Betekintés - Ultrabalaton 2026
Ez az Ultrabalaton most úgy ért el, hogy a külső és az ebből következő belső körülményeknek köszönhetően kb. a verseny előtti hétvégén kezdtem el azon gondolkodni, hogy "húha".
Persze a frissítéseket, szükséges dolgokat már előre beszereztem, rutinszerűen, viszont ha a fizikai felkészülésem felé néztem, ott két dolgot láttam, az egyik egy igencsak gyenge kilométerszám, amelyben a hosszú (30 fölötti) futásokat kizárólag a bszm négy napja jelentette, illetve az összevissza időjárásnak köszönhetően az UB előtti egy hónapban kb. 3x taknyosodtam meg, legutoljára pont a verseny előtti vasárnap és csak szorítani tudtam annak, hogy a fejfájásos, orrfújós, izomgyengeséges nyavaja távozik péntekig.
Ráadásul észrevettem, hogy az órámon valamilyen okból kifolyólag csak a teljesen alap, futásnál semmit sem érő térkép van, ezért az UB előtti hétvégén mondván, hogy már úgyis rég volt frissítve az óra, rádugtam a gépre, és ha már frissít, rátöltöttem a hivatalos garmin európa térképet is.
A frissítés után az óra aztán újraindult (volna), de egy végtelen "boot loop"-ba esett. Semmi sem használt, sem a hard reset, sem a gépre csatlakoztatás, hogy törölni lehessen a sérült állományt, ami valószínűleg az indítási hibát okozta. Az óra úgymond kizárt a filerendszeréből, ezért a hibát okozó hibás állományhoz sem lehetett hozzáférni.
Gyors konzultációt folytattam Magyar Petivel, na nem a következő miniszterelnökre gondolok, hanem a Garmin Magyarország első emberére.
Mivel az óra még idén novemberig garanciális volt, ő cserét ajánlott.
Hétfő délután el is autóztam gyorsan Pestre, a Garminnál megerősítették az óra elhalálozásának tényét és gyorsan kaptam is egy vadonat újat.
Nagyon jó, hogy a garmin connectből az összes eddigi beállítás szépen visszament az órára, persze azért a topomaps gépről történő telepítésekor nem voltam nyugodt, de minden további nélkül szépen végigfutott most.
Kedden futottam még egy rövidet délután, közben kipróbáltam, hogy milyen futás közben a telefon jegyzetfüzetébe diktálni, tök jó!
Ennek pedig a következő lesz most a szerepe.
Mivel azt minden esetben éreztem és érzem, mióta megy ez a blog, hogy az írást fejben tudom a legjobban nyomni futás közben, akkor van igazán ihletem, ami aztán vagy elmúlik, mire gép elé kerülök, vagy nem.
Sokszor a futásból hazaérve azonnal begépelem a címszavakat, hogy aztán visszataláljak a megíráskor a sarokpontokhoz, témákhoz.
Most az UB-n azt tervezetem, hogy a futás közben majd feldiktálom a telefonra azt, amit érzek, látok, hallok, írnék, hogy minden apró részlet megmaradjon, mert hátha utólag már nem annyira tudom előszedni ezeket fejből.
Szóval ez most ilyen útibeszámoló lesz, a lehető legkevesebb cenzúrával majd, mikor a futás után bemásolom mindazt amit mondtam.
Szerdán pihengettem csak, csütörtök délután pedig elautóztam a füredi versenyközpontba a szokásos szeánszra.
Zsuzsi most is csapatban indult szombat délután, ezért ő pénteken tekert le a balcsira.
Mivel kedd-szerda-csütörtökön oktatáson ültem, eleve nem nagyon gondoltam az UB-re úgy mélyre menően.
Összepakoltam az előreküldendő csomagjaimat, most csak géleket küldtem előre szép számban és egy-egy red-bullt, meg csokit Földvárra és Kenesére. Ezen kívül úgy terveztem, hogy csak a frissítőasztalok és a melegételes pontok kínálatára szorítkozom.
Igazából csak Füred felé autózva gondoltam bele, hogy aha, hoppá, akkor most UB! Milyen sokszor megtettem már ezt az utat, egyre csökkenő izgalommal.
Az UB olyan, ott van és konkrétan beépül, érezteti magát, de már nem terhel. A terhelésből úgyis kijut minden egyes UB azon szakaszain, ahol éppen kevésbé érzem jól magamat.
Az időjárás most nagyon stabil, tavasziasnak ígérkezett, gyorsan el tudtam dönteni, milyen szerkóban indulok és mit viszek magammal. Vártam a nagy kirándulást, fura, de még az éjszakai szívást is, mert az is csak akkor és ott rossz, előtte és utána már nem tűnik olyan vészesnek.
Rajtszám, chip felvéve, gyorsan vásároltam és mentem is a tavalyi apartmanba Veszprémbe.
Otthonos a hely nagyon, főztem egy nagy adag tésztát, paradicsomos-zöldséges szósszal, reszelt sajttal.
Most pedig jöjjön amit feldiktáltam a jegyzettömbbe, kiegészítve persze fejből.
Ez valószínűleg összevisszának is hathat, illetve a végén érezhető, hogy szétesik a mondanivaló és bejön a kevésbé szép beszéd, bocsika.
A feldiktált rész dőlt betűvel van szedve, nem cenzuráztam.
Nagyon jót aludtam, aztán frankó reggeli, szépen lejöttem Füredi parkolóba és most séta a Hajógyári úton a verseny központba.
8° van gyönyörű napfelkeltét villantott a Balcsi a Kerekedi-öbölnél, kék ég, kék tó, gyönyörű kilátás egyszóval minden adott egy jó futáshoz.
Nagyon szép idő van, gyorsan fog melegedni, az autóból láttam, hogy be van lőve egy másodfokú viharjelzés, ami azt jelenti hogy szelet azt várnak, ahogy az előre meg lett mondva.
Krisztának üzentem még tegnap, hogy azért ez nem az igazi úgy, hogy nincsenek itt ők sem. Sehol egy Kriszta akivel kerülnénk egymást, sehol egy Ervin aki véletlenszerűen a déli parton pizza szeletekkel bukkan fel amikor éppen elhagy az erőm.
Dehát nagyfiú vagyok már meg kell tanulni önállóan lenni azért van bennem para, de van egy nagyon erős lapom a gyenge pakliban, az pedig az eddigi hét teljesítés sorban, ebből kell főzni meglátjuk mire lesz elég.
Itt a Balatonfüred tábla jobbra a versenyen ez mindig egy érdekes pillanat mert itt fogok jönni szemből holnap, addig viszont hosszú lesz.
Sok ismerőssel kezelek, fura hogy immár úgymond veteránként vagyok itt, persze azért sehol nem vagyok egy Bogár Janihoz például, aki gyakorlatilag olyan, mint akin nem fog az idő,futógenerációkon át ott van a mezőnyben és bizony elég komoly eredményeket rak le folyamatosan fáradhatatlanul.
Most éppen két kört fut mindenki Janikája.
Prantner Gáborral, Szilágyi Gyuszival, Bognár Attilával beszélgettünk. Érezhetően van feszkó a levegőben, érezni az adrenalint, most még mindenki friss és üde, ez a leggyorsabban múló állapot.
Nagyon sokan szálltak be most ebbe a lepárlóba, majdnem 400-an. Tavaly 63% volt a teljesítési arány, meglátjuk hogy ekkora tételt "lefőzve" kit enged körbe a Balaton.
Nagyon jó idő van úgyhogy igazából én egy 50-60 százalék közötti teljesítési arány tippelek, fogalmam sincs csomó emberről hogy kicsodák, még nem hallottam a nevüket eddig, nyilván van egy rakás elsőbálozó.
Ennek megfelelően alakulhat ez a százalék sokkal jobban sokkal rosszabbul, de alakuljon a legjobban.
Közvetlenül a rajt előtt Balogh Ildivel, Nevelős Krisztivel és Lacival, Ákoskával és Lesti Bertivel váltunk még pár szót.
Imserős zene, rajt, hajógyári út, helyezkedés.
Tihanynál le kellett venni a karszárat, nagyon jó az idő, kezd feltámadni a szél.
Tömött még a mezőny, itt van jobbra a halsütő és Aszófő házai is látszanak már, balra fehér templomtornyok, Örvényes, Udvari.
Aszófő végén vagyunk. 2019-ben, mikor először voltam itt, még fölment a klasszikus útvonal jobbra, mászás Pécselyre, majd a vászolyi nagyhalál, hogy aztán a nagy lejtővel visszatérjen a partra Akaliban.
Honnan is tanultam meg futni? Voltak ugye a blogok, Balázskáé, itt van ő is a mezőnyben, Szabó Béla, Lubics Szilvi, Hanka, ő is itt van, most Milánt kíséri, nagyon örültem neki, azt mondta kapok valami meglepetést ha találkozunk, hát találkozzunk!
Illetve nagyon jó videós tartalmak is voltak régebben is, amikből sokat lehet tanulni, Szabó Zoltán "Zolka" dunaújvárosi doktor úr, profi videókat csinált már régebben is illetve egy igazi "sleeper" (kívülről hétköznapinak kinéző ember, komoly sport teljesítménnyel) mezőnyben Borsos Józsi, neki is nagyon jó videói vannak érdemes megnézni.
Erősödik az oldalszél, sodródunk, Örvényes előtt Milánnal dumáltam kicsit, letettük a nagy bölcsességet a gyorsan múló állapotokról, mint az, hogy jól érzed magad és nem fáj semmi, illetve hogy viszonylag illatosnak nevezhető az ember. Azzal a kiegészítéssel hogy a csajok, na ők a végén is illatosak és azt nem tudjuk, hogy miként csinálják, de kíváncsi vagyok titokra.
Udvari, régi temető, ha bárki kérdezné ilyan abszurdnak hatóan, hogy "melyik a kedvenc temetőd?" akkor ezt mondanám.
Érkezünk Fövenyesre, előbb nyárfa, majd vadgesztenye fasor, gyönyörű, itt van az első csekkpont.
Lemegy az első gél is és előveszek egy tiszta papírzsepit is, mint az ön jutalmazás alapelemét, aztán hajrá, indulhat a mászás fölfelé a főút mellé.
A mászás közben Lindával találkoztam, acél nő, remélem majd ha jó lesz a kedve üti a tenyerét, én most "babatávon" vagyok ő viszont két kört fut hihetetlen a csaj.
Fent a főút mellett nyúlik a mezőny jó idő van, jó erdős a hely, így még az oldalszéltől is védve vagyunk, tervem az nincs más, mint végigmenni, de most fejben úgy érzem jobban itt vagyok, köszönhetően egy csomó dolognak eleve egy magasabb közérzeti szintről indulok remélem kitart.
A rajtban találkoztam Zelcsényi Mukival is, aki azért azon kívül hogy az UB-t ebben a formájában felfuttatta, nem kisebb eseményeket szervezett mint a Tisza eredményváróját a parlamenttel szemben és úgy általában a párt összes rendezvényét az elmúlt két évben.
