Bakony félmaraton 2017

Idén már harmadszor vettem részt ezen a terepfutó versenyen. Reggel immár "szokás szerint" összeszedtem Greff Katust és Horváth Csabit és már gurultunk is a Bakony felé. 

Győrben még erősen felhős idő volt, de dél felé nézve már látszott, hogy oszladozik a felhőzet az erősödő szélben (a látszat kicsit csalt).

A Bakonyban a Cuha lapályán láttunk egy poroszkáló rókát is a hajnali köd leple alatt, gyorsan Csesznekre értünk. Itt rögtön megéreztük, hogy egyelőre meglehetősen csípős a hőmérséklet - na de mit is várhat az ember Novemberben?

A cseszneki kőbányánál még várnunk kellett a buszra, ami Zircre a rajtba vitt minket, itt még felhősebb idő volt mint otthon.

Zircen felvettük a dugókákat, pacsiztunk a sok-sok futó baráttal, majd sürgősen kerestünk egy fűtött helyet mivel a rajtig még volt másfél óránk. Be is vettük magunkat a buszállomásnál lévő pékségbe, ahol persze tömtünk magunkba egy kis haszontalan szénhidrátot, de egy félmaraton előtt ennyi "bűnözés" simán belefér.

Kint a beígért 15-18 fokból még csak az első 6 érkezett meg és nem is úgy nézett ki mintha ez a nap folyamán megváltozna.

Kis bemelegítés után a rajtban még vacogtunk egyet és megindult a közel 400 futó, hogy a Cuha szurdokvölgyén keresztül Csesznekig fusson. Ritkán lát a vasárnapi csendes Zirc városka ekkora felhajtást.

Szerencsére a hőérzet nagyon gyorsan helyreállt, Zirc végén egyből a Cuha völgyében folytattuk a futást, itt pár kilométeren át "vonatoztunk", mivel a fejtetőig érő kanadai aranyvessző rengetegben csak egy sávos kis ösvény a turistaút.

Ez később aztán erdészeti úttá szélesedik, gyönyörű volt az erdő, az utat mindenhol avar borította, vigyázni kellett a bokára, mert pár kő is megbújt az avarszőnyeg alatt.

Megkezdtük a "Cuha-átkeléseket" is, szám szerint nyolcszor keresztezi a patakot az út, itt nagy lendülettel csobogva gázoltunk át, csak elsőre volt hideg a víz:) Ja nem...:)

Közben találkoztam az éppen itt kiránduló Földingné Judittal és családjával - a futóbarátok mindenhol ott vannak:)

Mivel folyásirányban futottunk, a pálya lejtését kihasználva nagyon jó tempót lehetett futni, két frissítőpont volt, Porva-Csesznek és Vinye vasúti megállóhelyek közelében, most a kellemes hűvösre és a megfelelő hidratáltságra való tekintettel inkább kihagytam a frissítést és megállás nélkül futottam végig a távot.

Nagy szó volt magam számára, hogy végig tudtam tartani Valkó Vera (aki komoly név felénk ha futásról van szó) tempóját.

Vinye után aztán elhagytunk a Cuha völgyét és a Zsidő-réten át a Zörög-hegy oldalában gyűjtöttünk némi szintet, amelyet gyorsan le is adtunk az országút alatti átjáróig.

Itt már közel a célhoz a faluban jött a "hírhedt" Wathay Ferenc utcán kaptattunk fel egészen a célkapuig, Wathay nevét minden futó megjegyzi itt:) 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Wathay_Ferenc

Pár kanyar és végre a feltűnik a célkapu, itt aztán érem, forró tea és isteni aranygaluska és forralt bor volt a befutók jutalma.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a Hites Viktor által a VBTSE égisze alatt szervezett bakonyi terepfutó versenyeket, most sem kellett csalódnunk, remek szervezés, a nagyobb létszám ellenére is családias volt hangulat, az egyedi égetett agyag érem pedig a "hab a tortán".

Igaz a félmaratonnál némileg rövidebb a táv (20.5), sikerült 1:48 alatt megfutni, ami a tavalyi eredményemhez képest 14 perces javulás.

Cseszneken már szépen sütött a nap, kellemesen felmelegedett az idő, a célba visszatérve még biztattam a beérkező futókat.

Ide jövőre is visszatérünk!