaszt azért illene lefutni étel/ital nélkül is, váltóként pedig annyira tudni kell előre gondolkodni, hogy ne korgó gyomorral várjon az ember arra, hogy megérkezzen a futója.

Pláne nehéz a leürülő banános tálra figyelni, miközben az ember folyamatosan öntögeti a vizet, isot, kólát, szedi az eldobált poharakat, tereli az összevissza kószáló gyalogosokat a futóútról (ideértve a futással végzett váltósokat is) és igyekszik kiszolgálni a külön kéréssel érkező embereket (saját pohár, kulacs újratöltése).

Ettől eltekintve zökkenőmentesen lezajlott a verseny, a célterület elbontása után pedig végre nyakig merülhettünk a futóklub nagy részével a lipóti termálvíz jótékony hullámai közé. A nap hátralevő részében váltotta egymást a napsütéses kánikula és az erős záporeső, mindez kellemes hőmérséklet mellett.

Ennek köszönhetően szerencsére nagyon kevesen voltak a fürdő területén, alaposan kipancsoltuk, csúszdáztuk magunkat, kávézással, lángosozással egybekötve.

Lássuk csak mi az ami következik a futások terén most, ideje visszatérnem a heti 80-100 kilométerekhez, július 22-én vár Horány és az éjszakai 6 órás futás, rá négy hétre pedig Korinthosz80 ismét!