Érkezünk Akaliba, gyönyörű a panoráma a Csárdás utcában a hosszú lefelén.
Min is gondolkodik a futó itt a lejtőn a Balcsi fele?
Pl. most azon agyaltam hogy a teljes UB mezőny vajon mennyi cipőtalp gumit koptat le a Balaton parti útvonal egészére összesítve?
Úgy gondolom hogy meg kell nézni csapatok számát, mivel mindenki egyszer fut egy helyen, az összes egyéni induló (nem figyelembe véve a DNF-eket) és összes csapat száma adja ki a szorzó egyik felét, másik fele egy átlagos futó cipő koptatása.
Ehhez le kellett volna merném a cipőt egy labor mérlegen indulás előtt száraz állapotban és utána, majd a különbség a szorzó másik fele és kijön egy eredmény.
Otthon majd tippelem elég, én elég jól szoktam koptatni a cipőmet.
(Itthon aztán az AI segítségével ki is számoltam, a teljes körön egy pár cipő kb. 10 gramm talpgumi kopóréteg veszteséget szenved és volt 3600 csapat és kb. 400 egyéni futó - akkor az nagyjából 4000 x 10 = 40 kilogramm porított gumival "gazdagítottuk" a környezetet.)
Na szóval amikor az a kérdés ki mire gondol, én ilyeneken is gondolkodok, meg ezer más dolgon.
Csárdás utca, itt vagyunk most annál a háznál ahol Ervinékkel volt a szállásunk, amikor legutoljára jártunk együtt az UB-n.
Lent vagyok a Akaliban, itt ment el mellettem Bogár Janiék zöld mercije. Viharvert, de hírnevét tekintve ez az Ultrabalaton Millennium Falcon-ja.
Innen át lehet látni a túloldalra, jellegzetes dupla hotel szemben a parton az ott Balatonföldvár, kemény lesz, amikor már ott járok.
Komoly mélypontok szoktak ott kezdődni.
Továbbra is Balatonakaliban vagyunk egy biciklis kísérő defektet javított az út szélén, a külsőben kereste a tüskét.
Na ez elég nagy szívás lesz ha nem tudja megcsinálni, onnantól egyedül van a futója akinek ha nincsen B terve az nagyon nem jó.
A második frissítést is kihagyom, mindenem van, csak arra figyelek hogy a mozgásomat minél tovább egyben tartsam, ne billegjen a csípőm és ne kaszálják úgy a kezeimmel mint egy megfáradt raver a berlini love parade-on.
A végére úgyis bejön ez a stílus amit 2019-ben az első egyénimkor egy csapatban futó (akkor még együtt volt mindenki egy napon) úgy jellemzett, hogy "futagolás". Azt mondja, hogy olyan mintha gyalogolnál, közben meg haladsz.
Szóval a csípő billegés, kézzel keresztbe kaszálás megzavarják a előrehaladás mozgásegyenletét és ezzel feleslegesen pazarolják az energiát.
Akali legszebb utcája nádtetős házak csoda.
Újra fent a 71-es mellett, szemben jobbra feltűnik a Hegyestű félig lebányászott csúcsa, belőlem pedig előjön a geológus, térképész és a geográfus ami aztán mind nem lettem, de szerettem volna lenni.
Tehát ez annyit jelent hogy a parti domborzatra jellemző balatonfüredi mészkő, márgás üledék övezetet elhagyjuk és megérkezünk a tűzgyűrűbe, a tanúhegyek világába.
Legalábbis parthoz közel itt kezdődik a Hegyestűvel, majd tart egészen Badacsony-Szigligetig ahol aztán az edericsi egyenesben hátra hagyjuk ezt a gyönyörű földrajzi tájegységet.
Keszthelyen pedig megérkezünk a keszthelyi mészkő világába, amit aztán követ a nyugati part majd a déli part rekesztőtúrzásra épült partvonala, mögötte somogyi lösz magaslatával.
Feltűnik lassan Zánkai gyerektábor víztornya jó szar itt a bicikli út, mint mindig. Talán egyszer ez is sorra kerül.
Az első amit meglátsz Zánkára gyerektáborhoz érve, az a hadiparkban egy V-750-es típusú rakéta egy SZM-63-as indítóállványon.
Igyekszem ezen a bicikli úton nem kitörni a lábam, az út mellett mandulák ezt a környéket imádja a mandula, "Akali 60-as" típus 1 kg száraz mandulából 40 dkg héj 60 dkg mag.
Itt vettem fel egy kis kólát, izót és nagy meglepetésre Márkus Öcsivel is találkoztam a pont előtt.
Megölelgettem, így most már jól is vagyok, ha egy futó próféta is itt van, az plusz nyugalmat ad.
Balázska karcolgat itt előttem, 20 km 2 órán belül megvan.
Tapolca Nagyvázsony leágazás, 2019-ben még itt futott föl a mezőny, hogy aztán megmássza Hegyestű oldalát és aztán Köveskálon, Kővágóörsön, majd a gyönyörű Kékkúton és Salföldön át lefusson Ábrahámhegyre, hát ez már nincsen meg.
Mi szépen csapunk egy balkanyart és megyünk le Vérkúti utca irányába, gyönyörű a fenyőfa sor, balzsamos gyantaillattal.
A túloldalon szemben kicsit jobbra Balatonboglár dombjai, ettől még jobbra Fonyód még jobbra az északi part, Ábrahámhegy és Révfülöp fölötti hegyek.
