Arccal a tó felé
A múlt héten befejeződött az edzésterv ez pedig már az UB hete, "megfőtt" az étel, lássuk miről is szólt ez:
Ahogyan a főzéshez, úgy a felkészüléshez is elengedhetetlen a sok és minőségi hozzávaló és persze a megfelelő mennyiségű "odaszánt" idő.
A célzott felkészülést (főzést) tavaly októberben kezdtem és máig 2917 kilométer futást pakoltam be az edénybe a 139 edzés során. Fűszerezve 21660 méter szinttel (az összes futás kb. harmada terepen zajlott).
A "főzés" 290 órát vett igénybe, a hozzávalók leginkább 20 és 30 kilométeres adagokban kerültek a fazékba, heti öt alkalommal. A főbb "hozzávalókat" 6 alkalommal adtam hozzá (maraton vagy hosszabb futások), a legnagyobb (főpróba) 113 kilométer volt a Fertő körül. Szerencsére sikerült nem odaégetnem és elfűszereznem/sóznom az egészet, azaz sérülés és fájdalom nélkül örömmel futva sikerült végigcsinálni azt amit elterveztem.
A diagram jól mutatja az idei edzésmennyiség alakulását az elmúlt évekhez képest.
Ettől függetlenül ahogyan közeledik a rajt időpontja, egyre inkább felkészületlennek érzem magamat, ez állítólag természetes "vizsgadrukk":D
Múlt héten Zsuzsival kivonultunk a vadonba a városból így négyszer terepeztem/saraztam/áztam a héten, aztán a vasárnapi futást csúsztattam hétfőre, mert olyan szinten szakadt az eső egész nap, hogy nem láttam értelmét kockáztatni egy szétázást/megfázást a +4 fokban.
Igaz a terepezés közben még estem egy hatalmasat, a botlás után megpróbáltam "menteni", azaz kifutni a súlypontomat az esésvonaból, aminek az lett az eredménye, hogy jól felgyorsultam és úgy estem el, de legalább kinézhettem magamnak a landolás helyét:)
Alaposan oda is vertem a vállamat és a jobb alsó lábszáram oldalát a földhöz, de két nap fájdogálás után szerencsére nem okozott más problémát, futásban egyáltalán nem akadályozott.
Fura volt keveset futni és kipihenten elindulni, ezért ez az utolsó hét még furább, mindössze két rövid futás és sok pihenés, a lábaim rég nem érzett kipihentséget éreznek (már-már túlpihentek)! Tegnap még futottam egy viharos-szeles szokásos 17,5 kilométeres karikát, nagyon jól esett (hogy nem esett az eső), holnap pedig már csak egy nagyon laza 5-6 kilométer a terv a futóklubbal átmozgatásként.
Az időjárás előrejelzés a jelenlegi helyet alapján a jövő hét végére újabb mediterrán ciklon keletkezését jósolja, ami a szombatba még csak délután, a vasárnapba viszont alaposan "belezavarhat" (záporok és némi lehűlés), remélem ez a prognózis majd előnyére változik a hét végéig.
Jó ránézni a több helyen vezetett edzés nyilvántartásaimra (ezek az íróasztal firkák, sárgával kihúzva azt ami már teljesült), ahogyan a végükhöz közelítenek és már csak pár napra van a nagy felirat - UB!
Túlzás nélkül már a Balaton térképpel és az útvonal/időtervvel kelek/fekszem, közben csodálom Zsuzsit, hogy még nem megyek az idegeire:D Pedig az övé lesz a legnehezebb feladat a hétvégén, hogy engem néha bevárva frissítsen, nekem csak futnom kell. Ma meg is tartottuk a fő egyeztető megbeszélésünket a konyhában berendezett főhadiszálláson:
A stratégia kialakult, már ameddig ellátok, három fő pontot tartok szem előtt amíg csak lehet, az első, hogy minél több előnyt szerezzek a szintidőhöz képest, a második, hogy minél kevesebbet álljak, a frissítést inkább kocogva, vagy gyorsan gyalogolva oldjam meg, már ameddig megy, a harmadik, hogy egyek igyak, ne csak akkor mikor már éhes vagy szomjas vagyok, hanem szigorúan rendszeresen (ezt hajlamos vagyok elszúrni). Aztán úgyis improvizálnom kell.
Annyi beszámolót olvastam és annyi időeredményt, adatot elemeztem és agyaltam, hogy a végén oda lyukadtam ki, hogy itt tényleg azt kell csinálnom amit kitaláltam magamnak, aztán majd kiderül mire lesz ez elég - találtam is egy jó mottót az előttem álló dolgokra, az emléktábla a balatoni panteonban található a Tagore sétány mellett Füreden:
Remélem a lelkem már eléggé edzett és a tó is elegendő "vidor életerőt" ad majd, rám fog férni.