"...az egész táj mosolyog." UB 2023
Ismét elérkezett a futónaptáram immár rendszeres eseményének számító UB hétvégéje, a "Balaton mániám" egyelőre rendszeresen visszahúz erre az extrém hosszú zarándokútra a tó körül.
Idén a címadást egy újonnan felfedezett, de régi könyvből hoztam:
"...a Balaton-vidék egy bájos menyasszony, ki vőlegényére vár, minden ponton új bájait tárja fel; mentül tovább nézzük, annál szebbnek látjuk, s bár nevessenek ki érte, én azt mondom, hogy az egész táj mosolyog." (Jókai Mór)
Ezt a könyvet olvasgatva készültem fejben az ötödik teljesítésemre.
Keresztedzésnek egy kiterjedt teraszbővítésbe fogtam, így volt többek között bozót irtás, alap ásás, betonozás, betonos zsák cipelgetés, majd épületfa felhordás a szintes telken a rendeltetési helyére, külön kiemelve a 6m-es 10x10 es és a 4m-es 15x15-ös gerenda vállra emelése majd az ezzel egyensúlyozva felsétálás okozta örömöket.
Ezekhez képest az UB hetének elején felhordott 30nm-nyi 4 méter hosszú vörösfenyő teraszburkolat már csak ujjgyakorlat volt, az ácsmunka és az építés meg maga a kikapcsolódás :D:D Persze még csak félkész.
Közben bringázgatást is elkezdtük Zsuzsival, május elsején hétfőn egy 86 kilométeres Győr-Komárom-Győr karikával hangoltam magamat a pénteki UB-ra.
A tavalyi szállást sikerült ismét lefoglalnunk Csopakon a strand mögött, közvetlenül az UB útvonala mellett. Természetesen ismét Krisztáékkal.
Csütörtökön délután autóztunk le Füredre, közben megcsodálva a Bakony zöld erdöjét és a Kardosrétről már elénk táruló tavat.
A versenyközpontban a rajtszámfelvételt és az előre küldendő csomagjaim leadását követően Zsuzsival nyomtunk két adag bolognait a tésztapartin, majd érkezett Ervin és Kriszta.
A frissítésemet egyre kevésbé gondolom túl, mondván, hogy pár alaptól eltekintve úgyis improvizálni szoktam, most így nézett ki a vázlat:
Emlékszem az első teljesítésemre, ott aztán volt színes-szagos-számolós-térképes excel:D
A maratonmannál volt ON depó, mivel már annyi jót írtak a cipőről fel is próbáltam egy Cloudstratust, hát, ez még a Hoka Gaviotánál is párnázottabb, adok is neki egy esélyt, vettem egy párat, próba szerencse, hátha bejön (de nem ebben indultam a UB-n).
Csopakon gyorsan belaktuk a szállást, majd sétáltunk kicsit Zsuzsival a strand melletti stégnél, megcsodálva a türkiz vizet ami igazán nyugodt arcát mutatta most is.
Az időjárás bár igencsak mutogatta eddig a kelekótyábbik áprilisi formáját, a hétévégre tökéletes futóidőt hozott.
Este csináltunk egy egyszerű olívás-paradicsomos tésztát a gyomorkímélés jegyében, majd nyugovóra tértünk. Köszönhetően a melatonin rágótablettáknak, bár álmodtam marhaságokat, mégiscsak végig aludtam az éjszakát.
Reggeli, reggeli rutin után gyorsan összepakoltam a futózsákomat, majd Ervin vitt minket a rajtba, Zsuzsi négy fős vegyes csapatban indult jó fél órával a mi rajtunk után.
A rajtzóna mindig a találkozások helye, frissen, üdén, várakozásokkal tele áll ide az ember. Persze most már volt némi fogalmam arról, hogy ez megint cifra menet lesz.
Márkus Gyurival kezezünk, aki közli, hogy megnyugtatólag hat rá, hogy én is itt vagyok, álltunk már párszor együtt különböző rajtzónákban, civilben meg ugyanannak a "hegynek" (Nyúli havasok dupla bérce 310m és 312m tengerszint feletti magassággal!) az átellenes oldalán lakunk, szóval "földik" vagyunk, sokorói betyárok!
Zsuzsi ellát jó tanácsokkal, meg én is őt, hogy vigyázzon magára, meg el ne essen semmiben (ahogyan én sem).
Már mindenki csak a rajtot várja, feszengünk erősen, aztán visszaszámlálás és végre futásba lehet folytani a feszültséget. Krisztával még összepillantunk, hogy "jó utat".