Zánkán vagyunk, Zánka végén erdő (erdő van idebenn), jó kis nyaralók vannak, tudnék itt élni.
Az erdő van idebent, mert Balázska épp most állt ki pisilni miután lefényképezte a híres zamárdii "macskák az úton" táblát, most itt karcolgat mögöttem, valahol benne is biztosan erdő van odabent.
Az erdős részt elhagyva következik kezdődik Szepezd, Viriusztelep.
Szepezden előzőtt Ákoska és Kriszti, ők most együtt tervezik végigfutni, az út széli járdán Balázska előzött meg, megdicsértem a filmjét, jön a folytatás!
Most pedig irány Szepezdfürdő, gyönyörű az idő, ideális futó idő, minden frankó különleges fék és fenyők jobbra fönt a doboldalban, Zsuzsinak nagyon tetszene.
Megyünk föl Révfülöp előtt, gyerektábor jobbra. voltunk itt táborozni 94-ben.
Révfülöpig Szabadfi Péterrel beszélgetünk, ő az, aki a BSZM badacsonyi rajtjában köszönt rám és elmesélte, hogy a blog mentén is fut, innen készült a januári Burgenland Extrem-re.
Meg azt mondja hogy legenda vagyok, vagyok a lónak a faszát, de azért szigorú, ki gondolta volna hogy az én "lábvizemen" is jönnek még új belépők ebbe a világba?
Révfülöp végén Évi és Omár, megölelgetem őket, baszki itt vannak, ez kurva jó ,feldobott kicsit.
Elhagytuk Révfülöpöt bal kézre Fonyód szemben pedig feltűnik a Badacsony. Vasúti átkelés és indul a mászás Pálkövére.
Hanka a Révfülöp benzinkútnál ad egy meglepetés jégkockát.
Mászás után következik a hosszú lefelé Ábrahámhegy fele. Ábrahámhegy előtt Balatonrendes, jó a bicikliút .
Nemsokára Varga Frissítő. Minden megy ahogy kell. Szóval Ábrahámhegy 2019 itt jött még vissza az útvonal fentről, a Burnót patak völgyében, gyönyörű kis utcában, akkor itt találkoztam a Zsuzsival.
Néha szúr az oldalam kicsit mélyebben kell lélegeznem érződik azért az edzetlenség, volt egy holtpontom, elmúlt megyünk tovább.
Kijöttünk a főút mellé közeledünk most már tényleg a Vargához, hú meleg van, eszem rendesen a géleket energetikailag jól állok, a fejem egyben van, minden más türelem kérdése ki kell várni a dolgokat.
Öcsivel megint találkoztam Ábrahámhegy végén hát, ha ő velünk ki ellenünk?
Badacsonyörsre érünk, jobbra Folly arborétum, nagyon jó hely voltunk itt a Zsuzsival.
Gyönyörű minden szemben Badacsony masszív tömje ezen az oldalon tomaji kőbánya maradékával, nem sok minden látszik a fejtésből mára.
Hatalmas szerencse hogy anno a józan ész és a művészvilág is felemelte a szavát és ezt a hegyet nem bányászták el, mint a Halápot, vagy a Ság-hegyet, vagy borzalmasan nézne ki most a part egy teljesen szétroncsolt heggyel.
Ivett ér utol, elmeséli, hogy őszi ironman-re készül, emlékszem, vele 2019-ben beszélgettem először Salföldön egy kék kútnál kulacstöltés közben.
Azóta is emlegetem, hogy nekünk miért nem voltak olyan tornatanárjaink, mint ő?
Varga Pincészet, frankó cefreszag, felvettem a cuccot, majd gyorsan otthagytam a pontot, megyek tovább nem lehet megállni.
Öcsivel végre elkészült a szelfi Badacsonytomaj elején irány a római út. Megettem egy csokit, kell az energia, jön a hullámzás római úton.
Jobbra kőtemplom, a fák alatt árnyék az élet apró örömei.
Linda érkezik meg hátulról, mondom én hogy acélból van!
Fölmegyek a Rómain, nem mondom, hogy nem vagyok fáradt, most pedig forgószínpad várom hogy balra Fonyód után jobbra szemben a Szentgyörgy-hegy is kiforogjon ezen a ruletten és akkor onnantól lassan megyünk át Szigligetre.
Van itt két növényzettel jól benőtt árok, Zsuzsitól kaptam egy nagyon jó könyvet (Balatoni nyaraló), amelyik a Badacsony legrégebbi dinasztiáinak életét beszéli el, ebben vannak ezek említve, az egyik a "péntek-árok", a másik a "szombat-árok" névre hallgat és a legendák szerint ez arra utal, hogy a hét melyik napján voltak azok a nagy esők, záporok, amelyek azátn az árkokok keresztül elérték a lejjebb fekvő települést.
Még mindig a Rómain vagyok itt szokott jönni a Kriszta hátulról, szép kis kápolnák, csodálatos látnivalók igazából ezzel kell elfoglalni magamat az helyett, hogy azzal törődnék, hogy fáradt vagyok.
Megvan az első maraton, ebből akkor még következik négy.
Badacsonyi út végéhez közeledünk itt van ismét Kriszti és Ákoska, közben jön Lőrinci Gyuri biciklivel, kettes csapatban nyomják úgy, hogy az épp nem futó előremegy bringával a találkozási pontra és ott váltanak, párosban ez a legkeményebb műfaj.
Lejöttem a Badacsonyról megvolt a tördemici nagy frissítő marha fáradtság rajtam, remélem majd elmúlik.
Most jön a szigligeti mászás és az edericsi egyenes.
Kerülöm Szigligetet, gyönyörű kék és zöld a természet. Kék az ég zöld a növényzet csak áprilisban ilyen, friss üde, nem úgy mint én.
Megújult az edericsi egyenes, autópálya minőségű bicikli út, lehetne szélesebb a kétirányú forgalom miatt, de ne legyünk telhetetlenek. Ahhoz képest ahogy kinézett ez tavaly, megváltás.
Kicsit jobban vagyok remélem hogy ki tart sokáig. Élénk oldalszél hűt minket, nem bánom hogy magunk mögött hagytuk Badacsonyt.
Zenehallgatás közben van, hogy azon agyalok, hogy fejben szétszedjem sávokra azt, amit hallok (elektronius tánczene) és megpróbáljam elképzelni, hogy egy DAW-ban (Digital Audi Workstation) vizuálisan hogyan nézne ki ez, milyen ikonikus szintetizátorok jellegzetes hangjait tudom felfedezni a zenében.
Egyenes vége jobbra a 84-es út mentén ha Sopronba futnék akkor az közelebb lenne mint ide a cél.
Érdekes tény ez, ha valaki el tudja helyezni magát a térképen, annak azért sokat mond.
A Becehegy mellett másztunk fel, elhagytuk a benzinkutat, most érek fel és közben meg is lett számomra a "track of the UB", ez mindig valami jókor, jó helyen beütő zene, amiben akad ilyen "reptetős szinti riff".
Fekete kastély és csárda, épp újítják, ami aggaszt hogy pisilni nem voltam még és nem is kell, annyit iszom amennyit a gyomrom bevesz.
Na hol vagyunk? Szépkilátó, hogy milyen? Szép nagyon szép.
Éviékkel találkozom ismét, végre megcsináltuk a szelfit. Meg ilyen futós anekdotákkal fárasztom őket, mielőtt továbbmennék.
Lejöttünk a györöki partra megyünk tovább, találkoztam egy 100 mérföld Berlin-es pólós német csávóval, megdicsértem a pólóját, közben elkaptunk egy 10 mp-es pirosat a sorompónál, pont jól jött legális lazsálás.
Egyébként a györöki part hagyományosan egy jól menő szakasz, most sincs máshogy, a gyomrom egyben van, de most tartom magam ahhoz, hogy csak gélt nyomok, plusz só, kóla, víz nem csinálok belőle szemetest mindenféle összezabálással.
Györökön a vasútállomás után a síneken túl kedvenc itteni szállásadónk, Éva néni vár és fotóz, én meg őt fotózom.
Na szóval itt vagyok Vonyarci parton hullámokban fáj a talp párnám, remélhetőleg majd abbahagyja, valahogy máshogy kell terhelni, nemsokára Gyenesdiás aztán Keszthely.
Keszthelyen majd fölveszem a cuccaimat addig eszem a géleket, egyelőre megy, gyönyörű a Balcsi, fúj a szél mást nem tudok mondani.
Itt van szemben Berény, a tihanyi szoroson kívül itt van egymáshoz legközelebb a két part, most már csak a keszthelyi öblöt kell megkerülni és átérek a déli partra.
Húha nem lett könnyebb ez a verseny meleg van.
Lesti Bertivel beszélgettünk egy jót Vonyarctól Gyenesig, vele is jókat lehet dumálni, közben jól húzta tempót, kicsit tudtam rajta menni. Néha frissítően hat egy kis gyorsítás.
Gyenesdiáson vagyok. Keszthelyre beértem most itt Keszthely vasútállomás, jön lassan a nagy frissítőállomás.
Előtte Márkus Öcsivel találkoztam, minden rendben van,már amennyire ilyenkor rendben lehetnek a dolgok.
Keszthelyi nagy frissítő után "Hanka-szakasz" itt szoktam bébiételt enni, ezt most teljesen hanyagolom, igazából olyan nagy energiatartalma nincsen, viszont az idő az megy azzal, hogy eszek.
Csak fölkaptam kis csomagomat sorba álltam vízért mert azzal nem álltak jól léptem is a francba. Na egy kis napsütéses szakasz, óriási lakópark balra, megyünk.
Hankát csak emlegetni kellett, jött szembe, így soha nincs egyedül az ember igazából.
Ez a hely kicsit egy ilyen fordulópont, végre az északi helyett a nyugati parton vagyok, futás az erdőben aztán Fenékpusztán szépen rá fordulok a hosszú hosszú déli partra.
Keszthely után vagyunk országút mellett emlékszem amikor először jöttem akkor Zsuzsi itt állt a dugóban és integetett ez örök emlék.
Most már lassan el kéne menni pisilni, mert nagyon nem jó, hogy reggel óta nem voltam, keresek erre egy árnyékos helyet.
Fenékpusztát elhagytuk átváltunk a déli partra, következik a Zala híd ami 78 km-nél van, nagyjából elmondható róla hogy a Zala az Ultrabalaton Korinthosza, marha bölcs vagyok, Krisztit érem utól, megosztom vele is.
Ettem citromot a frissítő iszom, mint a barom kell, is.
Berényben vagyok, borzasztóan álmos vagyok szólnak a démon hangok, hogy de jó lenne leállni, hazamenni aludni, fáradt vagyok, nagyon meleg van, várom hogy túl legyek ezen.
Érkezek Keresztúrra még a telefont elővenni is fáradt vagyok, gondolkodni is fáradt vagyok, mindenhez fáradt vagyok, hosszú holtpontom van.
Most megyek át a vadon kapuján, elhagyott épületek, biztos van bennük valami ágy, lefeküdnék aludni, nemtom mi lesz így, húha ezzel az álmossággal kezdenem kell valamit.
Jól aludtam az éjjel és mégis.
Máriafürdőn vagyok kurvára kiütött a meleg, ettem egy levest, kicsit jobb lett tőle, de fú most nagyon várom hogy lemenjen a nap.
Ezek a hosszú egyenes utcák most agyonütnek, nincs árnyék hátulról süt, szél sem jön be.
Lassan Balatonfenyves Kriszti szarul van, napszúrás, azt mondja hogy hányingere van szédül és megy a hasa.
Na most, nekem legalább nem megy a hasam, úgyhogy azonnal nekiállok relativizálni a fos helyzetemet.
Úgy döntöttem hogy akkor talán meg kéne próbálni futni, nem ücsörögni az árok szélén mint egy fasz.
Végre árnyékban vagyok, elkezdett hűlni az idő. Vannak nagyon durván hányó emberek a mezőnyben, meg szétcsúszottak, baszki egyből úgy döntöttem hogy jobban érzem magam.
Megy a futás is, elkezdtem újra géleket enni, hát nem annyira kívánom őszinte leszek, de ez nem kívánságműsor. Szép ez a Balatonfenyves, nyugodt, csendes, szól a fülemüle és a kakukk is.
Megállt a szél, éjjel hideg lesz, majd fel kell öltözni.
Hú baszki kijöttem ide a vasút mellé, elém állt egy ilyen ránézésre jó 3 km-es egyenes, ez aztán öli a lelket, a rohadt, hú azt hittem nem jövök ki ebből a gödörből, nagyon komoly komolyan fontolgattam a kiállást, kicsit korai Szárszón szoktam gondolkodni rajta az még arrébb van.
De minden jól megy akkor nemsokára Bélatelep és akkor talán a féltáv is meglesz 95 km-nél vagyok este 6:18 van tehát 11 óra 18 perce futok, akkor 100-as meglesz 12 órán belül az jó.
Nyuszi közbe leért, letekert, tök ügyes, már kávézik Füreden.
Fú de irigylem ott lennék, kész szerencse hogy éjszaka nem járnak a hajók, ezért nincsen ilyen kísértés, olyankor már nincs más választásod mint hogy körbefussad a maradékot.
Előttem Fonyódi hegy sok mindent nem tudok mondani, egy összefüggő agonizálás az egész futásom, nagyon álmos vagyok igazából félig alvás közben futok, meglátjuk.
Még a telefont elővenni és fáradt vagyok, Kertész Ervinnel Fonyódon, Hankával Fonyódligeten találkoztam, Milán itt van mögöttem valahol.
Jónak mondtam hogy ki akarok állni, Hanka nyilván szépen mondta hogy abba lehet fejezni a nyígást, aztán arra van előre.
Adott egy baromi nagy krowka karamellt, megettem cukor sok.
Fonyódliget végén gyerektábor most sötétedik be. Gilles Fonyódon megelőzött felszívta magát mert nagyon szar időt még én sem megyek de most egészen jól göndörít hogyha végig kibírja.
Nos eddig tartott az, hogy volt kedvem és erőm elővenni a telefonomat, hogy diktáljak. Utólag visszanézve ez nem is biztos, hogy baj :D:D
Innen fejből nyomom.
Szóval Hankának célozgattam, hogy beszállnék, de mutatta, hogy nincsen hely az autóban, mert tele van cuccokkal, illetve eleve nem engedne kiszállni, mert tudja, hogy utólag megutálnám ezért.
Mondjuk rá nem haragudnék, de magamra eléggé.
Zsuzsinak elkeseredettem megírom, hogy ennyi volt, kiszállok, nem bírom. Két percre rá még odabiggyesztem, hogy "de azért még próbálkozom", szerencsére ezeket az üzenetek csak reggel olvasta el, amikor meg látta is, hogy nem álltam ki.
Tehát, ott szívok az éjszakában, lesülve, napszúrva, tántorogva, félúton kicsit túl, aztán hoztam egy döntést, mégpedig azt, hogy oké, végigmegyek, de csak azért, hogy többet ne kelljen ide jönnöm és persze azt is tudtam, hogy már másnap sem tudnék megállni még magam előtt sem azzal, hogy fáradtság, meg motivációhiány és egyéb luxusproblémák miatt kiszálltam.
Mivel vagy 4 órával voltam a szintidő lejárta előtt, így az sem volt opció, hogy megvárom a záróbuszt.
Mentem tovább.
Itt már kabátban, lámpával, a bal kézfejem fázott, de megállni nem akartam, hogy elővegyem a kesztyűt, inkább tűrtem.
A zenét is elpakoltam, persze aztán hiányzott, de már nem vettem újra elő.
Fura volt, hogy érzésre néha nagyon hideg, néha határozottan enyhébb részeken futottam át.
Láttam két sündisznót is, ahogyan átkosztattak az úton, komikus látvány, ahogyan szedik a rövid lábaikat.
Illetve egy csomó nyestet, görényt és cicát.
Szárszó és Szemes között egy új útvonalon, a parthoz közel futottunk.
Földváron is felvettem a csomagomat, itt volt finom húsleves, amire nagyon készültem.
Küldtem ide egy energiaitalt is, most már azon matekoztam, hogy mi legyen a sorrend, amitől nem fosom össze magamat?
Előbb megettem a húslevest, aztán ráküldtem az energiaitalt, jelentem, bent maradt.
Ettől kicsit erőre kapva futottam Szántódon, itt ismét Krisztivel találkoztam, aki elképesztő állhatatossággal küzdött.
Mivel őt meglehetősen régen figyelem a futásai leírásaiból, tudom, hogy ennél sokkal keményebb helyzeteket is lemenedzselt már.
Zamárdiban szerencsére már nem a strand kavicsos sétányán visz az út, hanem az aszfalton beljebb.
Itt van számomra érzésre a leghosszabb belső tökegyenes utca, a Dessewffy - Rózsa utca kombó ami több, mint 3km hosszú. Sohavégetnemérős.
A széplaki Deák sétány végéről a parton úgy tűnhet, mintha nagyon közel lennének a siófoki kikötő mólófényei, de meglepően sokat kell még keveregni, mire eljut az ember a kikötő mögötti Sió-hídig.
Innentől hazai pálya, ismerős, de egyben ismeretlen is.
Ismerős néhány régi ház, meg az alaposan átalakított lépcsőshátú panelhotelok, minden más új és újabb, ami már ismeretlen.
Ismerős az út melletti mély vizesárok, ahol piócákra csúzliztunk gyerekkoromban és a mellettük álló nyírfasor, ezek körülbelül egyidősek lehetnek a Beszédes József sétánnyal.
Annyira álmos vagyok itt (ahogyan tavaly is), hogy beiktatok két darab két perces mikroalvást, okulva abból, hogy tavaly eközben is fel lettem zavarva, hogy tudnak-e segíteni, mi a baj, most elbújtam ilyen árnyékban, autók takarásában lévő parkoló padkákra és ott hajtottam karomra a fejemet.
Ezek a kis alvások nagyon jót tettek.
Ahogyan közeledett a hajnal, azt is tudtam, hogy ilyenkor azért mindig "felébredek" és ezek a hullámokban érkező, letaglózó, szemet leragasztó álmosság rohamok is távozni fognak.
Sóstón Bettivel és csapatával találkozom, Betti elkísér egy darabon, jót beszélgetünk, igaz én eléggé szét vagyok csúszva, majd az utamra bocsájt.
Világosra felmászok, a magaspart enyhe emelkedőjén sem erőltetem a futást. Keletre kezd derengeni a hajnal.
Innen tudom, hogy kb. 2 órával lehetek lassabb, mint tavaly.
Jönnek sorban a helyek, Aligán le, majd fel, megint magaspart, Gáspártelep, Akarattya, nagy frissítő és nagy lefelé a partra.
Innen is hosszú szakasz Csittényhegyig, ahol átbújunk a vasút alatt.
Kenese is nagyon hosszú, rövidebbre emlékszem, itt is van leveses frissítő, mivel a mezőny hátsó traktusában poroszkálok, már csak üres lé volt, de ezzel is beértem, most előtte ittam meg az energiaitalt és így is bentmaradt minden. Köszi gyomor!
A Kenese-Fűzfő közötti erdei szakaszon már virágzott a medvehagyma.
Már csak azt latolgattam, milyen "nem szeretem" szakaszok állnak még előttem.
Mivel konkrétan méterről méterre le tudom játszani gondolatban az UB útvonalát, ezeket is eléggé jól ismerem. Aztán, hogyez most jó, vagy sem nekem, az kérdés.
Almádiig mászás, hullámzás, aztán Almádi is hosszú, mert három község - Budatava - Almádi - Káptalanfüred, végig pocsék bicikliúttal.
Aztán a Káptalafüred - Alsóörs szakasz, ahol jobb oldalon az autók, bal oldalon a vonatok robognak a futók mellett.
Ehhez kerek fél órára volt szükségem, hogy leküzdjem, direkt mértem. Igaz, hogy ilyen 8:40 - 9:00-ás vergődéseket toltam, de azt végig, így ezen a szakaszon a többi 120-140-ik szakaszhelyezéshez képest beugrott valami hetven valahányadik, mutatva, hogy itt általában már a gyaloglás a főszereplő.
Durva dallamtapadásaim is voltak közben, leginkább ez, dalszöveggel! Az előadó srácot régóta követem, egy zseni, aki két analóg szinti összerakása között felújít egy templomi orgonát, elkészít egy ezer oszcillátorból álló megadrone-t (guiness rekord) és mintegy mellékesként amolyan "homebrew" hengerefejet készít alumínium tömbből egy szál marógéppel a 65-ös Austinjához, de beszerzett egy spitfire repülőgépmotort is, hogy azt is működésre bírja, mindezt kitűnő reverese engineering-ekkel és trial and error metódussal végrehajtva. Gyűjteményéből és műveiből egyedi múzeumot is alkotott.
https://www.lookmumnocomputer.com/
Szóval - persze zenész is a művész úr, akit beneveztek az euróvíziós vetélkedőre, a dala pedig igazából arról szól, hogy a Brexit után Britannia erősen szeretne visszatérni az EU-ba. Remélem meg is nyeri!
Ez volt a betapadt refrén, kegyetlen:D:D
"Eins, zwei, drei
Darlin', I need something salty
Eins, zwei, drei
With a slice of pepperoni
I'll pay, you can owe me
That'll be a pony
Eins, zwei, drei
I'm comin' back to life
Eins, zwei, drei
Got me feeling okеy-dokey
Eins, zwei, drei
Goodbyе drudgery, hello me
So light you can throw me
Kill at karaoke
Eins, zwei, drei
I'm coming back to life"
Teljes zene itt. Tapadjon be nektek is:D
Ha pedig ilyen analóg-elektronikus tech-freak féle vagy (mint én), akkor a youtube csatornán is el lehet tölteni pár napot :D
https://www.youtube.com/@LOOKMUMNOCOMPUTER
Átcsoszogtam Csopakra, közben összeálltunk Bognár Ákossal, a csopaki lefelén pedig Balázskát is begyűjtöttük egy kis időre.
