A bizonyosság

A legutóbbi bejegyzés óta, az ünnepek alatt is szépen gyűjtögettem a kilométereket, figyelve erősen a lábamra. Heti négy-öt futásokat csináltam, de 22 kilométernél nem futottam többet egyben. Így aztán egyre inkább motoszkált bennem a bizonyosság iránt növekvő igény, azon bizonyosság iránt, hogy képes újra vagyok probléma nélkül újra hosszút futni.

A talpamnak már semmi baja sem volt, persze kíméltem és gyógykezeltem folyamatosan. Az ünnepek alatt Zsuzsival elmentünk úszkálni is egy jót a Hévízre, meglepve láttuk, hogy alig van vendég, főleg a tó szabadvízi részén, nagyon jól esett az úszás. 

A karácsonyi kiadós süti/szaloncukor/minden más ellentételezéseképpen persze a futások is rendszeresen voltak. Az enyhe idő miatt az erdőben sártenger volt, így leginkább a falu útjait róttam. 

Krisztával már korábban beszéltük, hogy mindenképpen csinálnunk kell hosszabb futásokat még a Black Hole előtt, így kihasználva azt, hogy az év első hetét még a tavalyról maradt szabadságomon töltöttem, a szerdai hidegfront utáni nyugodtabb csütörtöki napot jelöltük ki a futásra.

Most a Balatonra esett a választás. Apropót nyújtott az, hogy idén az UB pályája teljesen ki fogja hagyni a Balaton-Felvidék dombjait és Zánkától Ábrahámhegyig végig a parton halad majd, ahol az UB-k története során még soha.

Így az lett a terv, hogy az autót Akaliban hagyva az Akali-Zánka szakasz után az új Zánka-Szepezd-Révfülöp-Pálköve-Ábrahámhegy szakaszon futunk. Innen aztán Ábrahámhegy és Badacsony között ismét a szokásos UB útvonalon futunk, majd északnak vesszük az irányt és Káptalantótin át futunk Kékkútig, innen pedig az immár "régi" UB útvonalon, fordított irányban futunk Kővágóörsön és Köveskálon át egészen a Hegyestű aljáig. Itt az UB útvonalat elhagyva folytatjuk Tagyon-Szentantalfa-Óbudavár-Mencshelyen át vissza Dörgicsére, onnan pedig Akaliba.

Szokás szerint önellátással készültünk, elpakoltam a zsákba az UB-ról maradt géleket és persze a szokásos Long Energy-t kiadagolva.

Két tele kulaccsal indultunk és úgy számoltuk, hogy bármelyik településen után tudjuk tölteni a készleteket.

Csütörtök kora reggel felvettem Krisztát, aztán leautóztunk Akaliba. Készülődés alatt vacogtunk egy sort, de szerencsére az időjárás eléggé kegyesnek nézett ki az előző napi egész napos eső után. Borús, de szerencsére nagyjából szélcsendes időben indultunk a bicikliúton.

A zánkai haditechnikai parkhoz érve már bele is melegedtünk a futásba, az elágazásnál pedig nem az UB-n eddig szokásos irányban felfelé, hanem balra fordulva a part felé vettük az irányt.

Egy szép fenyvessoron csorogtunk le a partra, ez már az idei új UB útvonal. Zánka üdülőterületén a hangzatos Vérkúti úton futottunk tovább, ez is szépen lejt egészen a vasútállomásig.

Itt és a többi nyaralós részen is megszemléltük a Balatonpartra jellemző eklektikus építészeti kavalkádot, ideértve a régi és új építésű házakat is, ez is jó a Balaton parti futásokban, hogy ha mással éppen nem, az épületek elemzésével az ember mindenképpen el tudja magát foglalni.

Zánkáról kiérve erdős szakaszon visz röviden az út és már meg is érkeztünk Szepezdre (Viriusztelep). 

Itt a parti részt magunk mögött hagyva erősen emelkedő utcán folytatódik a kerékpárút. Hangulatos domboldali telkek között futottunk, sokszor kitűnő kilátással a tóra. Szepezd faluközpontjában előbb egy focipálya mellett, majd két szép kis templom között futottunk át.

Közben megállapítottuk, hogy nem csak nekem, de Krisztának sem volt hosszú futása az UB óta, igaz ő azért futott 30-at, de én max. 22-ig mentem el, tehát mindenképpen ideje volt ennek a futásnak. Bennem az munkált elsősorban, hogy a sérülés után tudok-e egyáltalán rendesen hosszút futni? Hogyan fog viselkedni a lábam? Hogyan fogom érezni magam? Csupa kérdés, ami megválaszolásra várt.

Szepezd túlsó fele Szepezdfürdő, a jellegzetes gyalogos híddal a 71-es út felett, illetve az újmodern sárga színű kastély imitációval a jobb oldali szőlők között.