Csoda idő van, ismerős persze minden, szépen kígyózik a mezőny Tihany mögött, aztán át is érünk a tó nyugati medencéjébe (sóhaj, "ez hosszú lesz...").
Kitűnő új bicikliút, a fehértornyos napsütötte falvak, jó társaság, elvagyok, elhelyezkedem a mezőnyben szépen.
Melegszik erősen az idő, tűz a nap, már érzem, hogy ez lesz a nehezítő tényező, lévén kb. semmi alkalom nem volt az akklimatizálódásra a hűvös tavaszban, de hát, alkalmazkodni kell, ez a titok.
Gyorsan érkezik Aszófő, hátam mögött már a csodás tihanyi félsziget, előttem párába burkolózva messze a Badacsony.
Örvényes, majd Udvari, kedvenc helyek, szíves sírköves temető, fövenyesi gesztenyesor, csoda helyek!
Akaliban csorgás a partra, itt lassan a teljes partot elfoglalják az újonnan épülő ingatlanok, amerre nézek, építkezést látok.
Még Zánka előtt elkezdenek megérkezni a gyorslábú kis csapatos váltók az egyéni mezőnyre.
Mivel rendesen hidratálok, már a Zánka utáni erdőben megkezdem a folyadék anyagcsere kimenő oldalát.
Hangos a természet a madarak énekétől, most éppen az énekes rigók és a széncinegék viszik a prímet, kiegészítve a két legkomolyabb hangadóval, a "kis madár nagy hang" barátposzáta és az ilyenkor éjjel is daloló fülemülék énekével.
Ahogyan néztem mostanra keltek ki a fiatal siklók a nap melegítette vakondtúrásokba, kövek alá rakott tojásokból, de közülük sokan nem abszolválták sikerrel a kerékpárúton át történő visszatérést a tóba, rengeteg eltaposott kis kígyó heverészett pár útszakaszon.
Víriusztelepen az első mászás, kezdem nyomni a géleket, amíg csak megy.
Szepezden átfutok a két templom között, aztán vissza partra. Kezd beütni a meleg, a rajtam lévő megpakolt futózsák meg alapból rontja a felsőtest hűtési képességeit, nem beszélve a plusz súlyról.
Révfülöpön szép a parti szakasz, szokás szerint. Zsuzsi csapattársa Ági ér utol, váltunk pár szót aztán ő tempózik tovább.
Pálköve előtt találkozom Zsuzsival, mert máris utolértek a gyors négyes váltójukkal, nyígok neki kicsit a melegről, erre ő megállapítja, hogy forró a fejem és mi lenne, ha nekiállnék hűteni magamat vízzel? Hát, én sem értem ez miért nem jutott eszembe, így is teszek, egyből jobb lesz, locsolom magamat.
Érdekes időjárás volt, bejött az előrejelzés, a levegő nem melegedett túl, de szélcsend volt és a tűző nap miatt nagyon is hőségnek tudott érződni. Ennek megfelelően fokozottan kellett hidratálni is magamat.
Figyelem a többi futót, tájat, vizet, épületeket, igyekszem jól lenni, de eléggé nyűgösnek érzem a fejemet, fáradt vagyok és persze rajtam van az az ismerős teher, hogy "oké, innen még kb. 6x ennyit kell futni, most ilyen fáradt vagyok, mi lesz akkor később?"
Badacsonyörsön a Varga pincészet pontján felvettem az első előreküldött csomagomat, négy adag port be is töltöttem a kulacsaimba, kettőhöz vizet, a négy gélt begyűrni a zsákba és indulás tovább.
Krizsán Zsoltival váltok itt pár szót, ő szintén kijelenti, hogy megnyugtatja a látványom, hát, ha így van akkor az jó!
A pincészetből kifelé még utoljára találkozom Zsuzsival, mert ők aztán sietnek tovább (éjjel kettő előtt célba is értek).
A Badacsony már uralja a tájat, egyenesen felé futok, jobbra a Gulács és a Tóti hegy látszik.
Következik a "Badacsony keringő" ahol általában erősen holtpontozni szoktam, most viszont inkább az első 30 kilométert "szenvedtem meg", eddigre kezdek jól lenni, megfutom az emelkedőket is, kerülöm a tóba félszigetként benyúló hegyet.
Mindjárt az elején egy szakaszon fel van túrva a Római-út, kis mászós kitérővel kerüljük ki ezt a szakaszt. Közben Csepregi Ákost (FB: Pultrafutó Memes) érem utol.
A pincészetekben, nyaralókban szezon előtti munkálatok folynak, a hirtelen jött melegben rengeteg kis repkedő ízeltlábú rajzik a levegőben, igyekszem keveset benyelni belőlük.
Ezüstösen csillog a tó, kint vannak már a vitorlások mindenfelé, szemben Fonyód - arra tartunk, csak előbb meg kell kerülni a tavat.
A badacsonyi hegykerülés végét jelzi, hogy már szinte északnak tartunk, feltűnik szemben a Szt. György-hegy, bal kézre pedig Szigliget vára.
Tördemicre érve látom Ervint, aki Krisztát várja, így tudom, hogy a nyomomban van (itt szokott utolérni). Ervinhez betettem a kocsiba két redbullt és egy powerade-t, hogy amennyiben olyan szerencsés leszek, hogy a Kriszta közelében tudok haladni, akkor majd elkérem út közben, ezzel enyhítve az önellátás feladatát.
El is kérem a Powerade-t, húzóra megiszom az egészet és megyek tovább. Tördemicen mint mindig, most is nagy a tömeg, csak csippantok, frissítenem nem kell.
Következik a szigligeti dombozás, itt Lesti Bertivel dumálgatok kicsit, majd Bíró Attival mászunk a vár alá, mint ősszel a Spartathlonon valahol 50 km környékén, most is ennyi futás van mögöttünk.
Az edericsi egyenesben végtelen hosszú a mezőny, jól nézünk ki ahogyan megtöltjük a bicikliutat. Jobbra a mocsaras területen éppen csatornatisztítást végez egy úszólánctalpas markoló. Keresztezem a Bakonyban eredő és itt a tóba torkolló patakokat.
Az egyenes végén fordulás balra és már tűnnek is fel a csodás tapolcai medence tanúhegyei a közös képükön.
Kis felfelé, majd elnyúló tempós lefelé jön a Szépkilátó alá.
Idecitálom Horváth Elek "vegyes tárgyú iratok" alcímet viselő kiadványának erről a tájról szóló mondatát, mikor 1832-ben családjával postakocsival utazott Sümegről Keszthelyre ezen a részen:
"Minő érzést gerjeszte ez illy tüneményt soha nem látott hölgyemben, csak abból képzelheted, hogy én, ki e gyönyörű látásban már több ízben részesülék, soha lelki felemelkedés nélkül nem jutok e látó pontra."
Ahogyan aztán fordulunk Keszthely irányába, jön a kedvenc mocsárral övezett erdei szakasz, Szent Mihály kápolna, mocsár és végre Gyenesdiás!
Itt Hankával frissítünk, meg futunk együtt egy kicsit.
Innen már csak egy gyors ugrás és kint is vagyok a parton, nádas, halszag, horgászok, sétálgatók és hatalmas építkezések.
Keszthely most is jó hosszú, de az árnyas, ligetes részeken jóleső a futás.
Az itteni nagy frissítőn aztán eljön az ebéd ideje, az ide küldött csomagomat úgy tépem szét mint hisztis gyerek a mesekönyvet :D
Magamhoz veszek egy másfél literes vizet a pontról és félrevonulok "főzni". Elrakom a négy pezsgőtablettás tubusnyi italport (2x Long Energy, 2x i:am), elpakolom a zsákba a géleket, közben a múlt héten teraszépítés közben elvésőzött bal mutatóujjam vérezni kezd és összeken mindent, sebaj.
Megpattintom a bébiételt, beleszórom az előzőleg a kupakjára ragasztott kis tasak sót, összepakolok, a maradék vízzel nagyjából lemosakszom, majd menet közben kanalazom a "zöldségtál csirkehússal" elnevezésű ételt. Megsózva marha finom, jólesik, rágni sem kell, emészteni sem sokat.
Persze leeszem magamat, de ezzel sem foglalkozom már.
Közben Hanka ér utol ismét, eldumálgatunk frissítésről, Spartathlonról, meg arról, hogy akkor ez most 70km és még éppen 2x ennyit kell futnunk. Később kérdi, hogy "kérsz jeget?" mondom "persze", ad is egy olvadó kockát a topjából, "ugye nem baj, hogy ott volt eddig?" jót röhögünk ezen, mert az ilyen kezdődő kilúgozott, félig megsült állapotban gyakorlatilag tökmindegy honnan jön, csak jég legyen, ultrás dolgok na :D:D
Aztán mindketten zenére váltunk és megyünk az utunkra (Hanka erős tempót ment és jó másfél órával előttem 26:09-el finiselt).
