Futás az óra körül

Mikor futni kezdtem még nem néztem sem a távolságot, sem pedig a megtételéhez szükséges időt - olyan dolgok pedig, mint a véroxigénszint, laktátküszöb, aerób, anaerób pulzus tartományok, teljesen ismeretlenek voltak számomra - bár ugyanez igaz a futócipőkre (prónál, szupinál, stabil, neutrális, drop kifejezéselés társaik), futóruházatra is, futottam abban ami kéznél volt - nagy kár, hogy nem készült akkoriban pár fotó rólam. 

Láttam persze szaküzletben számomra megfizethetetlen technikát - pl. a Garmin Forerunner 101-et, de ezt csupán úgy néztem mint a papírrepülőt hajtogató gyerek az űrsiklót.

Gyakorlatilag 100%-ban töltésen futottam ahol 200 métereként vannak a feliratozott folyamkilométert jelző kövek, illetve Google Earth-ben előre lemértem a futandó útvonal távolságát, ismeretlen terepen pedig volt, hogy kinyomtatott, vagy felskiccelt térképdarabokkal futottam. Időmérésre meg ott volt a "megnéztem az órát otthon induláskor meg hazaérkezéskor", meg nem is izgatott az egész idő kérdés túlzottan.

9 év futás után 2014-ben láttam elérkezettnek az időt arra, hogy beruházzak valami testhezálló futóórába. A választás az ekkor piacra dobott TomTom multisport-ra esett. Remek kis óra volt, könnyű, gyorsan megtalálta a műholdjeleket és nagyon kényelmesen lehetett Bluetooth-on keresztül szikronizálni telefonnal. 

A töltési megoldása eléggé érdekesre és macerásra sikeredett, az órát ki kellett pattintani a szíjból minden egyes alkalommal, hogy a töltő bölcsőbe lehessen helyezni.

Két éven át használtam, aztán kezdett el zavarni az, hogy mindössze 5-6 órát bírt navigációval egy töltéssel és akkor a hosszabb - még gyalogos - túrákhoz ez nem volt elég, illetve nem volt rajta útvonal követés funkció. 

Ennek hatására vettem meg az igazi "nagyágyú" - Garmin Fenix 3-t. Nos ez az óra akkor már jóval többet tudott mint amire szükségem volt, edzéstervezés, okos óra funkciók, stb. Az igazi erőssége a 16 órás GPS üzemidő volt. Ez bőven lefedte a céljaimat. Használtam pulzusövvel, nagyon szerettem a feltöltött útvonal és magasságprofil követés funkcióját.

Idővel aztán a pulzus témát elengedtem, érzésre futok, az okos óra funkciókat a kipróbáláson kívül nem használtam, főleg mivel az edzések kivételével nem is viseltem a karomon. Úgy vagyok ezzel, hogy éppen elég ha a telefon pittyeg vagy rezeg, nem kell még az is, hogy a kezemen is ugyanezt tegye az óra. Igaz vannak helyzetek amikor ez a funkció is jól jön.

Robusztus kialakítású könnyen kezelhető óra, futás közben is könnyű tölteni a bölcsőnek köszönhetően - erre idővel persze már szükség lett, mikor a futásaim már meghaladták az óra üzemidejét.

A váltás oka most is az volt, hogy szeretném a hosszú futásokat menet közbeni töltés nélkül lefutni, megspórolva az ezzel járó logisztikát és kényelmetlenséget.

Miután elkezdtem nézelődni, hamar kikristályosodott, hogy mi az amire szükségem lenne - nos az csupán a lehető leghosszabb üzemidő, a wifi-s szinkronizáció és a térkép nézetes útvonalkövetés. 

Persze ebben a kategóriában már meglehetősen kevés óra "játszik". A térkép hiánya és az üzemidő miatt kisesett a Polar Vantage V és a Suunto 9, erősen nézegettem a nagyon jó üzemidővel rendelkező Coros Vertix-et, azonban itt már a "járt utat a járatlanért el ne hagyd" elvet követtem és az ugyanebben az ár kategóriában elhelyezkedő Garmin Fenix 6X Pro-t választottam. 

A Vertix ellen szólt továbbá, hogy nem ismeri a kartográfiát, van viszont érintő képernyője amire semmi szükségem, illetve csak okostelefonnal szinkronizál, nincsen PC interfész, amely viszont nagyon jól jön néha.

Mivel Garmin, tudja mindazt amit fejlebb leírtam. Érdekes, hogy a Fenix 5 és 6 szériákban a Fenix 3-nál még alap WiFi szinkronizálást már csak az X verziók kapták meg. Ugyanez a kategória rendelkezik csak kartográfiával. A Garmin esetében sem a gombokat, sem a menürendszert nem kellett újra tanulnom. A két órát egymás mellé helyezve látszik, hogy a jól bevált formatervről most sem tértek el.

Persze az óra tele van zsúfolva a számomra szükségesen kívül a jelenleg létező összes extra funkcióval (pl. Garmin pay, okosóra fukciók, zenelejátszás bluetooth-on keresztül, akklimatizálódási idő kalkulátor (magasság és hőmérséklet), pacepro, climbpro, hr és oxigénszint szenzor, stbstbstb.) napestig lehetne sorolni.

Mivel a pulzusszám nem annyira érdekel és úgy szeretek futni, ha az óra nem közvetlenül a bőrömmel érintkezik, hanem a csuklószorítóra van feltéve, az optikai szenzorok kikapcsolásával kezdtem a mutatványt. Előtte persze kipróbáltam és most már legalább tudom, hogy a nappali nyugalmi pulzusom kb. 50 ütés/perc.

A testre szabhatóság teljeskörű, az eddigi négy adatmező helyett akár nyolc adatmezőt is lehet egy képernyőn követni, van előre feltöltött térkép, útvonal tervezővel (!), így egyszerűbb lesz az ismeretlen terepen való tájékozódás is - a Fenix 3-nál az előre feltöltött útvonalak esetében út szétágazásnál eléggé problémás volt eldönteni, hogy merre is menjen tovább az ember - minden ilyen helyzetben maximálisra kellett nagyítani az útvonal nézetet ahhoz, hogy lássam, a vonal most egyenesen, kissé jobbra, vagy kissé balra vezet, valamint, hogy pl. a két egymástól 20 méterre lévő leágazás esetében melyiken kell haladnom.

Az összehasonlításon látszik, hogy a két óra kinézetében nincsen hatalmas eltérés, a kijelző jobb felbontású, kontrasztosabb, immár gyorszáras a szíj és persze ott vannak (az általam most éppen nem használt) optikai szenzorok. Ami nem látszik, az a 6X Pro esetében az, hogy a Fenix3 16 órájához képest 60 órát képes üzemelni normál navigáció mellett, ez tényleg mindenre elég.

Nos az nagyon jól látszik, hogy rengeteg extra funkció van, amire nincsen szükségem, pár dologra azonban igen, így aztán az extrákért is fizetni kell:D Igaz idővel változhatnak még a szokásaim és biztosan ki fogok próbálni sok funkciót - azt pedig nem várhatja el az ember, hogy a saját kívánságlistájához fejlesszenek órát a gyártók.

Ez most a kapható órák csúcsa, igaz van még két extra, amiért viszont teljesen felesleges lett volna további több 10 ezer Forintokat kidobni - a zafírüveg, nos nekem már a Fenix3 sima Gorilla üvegével sem volt semmi bajom, három év után is teljesen karcmentes így ez most is elég lesz. Valamint a Solar verziónál ideális körülmények között az óra számlapját érő napsugárzás plusz 6 óra üzemidőt tud hozzáadni az üzemidőhöz, ami a 60 óra esetében számomra teljesen felesleges.

A navigáció elnevezése - GPS - itt is a klasszikus etimológiai elvet követi, hogy az első rendszer vagy az első gyártó nevével van azonosítva a teljes, mára már jóval kiterjedtebb választék. Ilyen volt például a Turmix cég által gyártott "turmix" gép, azóta bárki gyártja ez a neve, akár csak a Flex cég által gyártott sarokcsiszolónak, a Hilti ütvefúrójának, ez régebben ugyanígy jellemző volt, pl. az összes fényképezőgépet "Kodak"-nak, a fénymásolókat típustól függetlenül "Xerox"-nak hívták.

Ma már az 1978-ban katonai célra kifejlesztett GPS (leánykori nevén Navstar) azaz globális helyzetmeghatározó rendszer is csak egy a sok közül, jelenleg ezek a rendszerek elérhetőek, mivel idővel mindenki elkezdte kiépíteni a saját, műholdas helyzet meghatározó rendszerét, hogy csökkentse egy másik ország rendszerétől való függőségét. A GPS a legrégebbi klasszikus, amerikai rendszer, ezen kívül van még a GLONASS (Orosz), a QZSS vagy Michibiki (Japán), a Galileo (Európai) és a Beidu (Kínai).

A felső kategóriás órák ezek közül általában a GPS-t, a Glonass-t és a Galileo-t ismerik. Persze minél több rendszert használ egyszerre az óra annál többet fogyaszt az akkumulátorból. Részemről eddig is elégnek bizonyult, ha a GPS volt csupán bekapcsolva.

Kis "fun facts" arról, hogyan is alakult a felhasználói/kereskedelemben mindenki számára hozzáférhető navigációs készülékek története. A két legnagyobb név, aki már az elejétől kezdve "benne volt a buliban" és még ma is komoly piaci szereplő, a Magellan és a Garmin. A Suunto a búvárórák, a Polar a pulzusmérős órák és pántok specialistája volt korábban.

Az első szempont a katonai alkalmazásokhoz képest a könnyű hordozhatóság és a felhasználóbarát interfész. 1989-ben jelent meg a Magellan nav 1000, rá két évre jött a Garmin GPS 50, persze ezek csak kiragadott példák, sokkal többen szerepeltek ekkor is már a piacon (pl. Panasonic, Trimble, Micrologic, Motorola, Rockwell, Sony). A "felhasználóbarát" kezelői felület ekkor még egészen mást jelentett mint manapság. Igaz ez a számítógépeknél és híradástechnikai eszközöknél sem volt másképp - azaz a kezelés igényelt némi specifikus előképzettséget.

Ekkortól létezik a geocaching is ami nyilván összetettebb feladat volt csupán a koordináták ismeretével és megtalálásával mindenféle grafikus/térképes megjelenítés nélkül.

Érdekesség viszont, hogy a "karóra szerű", kézen viselhető GPS-t először a CASIO készített, ez volt a Pro Trek 1 méghozzá 1999-ben, mint a képen látszik itt még koránt sem beszélhetünk grafikus felületről, egyszerű kezelhetőségről, ahogyan útvonal rögzítésről sem. A cél itt sokkal inkább az volt, hogy a cég megmutassa ők mi mindent bele tudnak zsúfolni egy (hatalmas) karórába. A tudás abból állt, hogy az óra kiírta numerikusan a tartózkodási hely koordinátáit. Folyamatos GPS üzemmódban egy elemmel 10 órát tudott működni a készülék.

Igaz egy adott útvonal grafikus megjelenítésére már 1927-ben is volt kézen viselhető megoldás (nem vicc, létezett!):

Komoly előrelépésre (tölthető akkumulátor, grafikus útvonal megjelenítés, háttér világítás, PC csatlakozási lehetőség, stb.) egészen 2003-ig kellett várni. A Forerunner 101 megjelenésekor már jobban ráismerhetünk a mai navigációs órák szolgáltatásaira. Nemrégen láttam egy ilyen készüléket Hegyháti Máté Garmin guru futócimborám kezén, az ebay-ről halászta, hogy aztán jót szórakozzon azzal, hogy a régi hardvert együttműködésre bírja a jelenlegi architektúrával (RS232 soros port / USB emuláció, illetve 16 bites rendszerre íródott interfész emulálása 32 bites rendszerre, finom kis reverse engineering feladat:D)

Azért akárhogyan is nézem az nem semmi, hogy futás közben csuklómon hordok egy apró célhardvert amelynek a számítási és memória kapacitása (32 GB!!!) sokszorosan felülmúlja a NASA komplett holdra szálláshoz szükséges akkori eszközparkjáét, remélem tartós lesz és sok éven át fog jól szolgálni, ahogyan az elődje is tette. Jól ábrázolja a számítási és memória kapacitás fejlődését az alábbi infógrafika:

https://www.visualcapitalist.com/visualizing-trillion-fold-increase-computing-power/

Beszéljünk kicsit a futásról is, sokat/rengeteget futok mostanában, karácsony hetén a hét napból hatszor futottam, összesen 136 kilométert, szilveszter hetében pedig négy futásból raktam össze 106 kilométert. Jelenleg az utolsó húzós, 100km-es hetet taposom, aztán egy levezető 60-70 kilométeres hét következik, majd a rápihenés és a Burgenland Extrem.

Futottam mindenfelé, újév másnapján kimozdultam a megszokott terepekről és átfutottam a Bakonyon, legalábbis egy részén keresztben. Reggel elautóztam Vinyére, ott hagytam az autót, elvonatoztam Veszprémbe, majd onnan északi irányba a katonai gyakorlótéren keresztül, ami egy érdekes, nagyon kopár mező. 

Megmásztam a Bakony déli vonulatát, egy időszakos vízmosás völgyében futottam Lókútig, igazi kihalt erdő volt ahol az állatokon és a vadászokon kívül nem hinném, hogy sok ember jár. Lókútról tovább futottam észak felé, Aklinál kereszteztem a Zirc-Bakonybél utat. 

Innen nagyon hangulatos völgyekben vezetett az út, Páliháláspusztán át, majd tovább, átkelve a Borzavár-Szépalma útvonalon egészen Porváig.

Porva után kicsit saraztam, felkapaszkodtam a Zabolai úthoz a Csárda-tetőre és aztán a Hódos ér völgyében futottam vissza Vinyére. Jó kis edzés volt!