Hegyre fel!

2022.06.27

Az UTH után kis pihenés következett, szerencsére eléggé gyorsan kihevertem a fáradalmakat, következhetett a győri Futóbarátok futóklub két évnyi kihagyás után ismét megrendezett Győr-Lipót futóversenye, én persze ilyen távon sem rúgok igazán labdába, de gondoltam, hogy jó lesz hétvégi hosszú edzésnek, meg kicsit szokom legalább a meleget is.

Zsuzsi staffként szerepelt én is besegítettem a pakolászásban a verseny előtt, a rajtra szépen elkezdett emelkedni a hőmérséklet és ez az emelkedés meg sem állt egészen a célig. Szerencsére eléggé erős hátszelünk volt így ez adott némi enyhülést.

A pályáról sok újat nem tudok mondani, a szokásos szigetközi kerékpárút, futogattam, nézegettem, frissítettem és hűtöttem magamat. A végére 2:24-el azért jó lettem a 62ik helyre a 136 fős mezőnyben a 26 kilométeren.

A verseny egyik különlegessége, hogy a cél a lipóti strandfürdő területén van, így bár eléggé nagy volt a tömeg, jót strandoltunk/söröztünk/ebédeltünk/lángosoztunk/fagyiztunk a hazaindulás előtt.

A legutóbbi hétvégére pedig pont "szembejött" a már régóta nézegetett Schneeberglauf verseny. Bár kirándulva sokszor jártam már a hegyen, de futva még nem jutottam fel rá. A Schneeberg tiszta időben innen tőlünk is szépen szokott látszani 140 kilométerre légvonalban.

Persze ha már beneveztünk akkor az egész hétvégét a hegy lábánál töltöttük, csodás helyre foglaltam szállást a Hohe Wand sziklafalai alá, a Gasthaus Mohr-ba, amit csak ajánlani tudok, csodás tágas apartmanunk volt, kilátással, mindennel ami kell.

Nem beszélve a nagyon barátságos házigazdákról, bár ez utóbbi Ausztriában nem számít különlegességnek.

Kipakolás után egyből át is mentünk Puchbergbe felvenni a rajtszámokat, a hegy ekkor éppen felhőbe takart a csúcsait. Itt már szép számmal mozogtak a futók a versenyközpont környékén.

A szállásra egy kisebb úton mentünk vissza szép fenyveseken, réteken át.

Alaposan bevacsoráztunk aztán a ház vendéglőjében, majd nyugovóra tértünk. Eddigre a házigazda bekészítette a hűtőnkbe az igencsak bőséges reggelinket (kb. négy személynek is elég lett volna) a másnapi korai indulásra való tekintettel.

Éjszaka aztán az addig is élénk déli szél tovább erősödött, ennek köszönhetően nem aludtunk túl jól, hajnalra aztán totál beborult az ég, fújt a szél és szemerkélt az eső, tehát hamisítatlan hegyifutó idő ígérkezett.

Szerencsére lent a rajtnál nem volt hideg és az előrejelzés a nap folyamán gyengülő szelet és felszakadozó felhőzetet ígért.

A többi indulót elnézve Zsuzsival gyorsan megállapítottuk, hogy itt mi jó esetben is csak az utóvéd csapatot fogjuk erősíteni a mezőnyben, körülöttünk nálunk sokkal szikárabb hegyimenők, akik lazább napjaikon a Hohe Wand-on, normál esetben itt a Schneeberg-en futkosnak fel-le...ennek megfelelően helyezkedtünk el a rajtnál.

A ránk váró útvonalat nagyjából ismerve tudtam, hogy hiába "csak" 31 kilométer hosszú, a benne lévő több mint 2400 méter szint emelkedés jóval durvább mászásokat és ereszkedéseket tartogat, mint akár a legutóbbi Szentlászló Trail.

Két kanyar után el is hagytuk Puchberget és a hegynek hátat fordítva futottunk a Himberg oldalában gazdaságok és szép legelők között. 

Pár kilométer után balra fordultunk és kereszteztük az országutat, majd indult a hullámvasút komolyabbik része. A Hutberg oldalában erdős-sziklás mászások voltak, aztán egy szép réten át már jól látszott, hogy lassan irányba állunk a Schneeberg felé.

Blättertalnál a hegyimentők szurkoltak lelkesen, ez egyébként a táv teljes hosszán jellemző volt a nézőkre.

Innen felmásztunk az Ascher - Öhler - Schober hegygerincre, fent nagyon döngetett a szél, nem volt melegünk.

A gerincen általában jól futható ösvény volt, de nagyon figyelni kellett minden lépésre a kikandikáló sziklák és gyökerek miatt.

Már majdnem elértünk az első frissítőhöz 14 kilométernél, mikor éppen azon gondolkodtam, hogy itt nagyon nem lenne jó esni, még be sem fejeztem a gondolatot, már a levegőt hasítottam, kiforogtam az esést és pattantam is fel, szerencsére Zsuzsi nem látott semmit az egészből mert előttem futott.

Persze a bal térdemet megint lenyúztam, de sebaj.

A Öhler menedékháznál feltöltöttük a kulacsokat, ettünk banánt és sütit és mentünk tovább. Ide 2,5 órás szintidő volt megadva, mi 1:52 alatt ideértünk.

Ettől kicsit meg is nyugodtunk, mert ezúttal komolyan aggódtunk a szintidők miatt.

Az Öhler-re felérve aztán eléggé vadra változott az útvonal, a sziklás hegygerinc jobb oldalán a sziklák tövében kanyarogtunk, mellettünk a másik oldalon csak a meredély, nem volt egyszerű, mondhatni nem sokat futottunk itt.

Azt a részt erős mászás követte a Schober-re, itt pedig szinte a talpunk alatt feltűnt a fák között a Mamauwiese tágas legelője.

A következő 1 kilométer omladékos, kapaszkodós, cikkcakkos ereszkedés volt (Hans Linhart Steig), 260m szintet adtunk le itt, ami bizony átlagban 26%-os meredekséget jelent, úgy, hogy az első 500m bizony meredekebb volt ("mint pók a falon").

A Mamauwiese-n át végre futhattunk, közben találtam egy óriási vargányát pont a villanypásztor alatt, valószínűleg a tehenek ezért nem ették meg és tudott ekkorára nőni. Fotózás közben persze durván megrázott a villanypászor mikor hozzáértem véletlenül.

Felvillanyozva folytattuk az utat a Dürre Leiten aljáig, itt pedig megállapítottuk, hogy ettől a ponttól a Schneeberg gerincéig tartó 8,5 kilométeren csak mászni fogunk, mintegy 1120 méternyi szintet.

A Dürre Leitenre szép erdőben másztunk fel, aztán kiértünk a Putzwiese legelőre. Itt ismét durva nyugati oldalszél hordta a szemerkélő esőt, kapaszkodni kellett, hogy ne dobáljon arrébb minket az útról.

Békésen legelésző tehenek között átvágva értünk a losenheim-i sílift felső állomása mellett található Edelweiss menedékházhoz, ez volt a második frissítőpont. Ezek szerencsére békésebb tehenek voltak mint a pár éve a Rax-fennsíkon legelő rokonaik, akik eléggé támadóan léptek fel mikor a közelükbe értünk, a fotón éppen ezt az élményt elevenítjük fel:D

Ide 3:45-ös szintidő volt megadva, mi ez előtt kb. 5 perccel értünk be. Jól mutatja az előző szakasz nehézségét, hogy 8 kilométer legyűréséhez 1:50-re volt szükségünk.

Itt alaposan feltöltöttük a készleteket, meg nyomtuk a banán-süti frissítést.

Következett a szép kilátásos, jól futható Fadenweg a "hegy szoknyáján", majd egy egyre meredekebb erdészeti úton beszélgetve másztunk fel Zsuzsival, sem előttünk, sem utánunk nem volt senki. 

Még a Hütténél nyugtáztuk, hogy pár futó azért még mögöttünk van a mezőnyben így talán megússzuk az abszolút utolsó helyeket:D

Innen az egész - így látatlanban, számomra már az eljövendő "Parthenio-hegynek" számított, meredek szerpentines kaptató, aztán az erdészeti utat elhagyva igazi meseerdőben másztunk, közben elértük a felhőhatárt.

A hegy ezen oldala szerencsére még szélvédett volt, egyre alacsonyabb törpefenyvesben másztunk fel immár a Wurzergrabenben.