Szepezd vége egyben Révfülöp eleje is, ha eddig bárki is panaszkodott volna arra, hogy az északi parti UB szakaszon alig látni a tavat, most kellemesen fog csalódni, ugyanis Révfülöpön is végig karnyújtásnyira van a tó és a kikötő után közvetlenül a parton visz az út.

Révfülöp végén aztán elkezd emelkedni az út egészen Pálkövéig. Pálköve majd Balatonrendes következik, aztán meglepve láttuk, hogy a bicikliút fel van bontva a felújítás első lépéseként, így egészen Ábrahámhegyig ezen az elbontott út után maradt göröngyös bokapróbáló úton poroszkáltunk.

Lehetséges, hogy az UB-re már elkészül itt a felújított bicikliút, de jelenleg semmi jele nem volt annak, hogy bárki is dolgozna rajta.

Ábrahámhegyen már ismét a megszokott útvonalon haladtunk, eddig tartott az idei UB új szakasza, legalább ezt is bejártuk.

A rövid felújított bicikliút szakasz után a szokásos göröngyös részen értük el a Varga-borászatot és Badacsonyörsöt.

Badacsonytomajon a körforgalomnál ahol az UB-n balra tart a mezőny a tópart vonalát követve, mi jobbra fordultunk és szépen emelkedő úton futottunk a Gulács és a Tóti-hegy közötti magaslatig. Itt már túl voltunk az első 25 kilométeren. A talpam jól viselkedett. Rizapusztát elhagyva aztán már lefelé futottunk Káptalantótiig.

A kulacsaink eddigre kiürültek, de falu elején a temetőnél el volt zárva a kék kút és a csap is, bár a vízóraakna nyitva volt, nem akartam kalózkodni (mint tavaly Fenyőfőn), a kocsma melletti kút is zárva volt, de szerencsére a boltot még nyitva találtuk.

A zsákot levéve és kinyitva láttam, hogy az egyik Long Energy-s doboz kinyílt és a zsák belseje tele van fehér porral. Ezzel aztán össze is kentem magamat, furán festhette, a boltos néni persze végig nézte a mutatványt, de remélhetőleg nem hitt valami kétbalkezes drogdílernek (fehér por nyomok a kezemen és a ruhámon, szipogok és csak vizet és kólát veszek...).

Bekevertük a következő szakaszra a porokat, megittuk a kólát és indultunk tovább. A Liliomkert piacnál jobbra fordultunk és a forgalmasabb főút szélén haladva futottunk a kékkúti leágazásig. Itt aztán újra az ismerős útvonalon futottunk, csak fordított irányban át Kékkúton, el a palackozóüzem mellett.

Itt már éreztem a talpamat rendesen, de nem a sarkamat szerencsére, hanem csak az elülső talppárnámat, viszont ezen a lábujjak tornáztatásával, begördítésével tudtam segíteni.

Kővágóörsön átfutva a balra forduló úton kis ereszkedés után másztunk fel Köveskálra. Itt is újratöltöttük a készleteket, szerencsére a bolt nyitva volt, mellette pedig egy szépen berendezett kényelmes busz váróterem gondoskodott a komfortról, kicsit kinyújtóztattam a lábaimat legalább.

A falut elhagyva a maratoni távot is magunk mögött hagytuk és másztunk felfelé tovább egészen a Hegyestű aljába.

Innen ismét szép panoráma nyílt a tóra, az útelágazásnál Tagyon felé vettük az irányt. A szőlőhegy alatti szakasz után megkezdődött az út legnagyobb mászása Szentantalfán és Óbudaváron át Mencshelyig. Óbudavár előtt rájöttem, hogy már szorítja a bal lábamat a cipő ezért lazítottam a fűzőn ami nagyon jót tett a lábfejem komfortérzetének.

Eddigre kisütött aztán a nap is, fent Mencshely előtt szép panoráma nyílt északi irányba a Bakonyra és a Kab-hegyre. Mencshelyen szerencsére nyitva volt a kék kút, így itt már csak vizet vettünk magunkhoz és 53 kilométer után megkezdtük az utolsó kilenc kilométeres ereszkedést a Balaton irányába. 

A késő délutáni nap csodás panorámákat varázsolt a tóra és a "lábunk alatt" fekvő Dörgicsére. Hamar le is értünk, Dörgicsét elhagyva pedig a hosszú egyenes lefelén értünk vissza Akaliba.

Összességében kitűnő hosszú edzés volt, jó volt újra hosszabbat futni és ami nagyon kellett, az a bizonyosság, hogy újra el tudjam hinni, hogy a bal talpam is tud hosszút futni.

Ez volt az első hosszú futás a Gaviotában is, érezhetően máshogy hordom a lábamat ebben a cipőben, mint a Bondiban, de ez nem is baj, mivel ez támasztott cipő fáradtabb lábnál sem engedi, hogy "kifelé hordjam" a lábfejemet.

Nem egészen 6 kulacs Long Energy-vel 2x3 deci kólával, némi vízzel és négy géllel futottam le a távot.