Északi-part 56K LSD futás!
Ez a történet úgy kezdődött, hogy egy kedves futótársam Greff Katus, akinek a nyáron az első 30K futását is lekísértem, két maraton után (illetve még az első után) kitalálta, hogy megnézné "mi van azon túl", nekem meg volt egy már több részben oda-vissza bejáratott szép útvonal javaslatom.
Így megjelöltük ezt a szombatot a teljesítésre, ma ki is derült mekkora szerencsénk volt ezzel, pénteken is zivataros fronttevékenység volt illetve vasárnapra is ezt jelezték előre, de szombatra lenyugodott az időjárás és ideális futóidő ígérkezett.
Kora reggel felvettem Katust Győrben, majd még sötétben csapattunk a Bakonyon át a kedvenc futóhelyemre - a Balaton északi partjára, ezen belül is Balatonalmádiba.
Csopakon gyönyörű ezüsthidat vont a felkelő nap a tó vizére, jó előjelnek bizonyult!
Balatonalmádiban a vasútállomáson hagytam a kocsit és a 8:26-os vonattal indultunk Badacsonyörsre, hogy aztán innen vissza az utat futva tegyük meg.
Út közben végignézhettük, hogy bizony ez a szakasz még vonattal is hosszú és elég sokáig tart, elgondolkodtató ilyenkor, hogy az ember bár tudja, képes futva megtenni ezt a távolságot, mégis igyekszik végiggondolni az összes lehetséges forgatókönyvet.
Gyönyörű színekben pompáztak a fák, bokrok, a tó pedig nagyon barátságos, napsütéses arcát mutatta. Közben alaposan bereggeliztünk a vonaton.
Egy és negyed óra vonatozás után a teljesen kihalt Badacsonyörsön szálltunk le, itt pár percen belül elkezdett szemerkélni az eső, viszont legalább lett szivárvány! Tető alá húzódva bekészültünk a futásra, 10 óra után indultunk neki a távnak.
Katusnak már a Spar maraton óta vacakol a bal combhajlítója, így megegyeztünk, hogy chillbe' fogjuk megfutni a tempót. Így aztán egy nyugis igazi LSD (Long Slow Distance) futás kerekedett ebből, de erre ott volt a teljes napunk.
Szeretem a szezonon kívüli Balaton partot, kevés ember, csak az ott lakókkal és a nyaralóik téliesítését végzőkkel találkozni ilyenkor, illetve pár futóval, kerékpárossal, de alapvetően nagyon kihalt képet mutatott a part (kivéve persze Füred és Almádi).
Szépen futogattunk Ábrahámhegyen és Balatonrendes-Pálkövén át Révfülöp irányába, Révfülöpön kis meggyes csapolt sörrel frissítettünk, illetve meguntam a banánok cipelését így ezeket megettük, illetve megettem vele az érdeklődő hattyúkat (szerették:)).
Révfülöp után következett a kevésbé hangulatos Szepezdfürdő és Szepezd, ahol a hegy megmászása helyett az útpadkán futottunk, mert nincsen járda egy jó szakaszon. Zánka után a partról visszamásztunk a főút mellé, majd a hadipark érintésével (hello UB váltópont:)) szép Balatonra néző kilátással érkeztünk meg Akaliba. Itt aztán a part mellé visszatérve láttuk, hogy futóverseny irányító táblák vannak mindenfelé, mint később kiderült pont az Akali-Dörgicse 5K, 10K, 21K futóversenybe csöppentünk bele, de legalább láttunk sok-sok futót és kedves ismerőssel, Fekete Anitával is találkoztunk (kicsi a világ ha futó az ember:))
Itt ismét sörrel is frissítettünk, majd még mielőtt fázni kezdtünk indultunk tovább, mert még a féluton sem voltunk.
Akalitól búcsúzva ismét mászhattunk kicsit, majd csorogtunk Fövenyes irányába, itt a csodálatos Gesztenye-soron (imádom Fövenyest!) futva megállapítottuk, hogy itt lakni is jó lenne, de legalábbis nyaralni egészen biztos (elég csak a híres Kalóz-büfét említeni), van itt minden ami kell, kertmozi, strand és csend.
Itt már a nemrég megfutott Szőlőskör Ultra 50K nyilai és jelölőtáblái mellett futottunk át Udvarin majd Örvényesen, a falovak megcsodálása után pedig Aszófőre érkeztünk, lepusztult hely...
Az aszófői híres halsütödében ismét frissítettünk (és később visszasírtuk, hogy miért nem vettünk itt valami rendes ételt), a tihanyi-félsziget "nyakán" átfutva értünk Füredre, itt ki is találtuk, hogy mivel nagyon éhesek vagyunk, a Tagore-sétány valamelyik büféjében sült krumplit fogunk enni - ez sajnos szándék szinten maradt, mivel csak pár kávézó/cukrászda volt nyitva, viszont a strand felé lévő teljes büfésort zárva találtuk, csak a Borcsa étterem volt nyitva, ide meg nem próbálkoztunk be izzadtan, út porával fedve:)...a híres hatlépcsős velős pirítósa után pedig tuti, hogy ott is ragadtunk volna. Állítólag még a szívszanatóriumból is járnak át páciensek, hogy teszteljék mit bír a szívük:))
https://ilovebalaton.hu/bor-es-gasztro/2013-06-05/a-hatlepcsos-velos-piritos
A Füred végén lévő visszamászást már kevésbé lelkesen, de annál éhesebben abszolváltuk, itt elhagytuk a maratoni távot és Katus életében először (de nem utoljára) megérkezett ultrába!
Az út innen már nem sok eseményt tartogatott, átszaladtunk Csopakon, frissítettünk a kertmozinál lévő halas-kútnál, majd mivel itt is minden zárva volt, éhesen folytattuk az utunkat Paloznakon át Alsóörsre, itt jót röhögtünk egy vitorlás nevén:) (lásd. fotók)
Káptalafüreden ránk sötétedett így a végét fejlámpával és eléhezve futottuk, itt még a futókánk is elfogyott párszor, de sikeresen feltámadtunk.
Végre Almádi! Katus gyorsan vett még chipset, mogyorót a hazaútra, így visszapótoltuk a só veszteséget, mert bár ettük rendesen a sótabit, de a sós étel/bármi nagyon hiányzott.
Nagyon jó futás volt!
Képek: