Évnyitó 2018 - Vízkereszt Maraton Gúta
Ennek a maratonnak a 2015-ös rendezésére még 2014-ben kezdtem el először a felkészülést, amelyet aztán gyorsan abba is hagytam időszűke miatt, most viszont eljött az idő, hogy amolyan "évnyitó jelleggel" lefussam ezt a maratont.
Kora reggeli indulás után felvettük Győrben Csabit, majd a kihalt Csallóközön keresztül összevissza kanyargó utakon autóztunk Gúta felé.
Út közben feltűnően sok elhagyott, omladozó mezőgazdasági épületet láttunk, az egész környékről a januári szürkeségben Tarr Béla Sátántangó című filmje jutott eszembe - főleg ez a kép a filmből:)
A rövid út után már napsütésben érkeztünk meg Gútára, nevezés után már érezhetően melegített a nap, ennek megfelelően alapból elég volt a vékonyabb futócucc, sokan a nyári viseletre szavaztak - nem tévedtek nagyot, míg az elmondások szerint tavaly itt a metsző szél, a mínusz 10 fok, a jégtől csúszós utak és a frissítőpontokon a pohárba belefagyó italok okoztak nehézséget, idén a tavaszi hőmérséklet volt a legnagyobb ellenfél.
Eléhezés ellen isteni rízsfelfújtat készített Zsuzsi, meg is ettük még jó egy órával a rajt előtt, nem is volt probléma az éhséggel aztán.
Pontban 10 órakor hagyományosan egy tekintélyes üteg lőtte el hatalmas durranással a rajtot, az első 5 kilométert a városban tekeregve tette meg a mezőny, majd a Vág folyó hídján átkelve annak bal oldali töltésén és a töltés mellett végig betonos felületen folytattuk a futást a félmaratoni táv fordítóján keresztül egészen Vágfűzesig, majd a töltést elhagyva futottunk a maratoni táv fordítójáig.
A rajtszám igazi retrós, újrahasznosítható, nyakban lógó, oldalt megkötött, ami néha akadályozta a futómellény zsebeinek a használatát, de nem okozott komolyabb fennakadást.
A fordítóig volt egy kis délies szembe szellő, ami kellemesen hűtött, a forduló után viszont "ráfordultunk" a szélre, azaz enyhe hátszél miatt már nagyon melegnek érződött a hőmérséklet. Úgy 35 kilométerig egészen jól ment a futás, de az utolsó 7 kilométerre nagyon elfáradtam, a kevés rápihenést hagytam (két nap) valamint az elejét elfuthattam, nem is erőltettem már magamat a végén, kényelmes tempóban evickéltem a híd felé, kihasználtam a frissítőpontokat.
Gútára visszaérve messziről láttam már, hogy Zsuzsim miután félmaratonon simán női abszolút első lett, kisétált elém és az ő kíséretével és biztatásával futhattam az utolsó kilométert, nagyon jól esett:) ezúton is köszönöm!
Utólag örülök annak, hogy nem ezt a versenyt választottam annak idején első maratonnak, mert igazán attól emberpróbáló ez az útvonal, hogy teljesen ingerszegény, töltés, fák, nem túl érdekes falvak, szántóföldek és csatornák, külön érdekesség volt a néhai gútai TSZ máig vörös csillaggal ékesített kapuja.
Még szerencse, hogy Győrben és környékén bőven van lehetőség szokni a végeláthatatlan töltések látványát és fejleszteni a monotóniatűrést.
A célba érkezés után sült kolbászt és hurkát, túrós batyut, sört és kofolát biztosított a rendezőség a ledolgozott kalóriák pótlására.
A maratont 4:07 alatt, nettó 4:01-es idővel futottam le, viszont megdöntöttem a saját egyéni rekordomat 30 kilométeren (2:46)
