Óriási hamisságok...a "kirakat"

Egyre többször üt szöget a fejembe a futás közösségi médiára való "tálalása", mégpedig a túlkapások és a rémisztően rossz példák okán, amelyek egyrészt káros divatot teremtenek, másrészt alaposan frusztrálják azokat, akik elhiszik/azt hiszik, hogy ez a futás, erről szól a futás.

Persze elöljáróban megjegyzem, hogy szerencsére bőven van olyan futás témájú bejegyzés is amely nincsen elrugaszkodva a valóságtól.

Mindennemű egyezés a valósággal kizárólag a véletlen műve:D

Kezdjük is, valaki fut, van pár eredménye (idő/távolság), vagy adottsága (szépség, kidolgozottság, forma, vagy éppen akár túlsúly) és izzadtságszagúan igyekszik előbb "influencerré", majd ezáltal lehetőleg szponzorálttá válni.

A táplálékkiegészítő gyártó dob pár csomag ezt/azt időközönként, neki pedig annyi a dolga, hogy kiírja "eddig sok terméket kipróbáltam, de egyik sem vált be, viszont rátaláltam x cég termékeire, amelyek ettől és ettől különlegesek és egyediek, azóta csak ezt használom és ennyivel és ennyivel jobb/jobban vagyok ettől" hát ez nekem eléggé hamis, legalább annyira kilóg a lóláb, mint az ezredfordulós hazai gyártású filmekből a direkt termékelhelyezések.

A mondanivalót természetesen ki kell egészíteni jól beállított csodás képekkel, alaposan meg "instaszűrőzve", hogy véletlenül se hasson természetesnek (+ extra - a szépítő "ránceltüntető" funkció!).

Hát kérem, ha valaki évek óta kint fut, évszaktól és időjárástól függetlenül, annak bizony vannak ráncai.

A gyártó sem hülye, ha valakinek elegendő "követője" van (érdekes "véletlen párhuzam" ez Jézus és tanítványai vonatkozásában) akkor megéri megdobni ezzel azzal, hiszen önként dalolva és legfőképpen gyakorlatilag totál ingyen fogja azt reklámozni, maximális ár/hatékonyság tényező.

Ugyanez persze bármilyen kiegészítővel (cipő, óra, ruházat, stb.) eljátszható.
Nyilván más tészta, mikor egy kiemelkedő tehetség esetén már a gyártók állnak sorban az illető kegyeiért, itt láttam példát arra, hogy valaki simán tényleg kipróbált minden táplálékkiegészítőt (pl. gélt) és leírta a pro és kontra dolgokat a saját szemszögéből, függetlenül attól, hogy ki szponzorálja, vagy szeretné szponzorálni.

Illetve csakis olyasmit hord, ami bevált számára. A választott gyártó meg örül, mert ennek tényleg van reklámértéke - FÜGGETLENÜL ATTÓL - hogy ezek mindig személyre szabott és egyedi dolgok, pláne az ultrás világban, mindenkinek más válik be, mindenki mást szeret (vagy visel el), legyen szó gélról, nadrágról, vagy cipőről.

Persze akad itt is más hozzáállás, mikor a szponzorált dicséri x gyártó termékeit, de élesben csakis a bevált y gyártó termékeit használja.

A határozottan káros dolgok a következőek: hamis képek, olyan magas repülőfázisokkal, amelyek csak akkor léteznek ha egy adott fotós előtt, beállított helyen és fényekkel kilövöd magad az űrbe és mosolyogsz mellé, persze nem izzadsz, háttérben a hullámzó óceán és a lenyugvó nap...na persze, a sokaság meg les, hogy a futásai alkalmával készült képeken, bár úgy érezte lendületes, mégis úgy néz ki mintha csoszogva gyalogolna. Naugye?

Ó és mindig süt a nap...holott én legalábbis télen nagyjából csak a hétvégi futások alkalmával látom a napot, ha éppen olyan az idő, hét közben meg vaksötét este már az indulásnál is, csak azt látom amit a fejlámpa bevilágít.

Továbbiak - tél van, sok a szép havas, jeges kép és rajta futnak....rövidnadrágban, szigorúan sapka nélkül, rövid ujjúban, szabadon hagyott derékkal (értem én, hogy "meg kell mutatni"), deres szakállal/hajjal... ugye mennyire hamis, mikor a sötétedő téli estében hazaérsz és elindulsz futni, kint jég, hó, hideg, szél, mennél rövidnadrágban, pólóban? Persze, hogy nem.

Lehet próbálkozni másolni ezt a példát is, az eredmény is meglesz, egyrészt hülyének fognak nézni (igaz egy futót gyakran annak néznek a téli estéken), másrészt sérülni fognak az ízületeid, izomzatod, bőröd, meg alaposan megbetegszel.

Sok kép van szélsőséges túlsúllyal futókról is, mondjuk 6-8 órás maratoni eredményekkel, dicséretes dolog nekiindulni és célba érni, akkor is ha a tempó csak sétának felel meg, de előbb érdemesebb lenne a feltételeket megteremteni, van az a túlsúly amivel egyáltalán nem egészséges a futás, elég a gyaloglás és a keresztedzés és mindenekelőtt a fogyás - aztán ha már ideálishoz közelít a súly, jöhet a futás.

A szervezet, a keringés, az ízületek mind mind hálásak lesznek ezért.

Ugyanehhez a témához kapcsolódik a súlyosabb verziója, miszerint nem kell lefogyni, a túlsúly nem egészségtelen, sőt, egyenesen "tisztelendő" (érdemes rákeresni: "fat acceptance") illetve, hogy éppen az ún. esélyegyenlőség jegyében ugyan töröljék már el a maratonok, vagy akár ironman versenyek szintidejét...

Persze tény, hogy dicséretes ha valaki így is elkezd futni, azaz tenni az egészségéért, de néha a kevesebb a több.

Aztán létezik még a futás+"falvédőbölcsességek" kategória, mikor minden egyes futás mellé kerül valami bődületes közhely (még súlyosabb ha ezoterikus vonatkozása is van), vagy szakállas idézet (csak, hogy a két legtöbbet hallottat idézzem: "Fuss Forrest, fuss!", "Fussatok bolondok").

Az összes képen hibátlan az "outfit" tiszta a cipő...hát nem, a rendes cipő, hacsak nem vadonat új, vagy nincsen éppen kipucolva, akkor poros, saras, a terepcipő meg pláne...
A futócucc simán izzadt, esetleg eséstől saras, vagy szakadt.

Akad aztán olyan ember is, aki nem elégszik meg a futással, vagy éppen ráun, nem tud fejlődni, teljesítmény (vagy önmutogatás) kényszeres és ezért felcsap botcsinálta, vagy OKJ-s életmód tanácsadónak (divatosan "Life Coach") és immár jó pénzért amolyan "modern (instant) prófétaként" árulja a magától értetődő dolgokat azoknak, akik a saját kishitűségük és tanácstalanságuk okán felnéznek rá és kritika nélkül elfogadják a mondanivalóját (ilyenek száz számra hemzsegnek immár a facebook-on).

Szerencsére a közösségi média ugyanígy el van látva jó nevű szakemberekkel és sportolókkal is, akik azért már letettek ezt azt az asztalra, de ennek ellenére nem osztják az észt görcsös igyekezettel, rájuk érdemes figyelni.

Szóval, használjuk a közösségi médiát, de tanuljuk meg értékelni és értéknek megfelelően kezelni a dolgokat.