Szeretem ezt a kihalt partszakaszt, csak a futó és a természet, később stílusosan Fenékpusztánál aztán az ebéd hatására engedek is a természet hívó szavának és egy mellékúton elvonulok a susnyásba "nyomni egy enter-t".
Innen aztán alaposan megkönnyebbülve folytatom az utamat. Gyönyörködöm egyet a túlpart és a szerte elterülő Zala-berek látványában a Zala-folyó új hídjáról.
A Berény fele balra forduló úton pedig Ervinnel találkozom ismét, ez megnyugtat, mert akkor Kriszta is itt sepreget mögöttem. Ervintől el is kérem az egyik redbullomat, ez is lemegy húzóra.
Berény most Sallai Zsuzsi emlékpont, az ő családja viszi ezt a frissítőt, érzelmes szakasz ez mindenkinek. A frissítőn megkérdik, hogy "ne haragudj, te zöld vagy?". Nincsen tükör, de remélem, hogy nem vagyok zöld, aztán kiderül, a hátul hordott rajtszámomra gondoltak, nehogy négyfős csapattagként ledézsmáljam az ultrások frissítőjét, persze ez kicsit meg is nyugtat, mert akkor ezek szerint nem festek annyira szarul, hogy kinézzék belőlem az egyéni teljesítést :D
Berény után kis egyenes, aztán a Balatonkeresztúr táblánál elkezdődik a Kenese végéig tartó "déli part város", a hosszú egyenes utak és a végtelen robotolás.
Egyelőre azonban totál jól érzem magamat. A máriafürdői ponton Lesti Berti az előreküldött fehér poros zacskók között keveri a frissítését, mint valami drogdíler, kíváncsi lennék egy avatatlan szemlélő mit gondolna a látványról, mi lehet az a titokzatos por? :D
Teljes üresjáratba tudom tenni a fejemet már régóta, bejön a látvány az élmény, kicsit marad, aztán kimegy, de nem akad be, így egyelőre a negatív dolgok sem, szerencsére.
Nézem a váltópontokon a csapatok tagjait, evés, ivás, alvás, masszázs, hengerezés, ruhacsere, mosakodás, jóvilág...irigykedem az úri dolgukra.
Bélatelepen majdnem kapok egy pirosat a vasúti átkelőnél, de mire odaérek a vonat is elmegy, így kimarad a lazsálás.
A fonyódi hegyek alatt a parton magasan vezetett bicikliút a késő délutáni napsütésben fürdő tóval és tanúhegyekkel, hát ez továbbra is a teljes szakasz legszebb panorámája.
Fonyódon megnézem az útról a hajdani bazaltrakodó kikötő öblét, itt rakták vasúti vagonokba a Badacsonytomaji bányából kifejtett, majd onnan uszállyal ideszállított bazaltot, míg működött a bánya. Ó, hát nem is olyan régen még onnan a túloldalról nézegettem át ide!
Bicikliút táblán olvasom: "Siófok 50km" oké, nem karcol meg, annyi, hát annyi, onnan meg még vagy 60km a cél.
Fonyódligeten a Hunyadi parton futok, ez is csodálatos hely. Horgászok, békésen sétáló kutyusok és gazdák, nyaralókban hesszelő, vacsorázó közönség. Nem mondom, hogy rosszul esne lefeküdni, de egyelőre elkerül a holtpont.
Hűvösödik az idő, egyre jobban esik a futás.
Még világosban hagyom magam mögött Boglárt, aztán Lellén felveszem a fejlámpát. Bogláron Ervin immár 3 pizzával felszerelkezve várta Krisztát (és engem) és adta az első szeletet, valami frissen a kemencéből kikerült négysajtos pizza volt.
Na ez kaja, nem ám az izó, meg a gélek....innen aztán mivel továbbra is rendszeresen tudtam találkozni Ervinnel, Krisztával a nyomomban, betoltam egy egész pizzát a déli parti szakaszon. Persze mindig az első friss és forró szelet a legfinomabb!
A Szemes előtti sötét szakaszon Kozma Zsoltival és Kádár Kittivel kerülgetjük egymást egy ideig, én lassan poroszkálok, ők pedig a séta/tempós futás kombót nyomják. Ráadásul Kitti nem is versenyez, hanem futva kíséri Zsoltit, nem semmi.