Később aztán a törpefenyős is elmaradoztak és ködös, egyre hidegebb és szelesebb sziklákon, kőomláson kellett mászni a csúcs irányába.

Azért hasonlítom a "HEGY"-hez ezt a mászást, mert a Wurzergraben bár csupán 2km hosszú, mégis mintegy 500m szintet kell megmászni benne. 

Ez pedig átlagosan 25%-os meredekség. Zsuzsi itt el is húzott, de aztán a ködből hirtelen feltűnő Fischerhütte előterében levő frissítésnél megvárt. Az emelkedőn sikerült azért megelőzni három futótársat.

Eddigre fel kellett vennem a nálam levő széldzsekit, mert mindössze 9 fok volt, döngetett a szél és a meredek mászás ellenére is kezdtem fázni.

Itt már csak egy kis kólát vettem magamhoz és robogtunk is lefelé a Schneeberg fennsíkjára egy guruló kövekkel borított cikcakkos ereszkedőn, itt elkoszolódott hómezők is mutatták még, hogy nyár ide vagy oda, mégiscsak magashegységben vagyunk.

Érintettük a Damböckhaus-t, aztán a Waxriegel mellett áthaladva végre feltűnt alattunk a fogaskerekű vasút pályája, a rajtkapu és a Sissy kápolna.

Jó volt végre célba érni, azért elfáradtunk, de szerencsére meglett az előzetesen kitűzött 6 órás teljesítés (5:40, +2470m). A verseny szintideje 7 óra volt. A 93 indulóból azért bejöttünk a 75-76-ik helyre.

A régi vasútállomás épületében aztán volt eszem-iszom, lemosakodtunk, száraz ruhát vettünk, Zsuzsi betekerte magát egy pokrócba amit a szervezők osztogattak a célba érőknek.

Még volt időnk az előzőleg megjelölt, a hegyről vissza a rajtba szállító vasút indulásáig, megnéztük a kilátást, szépen látszott a Fertő-tó, meg a kápolnát.

Zsuzsi berajzolta a szintet meg magunkat az itteni vendégkönyvbe.

A vonaton aztán kellemes melegben ücsörögtünk és csodáltuk a tájat. 40 perc alatt ereszkedtünk vissza Puchbergbe.

A nap hátralevő részében jót pihentünk, aztán kiadósat vacsoráztunk (az osztrák Wiener Schnitzel verhetetlen).

Vacsora után sétálgattunk kicsit a szállásunk környékén és ismételten megállapítottuk, hogy nem lehet rossz itt élni, hűvösebb az éghajlat, szépek a hegyek, barátságosak az emberek, rend, tisztaság és üde természet mindenfelé.

Vasárnapra virradóan aztán már nem volt gond az alvással. Reggel pedig ilyen kilátásra ébredtem az ágyban.

Reggeli után kicsekkoltunk a szállásról és elautóztunk Kaiserbrunnba. 

Innen kis kilazító biciklitúrát (31km, +400m) csináltunk a meseszép Höllentalban, valamint a korábban már meglátogatott oldalsó Nass-völgyben.

Az egész környék képeslapra kívánkozik, kék ég, szürke sziklás hegyek, haragoszöld fenyvesek és üdezöld rétek, valamint minden irányból szaladó ivóvíz tisztaságú patakok.

Bécs és még jó pár település erről a környékről kapja közvetlenül az ivóvizét.

Mi is megáztattuk a lábainkat a Nass-patakban. 

Kis ejtőzés után aztán visszagurultunk az autóhoz és hazajöttünk, ütős volt az addig megszokott hűvös után a +31 fokban kiszállni az autóból.

Most pedig lehet gyakorolni a hőségben való futást-frissítést.

Még múlt héten jött egy levél, hogy az idei Mamma Montana csak jövőre kerül megrendezésre, így gyorsan néznem kellett egy másik versenyt, szerencsére pont azon a hétvégén lesz az Ultra Lupa-tó, így oda beneveztem a 109 kilométeres távra, ami érdekesnek ígérkezik. A délután fél ötös rajtnak köszönhetően javarészt éjszaka fogok futni a Lupa-tótól a Duna mellett egészen a szobi fordítóig és vissza.

A végére pedig pár adat a futásról: