Év végi tűnődések

Ismét elérkezett az év azon időszaka, mikor mindenki számot vet a történésekkel és kicsit előre néz a jövőbe. Jó alkalmat adnak erre a hosszú sötét estéken véghez vitt futások, mikor az embert körülvevő fénykörön kívül csak sötétség van, meg persze a töltésoldalban lapuló macskák, rókák és a legelésző őzek villogó szemei.

Igazi felüdülés mikor a hétvégén világosban futok és nem csupán a talpam alatt hátrafelé suhanó aszfaltot látom a futás nagy része alatt. Futások esőben, ködben, némi hóval is már és általában terepen meglehetősen nagy sártengerben.

Az év végi kilométer és tapasztalat összesítés még várat magára, hiszen még van hátra majdnem két hét az évből, de annyi már látszik, hogy ez az év tényleg rendesen "oda lett téve" futásilag és a jövő sem néz ki rosszul.

Érkezik végre a karácsonyi és újévi szabadság és persze az eszem-iszom - na persze csak ésszel és még több futással!

Korosztályom - bár nem a hiánygazdaság idején nőtt fel, de mégis bőven el lett plántálva bennem is az ebből eredő beidegződés, miszerint az ingyen és bőséges ételnek mindig van hely, az vagy amit megeszel és egyéb okosságok.

Nem is felejtem el mikor még megtermettebb koromban az első németországi kiküldetések esetében még simán elreggelizgettem vagy egy órán át különböző hotelokban a "tejjel mézzel folyó Kánaánban" és kb. a reggeli folyamán simán bevittem a napi kalóriaszükségletemet (sőt...).

Idő kellett ahhoz, hogy az ember csak okosan, kevésből és egy kicsit egyen, amennyi szükséges és elég, függetlenül a választéktól és annak ínycsiklandó tálalásától.

Ebből a rossz beidegződésből táplálkozik a nyaralási ajánlatok "all inclusive" kitétele, mikor a nyaralás eleve a minél kevesebb mozgás és minél több evés/ivás kombinációjára épül.

Eklatáns példa, mikor mindig/mindenből szed a már eleve jóllakott vendég a harmadik, teljesen okafogyott "zsákmánygyűjtő körútján", de aztán majd' az egészet otthagyja - világi pazarlás a javából. Meg persze az "all you can eat" éttermek szerencsére már lecsengő divatja is ezen alapult.

Szervesen kapcsolódik a jelenség a karácsonyi/újévi ünnepekhez is, körülnézve a mainstream médiában, mintha ilyenkor valamiért kötelező lenne félholtra ennie/innia magát az embernek, a reklámblokkokban pedig magas arányban szerepel a két fő tétel: ha nem futja vegyél fel kölcsönt, illetve ha nem tudsz többet zabálni ("kidőlnél"), akkor vedd be ezt és ezt a cuccot és máris mehet minden tovább.

Újév után pedig következik az adósságrendező hitel, a szívgyógyszer és a tuti fogyókúrás csodamódszerek dömpingje.

A magányos futások alatt gondolkoztam azon is, hogy vajon, ha kellene, hová sorolnám magamat az általam ismert futók között, rájöttem, hogy klasszikus "szürke zónás" futó vagyok, nincsenek túlzott elvárásaim magammal szemben, de azért sikerül a mezőny első felében/harmadában végeznem, dobogó, helyezés nem érdekel és nem is motivál.

Odateszem magamat a versenyeken, de kényszer nélkül, szimplán az élvezet miatt. Nincsen posztkényszer, szelfi, hessteg, szponzor, edző, módszer, stb.

A futás számomra igazából nem jár lemondással, hanem egy adalék az élethez, kikapcsolódás.

Szerencsére nem valami szélsőséges élet vagy egészségügyi helyzetből jutottam el oda ahol tartok, csupán jobban szerettem volna érezni magamat a bőrömben, ezért nyilván nem is tűnik akkora durranásnak.

Nem küzdöttem vagy küzdök sérülésekkel, makacs fájdalmakkal, nem támadt rám még soha a motiválatlanság, kiégés - röviden: "semmi extra":D és ez nagyon jól is van így.

Nyilván lehetnék sokkal gyorsabb és hatékonyabb is edző segítségével, de ez által elveszne a számomra egyik legfontosabb tényezője a futásaimnak, miszerint ezt mind én értem el, önerőből építkezve, a saját fejem után menve, jó érzéssel.

Alapból rendkívül rosszul viseltem/viselem ha meg akarják mondani nekem, hogy mit és hogyan kellene csinálnom, ez hatványozottan érvényes a futásra is. Így maradok önazonos.

Most pedig a futásról, még november elején vasárnapi edzésként elmentem a sokadjára megrendezett Bakony félmaratonra, igaz esős, cudar idő volt végig, ez főleg ösztönzött, hogy szedjem a lábamat.

Az útvonal pedig a szokásos, ismerős volt, Zircről végig a Cuha-szurdokon, majd a Zörög-hegy oldalában vissza a Cseszneki vár alá a célba. Bár a táv csak a 20 kilométert közelítette azért sikerült a 243 célba érőből megcsípni az 52-ik helyet, ronggyá ázva és nyakig sárosan, meglehetősen durva terepviszonyok között.

Ezen kívül már csak a szokásos futások voltak soron, végre ismét futottam 100 fölötti heteket, illetve beiktattam 50 kilométeres hosszú edzést is. Az időjárás meglehetősen hektikusan viselkedik, egyik héten még vastagba öltözve -5 fokban, a következőn +15-ben lehet élvezni a futás örömeit.

Lassan elhasználom a harmadik pár Bondi 6-t is, már meg is érkezett és kipróbálásra került a negyedik, ezúttal olívazöld színben, ez a cipő lett a Fertő-tó kerülésre és az UB/Black Hole felkészülés legjavára "dedikálva".