Szemesen aztán egyedül maradok, Sóhajok hídja, majd a Vadgesztenye Allé, hatalmas telihold kel fel délkelet felől.
Elmarad szerencsére az őszödi/szárszói agonizálásom is, megfontoltam gyúrom a kilométereket. Szárszón a part felé fordulás előtt a jobbkézre eső halastavakból olyan békakoncert szólt, hogy na, leuralta a tájat, még kilométerekkel odébb is lehetett hallani. Csak az éjjel is daloló fülemülék tudtak versenyezni vele.
Szárszó kihalt volt és hosszú, Földváron felvettem a harmadik előreküldött csomagomat, ismét bébiétel következett, valami krumplipürés-rizses csirke, mindegy, finom volt. A géleket magamhoz vettem, a Long Energy porokat kihajítottam, mert a gondolattól is hányingerem volt, hogy én azt most megigyam. Csak az i:am-eket kevertem be.
Közben sziszegős dübörgéssel tépnek el mellettünk időről időre az éjszakai tehervonatok.
Szántódon beraktak egy kis kitérőt déli irányba, ez most új volt.
Ezt követően viszont szerencsére végig a kerékpárúton haladt az útvonal a révig, majd a zamárdii strandig.
Zamárdiban aztán Csipi tört elő mögöttem a susnyásből eléggé elgyötört állapotban, valami politikailag kevésbé korrekt káromkodással üdvözölt (Mucsis ihletést sejtek mögötte) , aztán jól eldumáltunk arról, hogy mekkora marhák vagyunk és ez mennyire rendben is van így.
Erősen holtponton lehetett itt, persze később aztán feltámadt és később valahol sóstólnál úgy húzott el mellettem, hogy megrántott a menetszél. Persze aki az UB-t úgy nehezíti, hogy a rajtba 140km bringázás után áll be, majd a célba érés után pedig ugyanennyit teker hazafelé, annak (is) lehetnek nehezebb szakaszai.
Ezek a végtelen hosszú, néhány ide-oda fordulással tarkított, településeken át húzódó utcák alaposan levettek az életről. Durván kezdtem álmosodni.
Amilyen jól bírtam eddig, úgy zuhantam meg innentől. Próbáltam menet közben aludni, most ezek a menedzselt mikroalvások sem segítettek semmit, valami kísérő autóba befeküdni negyed óra alvásra pedig nem mertem, mert onnan nem biztos, hogy lett volna visszaút.
Siófok, átkelés a Sión, végre hazai pálya, innentől már fordulás a célegyenesre. Gyerekkorom nyarainak helyszínén futok, bár lassan már itt sem lehet ráismerni a környékre annyira megváltozott, változik.
Sóstón, ahogyan tavaly, úgy most is kérek egy kávét, a Staff nagyon rendesen ad a sajátjából. Ettől kicsit magamhoz térek és tempósabb futással megyek a világosi emelkedőig.
Innentől sok gyaloglás és kevés futás a magaspart tetejéig. Aztán Aliga, majd Akarattya. Fent Gáspártelep előtt teliholdas-ezüsthidas éjszakai panoráma, csodás.
Akarattyán levergődöm a Bercsényi strandhoz, küszködve az álmossággal, de haladok és nagyon várom már, hogy a hajnallal az én ébredési ciklusom is elkezdődjön.
Kenesére érve aztán szerencsére már világosodik, az itteni csomagomból csak zsákba gyűröm a géleket, pattintom a bébiételt - bolognai szósz tésztával, ez is igen jó és ezzel is leeszem magamat, úgy festek mint valami malac.
Nos a bébiétel hatására aztán Kenese végén még a lakott területen baromira rámjön a "mehetnék", összeszorított farpofákkal balettozok az erdős szakasz elejéig, ahol aztán tigrisugrással vetem magamat az út széli csalitos árokba, hát ezt a csatát majdnem elveszítettem :D:D
Annyi biztos, hogy elegendő táplálékot viszek be, mert rendesen működik az anyagcserém.
Fűzfőn kis parti szakasz, eléggé ki vagyok hűlve, meg úgy egyébként is elfogyott a futókám, de menni kell nincs mese, persze nem lelkesít, hogy van még vagy 25 kilométerem és ez most azért bele fog kerülni úgy négy órámba, de a táj csodás, a nap süt, Zsuzsi meg vár Csopakon a szállás előtt.
Almádiban leveszem a zsákomat, karszárat és berakom Ervin autójába, eleget cipeltem, innen elég lesz egy kulacs is.
Lesti Berti érkezik meg rám a Káptalafüred-Alsóörs szakaszon, kicsit elmélkedünk az élet dolgain aztán tempózik tovább. Végre Alsóörs, beüt a hőség, locsolás, ivás, folyamatosan éhes vagyok, de inkább ez, mint a beállt gyomor.
Már csak alibizek, kocogást váltogatok sétával, de igyekszem inkább kocogni, mert már nagyon be szeretnék érni.
A Paloznaki-Séd vidáman szalad a balcsi felé mikor átkelek felette, előttem utána már általában mindenki csak agonizál.
Csopak előtt Resz Bandi érkezik hátulról olyan tempóval mint aki éppen akkor indult, durva!
Csopakon ismét Lesti Bertivel futok (sétálok) össze. A szállás előtt Zsuzsi és Ervin vár engem és Krisztát, aki nem sokkal jön mögöttem, Zsuzsi kínál vizet, sört, kólát, amit szeretnék, kis kólára szavazok és lecserélem a retkes pólómat, hogy valamennyire vállalható legyen a célban.
Innen Bertivel sétálgatunk a kiserdőn át a Csopaki-séd partján az árnyékban. Megmásszuk a Füredre vezető egyenest, itt megküzdünk a csilliárd levegőben rajzó bogárral, amelyektől levegőt is alig lehet kapni. Aztán le a Germeringen, itt kedves kolléganőm vár, akinek a csapata még nem indult el.
Füreden átkocorászok, a Tagorén sok ballagásra érkező ember mászkál, jól fest közöttük a cél felé tartó "rongyos gárda". Itt már csak azért kocogok, hogy legalább ne 28 órával kezdődjön az időeredményem, a tavalyi időt már Zamárdi körül elengedtem, de bőven jó ez is. A cél előtt nem sokkal Csáky Laci érkezik szemből, gratulál és megy tovább Öcsi elé.
Zsuzsival kézen fogva mászok fel a célhoz, sorozatban ötödször érek vissza sikeresen a szalagomért. Az 555-ös rajtszámomat először benézik, mondván, hogy "5 fős csapat?" :D 27:51-el érek célba.
Berti már bent van, kicsit utánam érkezik Kriszta is, aki már tavaly is egyéni női csúcstartó volt a sikeres teljesítések számát nézve, most behúzta a nyolcadik szalagját! Kisvártatva érkezik Márkus Öcsi kézen fogva Csáky Somával a rehabilitációjára figyelmet felhívva ér célba, talán még nem volt ilyen érzelmes pillanata az UB célzónájának.
Soma az igazi hős, nem mi akik saját szórakozásunkra eszetlenkedtünk a tó körül, ő tényleg majdnem az életét áldozta egy másik életért, na és persze a családja, ápolói, orvosai és Öcsi, na ők mind hősök. https://somakonyv.hu/
A 221 egyéni indulóból 138-an értek szintidőn belül célba, ami több mint 62%-os teljesítési arányt jelent, ez az utóbbi évek leg kiemelkedőbb eredménye, jól mutatja, hogy a futók egyre jobban felkészülve vágnak neki és persze azt is, hogy az időjárás immár negyedik éve fogadja kegyeibe az egyéni indulókat:
2015: 52%, 2016: 36%, 2017: 45%, 2018: 39%, 2019: 38%, 2020: 51%, 2021: 57%, 2022: 58%, 2023: 62%
Nekem a beérkezés után szükségem volt egy jó fél óra fűben heverészésre az árnyékban, közben Zsuzsi megetetett egy kis gulyással. Ettől aztán feltámadtam és mentünk vissza a szállásra, ahol a zuhanyt követően ájulásszerűen elaludtam. Persze csak egy kis időre, mert aztán kb. minden testrészem jelezte, hogy "köszibmeg" :D:D Ettünk egy korai vacsorát a szálláson, egy későbbit pedig a közeli Sétány Étteremben amit csak ajánlani tudok az erre járóknak.
Este aztán nem kellett ringatni. Másnap reggel totál robotmozgás, lemerevedett izomzat, stb. Lábanként 2 vízhólyaggal lehoztam a meccset ami elég jó arány. Reggeli után elmentünk a Buborékba kávézni, majd kicsit sétálgattunk és egy zirci cukrászdalátogatást beiktatva hazajöttünk, így lett kerek a történet.
Ui.: nem egészen három hét múlva UTH...