Épületesnek nem nevezném az itt folytatott beszélgetéseket.
Ákossal aztán a Tagoréig együtt alibiztünk, mivel futni már nem tudtunk, inkább sétáltunk, szabotáltuk a futást, azt sem gyorsan.
Próbáltunk belecsoszogni a Germering utcán lefelé, de aztán mondtam Ákosnak, hogy baromi szánalmas, hogy úgymond futva sem vagyunk képesek beérni az előttünk 20 méterre gyalogló versenyzőt, hagyjuk ezt :D
Közben elengedtem a 29 órás Spartathlon kvali szintidőt is, sőt, azt is megfogadtam, hogy ha mégis bekerülnék, én el sem indulok, ezt persze revideáltam...ezt az elhatározásomat is.
A Tagorén érkezett Zsuzsi biciklivel, így innentől vele sétálgattam a cél felé, ami lassan, de csak elérkezett. 29 óra 16 perccel finiseltem.
Kis segítséggel lerogytam egy babzsákra, kb. élni is fáradt voltam, de nagyon hálás, hogy végre nem kell futnom.
Zsuzsiék közben elrajtoltak, én összeszedtem magamat és bementem a gasztro sátorba, ahol kb. minden földi jóval várták a célba érőket, ehhez már csak a gyomrom hiányzott, meg kb. rosszul is lettem kicsit.
Innen elvonszoltam magamat a kb. 500 méterre lévő parkolóba az autóhoz, majd végre lefeküdtem.
Azonnal elaludtam, mint akit kiütöttek.
Zsuzsi most 14 kilit vállalt a csapat futásaiból rögtön az elején, így ezt letudva hamar vissza is tekert hozzám.
Miután a hazaútra kipihentem magamat, nem is teketóriáztunk sokat, hanem hazajöttünk.
Itthon aztán kárfelmérés - egészen jól néz ki a lábfejem, oké, a két lábpárnám alatt van hólyag, meg nyilván le fog esni pár körmöm, de alapvetően sikeres volt a futás előtti vastag láb vazelinezés.
Most okos voltam, mert sudocreme-t vittem is magammal, így amint éreztem, hogy dörzsölődne ki valami az altájon, rögtön közbe tudtam lépni.
Amiben szokás szerint nem voltam okos, hogy csesztem bekenni magamat napvédővel, ezért a lábam porrá égett. Ez az amit kb. soha nem tanulok meg:D
Viszont - akkor jöjjön a pro oldal.
Attól függetlenül, hogy messze a legrosszabb percátlagú UB-m volt az immár nyolc teljesítés közül, egy csomó dolog bevált.
1. a diktálás, nem kell annyit pötyögni a blogot a hiányos emlékeimből, plusz ez egyfajta betekintés a széthulló mentális állapotba. Következőleg végig így nyomom...oh wait, lesz következő?
2. High5 Aqua gélek - végig be tudtam tolni, 44 darabot ettem meg! Ez 4200 kcal! Ezen kívül csak a leveseket ettem, meg az utolsó pontokon ecetes uborkát sajttal és kispereccel, mert az esett jól.
3. koffeinmentes gélek voltak mind, nem adagoltam túl magamat, azaz a versenyt követő éjszakán jól tudtam aludni az éberkóma helyett.
4. ráuntam, hogy egy 70-90 Eurós compressport futónadrág nálam 1, azaz egy darab UB-t bír ki, mert szétkopik az anyag a lábam között, erről valszeg nem a nadrág tehet, de egy sima decathlonos cucc, amiben most volam ugyanannyira alkalmas a célra
5. elég erős leckét kaptam arról, hogy nincsen vesztett helyzet és eléggé mélyről is vissza lehet jönni, akkor is, ha az ember elhiszi magának az ellenkezőjét.
Vissza a latolgatáshoz, a 396 egyéni indulóból 221-en értek be szintidőn belül, ez 55%, szóval az előző évek díszítősora így folytatódik:
2015: 52%, 2016: 36%, 2017: 45%, 2018: 39%, 2019: 38%, 2020: 51%, 2021: 57%, 2022: 58%, 2023: 62%, 2024: 60%, 2025: 63%, 2026: 55%
Itthon aztán várt másnap a SZÜLINAPOM, 50 lettem!
Zsuzsi olyan meglepetéssel készült, hogy csak na! Micsoda ötlet!
Először is kaptam 50 különböző édességet évszám szerinti lapokhoz társítva, témaspecifikusan és retró csokikat-cuccokat abból az időből! A lapokon fotók és kis üzenetek!
A végére pedig a csattanó, a repülőjegy nekünk Stockholmba június közepén - neeeem, nem csak városnézés, hanem egy top terepfutó verseny nevezés is - ecotrail 80km.
Mivel a meglepetésről csak annyit tudtam csak, hogy aktív program és arra a hétvégére ne tervezzek mást, az előtte levő hétvégére egy 300-as bicikliversenyre (tour de alföld), az utána következőre pedig a soproni hűségkör 86 kilométeres terepfutóversenyére neveztem be, azt már most elmondhatom, hogy aktív júniusnak nézek elébe :D:D !
Plusz kaptam egy csoda tortát, amit szintén ő készített!
Most pedig pár száraz adat:
