Célegyenes

2019.04.25

Gyorsabban elérkezett a felkészülés hajrájára, mint gondoltam, a sok kilométeres hetek nagyon pörgették az időt.

Rengeteget adott motivációban, hogy újra világosban lehet futni és végre könnyű nyáriban lehet gyűjteni a kilométereket.

A száraz tavasz egyik pozitív hozadéka az volt, hogy a hétvégi terepezések alkalmával nem lett nyakig sáros az ember (csak poros). Az erdő és a természet viszont gyönyörű, ez ilyenkor nagyon üdítően esik a rengeteg sötét, havas, jeges futás után.

Időközben eldöntöttem, hogy az Omszki 50 kilométeres versenyt már inkább kihagyom, mert tényleg túl közel esik az Ultrabalatonhoz, nincsen értelme pofozgatni az ízületeimet ennyivel a "nagybünti" előtt.

Ezáltal a felkészülés mintegy megkoronázásaként egy igazi jutalomfutást csináltam az UB első dombos szakaszán. Kitűnő futóidő virradt húsvét vasárnap, Zsuzsival már hajnalban úton voltunk Balatonfüredre.

Szerencsére a hajnali 4 fok a futás kezdetére már 10 fok fölé melegedett és zavartalan napsütés ígérkezett, futózsákot vittem magammal két kulaccsal, az egyikben töményre kevert Sponser, a másikban víz, a zsebekben 4 db. gél és egy tasak sponser, valamint 8 db. sókapszula.

Zsuzsi továbbment autóval a "célba" Ábrahámhegyre és onnan tekert egy kört.

Füreden megnéztem magamnak a helyszínt ahonnan nemsokára nekiindulunk megkerülni a tavat, majd laza futással indultam Aszófő felé, a Sajkodi-öbölnél csodálatos türkizben pompázott a tó. Aszófőn hátat fordítottam a Balatonnak és megkezdtem a mászást a felvidék dombjaira. Az új rajthelyszínnek köszönhetően a legnagyobb emelkedőket/lejtőket már a verseny első negyedében magunk mögött hagyjuk.

Személy szerint nem bánom, hogy még frissen meg tudom majd futni ezeket. Az első 30 kilométeren szinte semmi forgalom nem volt az országúton, gyorsan Pécselyre értem, a falu elején újratöltöttem a vizes kulacsot.

A pécselyi medencében enyhén hullámzó, nagyon jó minőségű úton futottam tovább, majd egy jobb kanyar után meg is érkeztem a "vászolyi sirató" emelkedőjéhez, ezt is megfutottam. Vászolyon kicsit élveztem a síkon való futást, aztán másztam tovább felfelé Dörgicse irányába, szép erdőben visz itt az országút.

Ez az emelkedő már csak rövidke, fentről aztán megnyílik a kilátás, jó tempóban csapattam le Kisdörgicsére, festői környék, rend és tisztaság, még a buszmegálló is példaértékű (ülőpárnák, virágok, könyves szekrény!), jó, hogy idáig nem jutottak el a vandalizmusra hajlamos emberek.

Innen már csak egy ugrás volt Dörgicse, itt bekevertem a második Sponsert, meg ettem a géleket is szorgalmasan, hogy jó legyen az energia-háztartásom. Akali felé aztán lehetett lefelé tempózni rendesen, előttem a Balaton, jobbra pedig már látni lehetett a Gulács púpját a dombhátakon túl. Ezen a szakaszon majd az UB-n is figyelni kell, hogy a tempóm jó legyen, de trappolás nélkül, hogy minél kevésbé verődjön szét a lábfejem.

Akali és Zánka között ismét a bringaúton futottam, ahogy néztem igyekeznek rendbe tenni az UB-ra, amennyire lehet. Zánka elején 30 kilométernél gurult szemben Zsuzsi, megdézsmáltam a kulacsát, mondta, hogy rengeteg az autó az előttem álló szakaszon, vigyázzak magamra. Ez valóban is is lett, összefüggő karavánokban jöttek szembe az autók, valamint a Hegyestű mellett egy sárga pólós szintén "hosszútávfutó" (az első és utolsó futó volt akivel találkoztam az úton), a zsákjából legalábbis erre következettem.

Újabb meseszép helyre értem, a Káli-medence, körös-körül apró falvak templomtornyokkal, a tanúhegyek és sok szőlődomb kis pincékkel és présházakkal. Itt látni a hosszan nyugat-kelet irányban hosszan húzódó kőtenger első köveit. Köveskálon újra töltöttem vizet és bal kanyarral követtem az utat Kővágóörs felé. A jobbra eső lapályban esősebb időszakban látható a Kornyi-tó víztükre, most csak zöldellő nádast láttam a tó helyén.

Kővágóörs előtt hosszan emelkedett az út, végén ismét kőtenger, a faluban újabb víztöltés következett és megettem az utolsó gélt. Kékkút előtt jól futható sík terep, itt átléptem a maratoni távot, megcsodáltam a Theodora-forrás kifolyóját az ásványvíz palackozó üzem mellett, Kékkút végén pedig ismét kis hegymászással értem a - végre - ismét a Balaton irányába vezető útra.

Az útvonalnak megfelelően átfutottam a meseszép Salföldön, megnéztem az itteni kőtengert is az út két oldalán. Az út során érintett kőtengerek a hajdan itt hullámzó Pannon beltenger homokos partvidékének, dűnéinek emlékét őrzik (ezért is lehet képzeletbeli vonallal összekötni őket a térképen), az itteni kovás-homokos föveny a vulkáni utóműködés során cementálódott össze rendkívül kopásálló kővé, amelyből a környék "kővágói" messze földön híres malomköveket faragtak.

A falu után már csak szépen kocogtam lefelé a lejtőn egy szép erdőben be Ábrahámhegyre egészen a vasútállomásig ahol Zsuzsi várt hideg kólával és egyéb energiapótlással, jó kis futás volt, legalább be tudtam lőni magamnak a tempót és a frissítést az első szakaszokra.

Most a KRESZ-nek megfelelően az út bal oldalán futottam a forgalommal szemben, az UB-n majd a jobb oldalon futnunk, Aszófő és Akali között nagyon jó az útpadka, de Zánka és Ábrahámhegy között azért van bőven leszakadt és "teknőshát" keresztmetszetű út, viszont ahogy néztem az út jobb oldali padkája általában jobb állapotban van mint a bal.

Jelenleg az utolsó erősebb hetet "taposom", de már kiengedősre vettem a figurát (100-as hét 5x20 kilométerrel, 3 sík, 2 terep (update, az utolsó terepfutás 30 lett, mert még kívántam a hosszút)). Jövő héten következik egy levezető kb. 70 kilométeres hét már hosszú futás nélkül, majd az UB hete, sok pihenéssel és feltöltődéssel, ekkor már csak egy rövid futást tervezek a hét közepén, pénteken indulunk a "tett helyszínére", szombat reggel pedig indulhat a buli.